Egy nap az EFOTT-on

Ülünk a strandon, nyaljuk a sört. Joel folyton fényképez, úgy néz ki, mint egy turista. Ő itt a Sun képviselője is egyben, elkápráztat minket, hogy mindene sunos. Sunos táska, sapka, autó, minden. De akkor tör ki igazán a röhögés, amikor elkezdik felfújni a strandlabdáját, és megpillantjuk a labda lilás mintáját és feliratát... :-)

Koradélután van, egy vendéglátóipari egységet látogatunk éppen. Egy bakancsos punk srác teljesen extázisba esik az éppen szóló popperzenétől, össze-vissza "táncol", közben szétrúgja a műanyag székeket. A pultoslány kijön, a helyére rakja a romokat. A srác megint szétrugdossa a berendezést. Hiába, a tüc-tüc zenétől be lehet ám indulni. Pláne egy punknak.

Istenem, miért nincs nálunk fényképezőgép... Csinos lány, rajta rózsaszín kétrészes fürdőruha... és egy bakancs. Nem mindennapi látvány.

Besétálok Dunapatajra, közben gyönyörű szivárvány az égen – nagyon szép ez a környék. Beugrom egy boltba. Csupa pozitív élmény: van epres tea (az egyik kedvencem– barackos Nestea, de szerintem eperíze van) és mindenki nagyon kedves. Útbaigazítást kérek a buszállomáshoz egy nénitől, mire ő: "Gyere csak Zolikám, mutasd meg a fiatalembernek, hol a buszmegálló!". És a kissrác elkísér egész a buszmegállóig.

Vissza az EFOTT-ra. Felszállok az ingyenes buszjáratra, kérnek 80 Ft-ot. Ezen mindenki csodálkozik, tudtára is adják a sofőrnek nemtetszésüket, mutatják neki az EFOTT tájékoztatót az ingyenes járatról, de ő csak a vállát vonogatja: ennyi a jegy ára.

Visszaérek, 30-adjára is átnézik a táskámat, mehetek. A táskámban egy bicska és 4 üveg epres tea. Az üdítők a bejárat mellett hevernek halmokban – tilos bevinni, vegye meg mindenki a rendezvény területén.

Éppen megy a Hobo koncert. Megtalálom a többieket, letelepedek a fűbe melléjük. Kellemes a hangulat, bár ez nem csak Hobonak köszönhető, hanem a többiek helyválasztásának: csomó helyes lány közé ültek le. Loft közben elalszik, pedig a hangfalak rendesen osztják a basszust.

Találkozom egy régi kedves ismerősömmel. Úgy látszik, már csak EFOTT-okon futunk össze. Gyorsan átbeszéljük, kivel mi van, aztán megállapodunk, hogy később még találkozunk. Sajnos mégsem, az időjárás közbeszól. Idén rosszabb időnk van EFOTT-on, mint tavaly, pedig az sem volt leányálom. Másnap reggel az első busszal jövök is haza, miután teljesen szétázott mindenem, Loft sátrával együtt. De előbb még van egy Zanzibár koncert...

Rengeteg ember, elöl sok schönherzes. A koncert késik, de a MI-sekkel nem unatkozunk. Vakond körül nevet az összes lány a környéken. Végül elkezdődik: a számok a szokásosak, a hangulat szuper. Végig az első sorban tombolok, de megéri, hiszen a visszatapsolás után Rita az én kezemet is megérinti. Ezzel a befejezéssel még jobb a koncert. :-)

Koncert után másfél liter vizet csavarunk ki Bacsival a pólóinkból, megyünk zuhanyozni (isteni hideg vízben hajat mosni) – és minden elsötétül. Volt egy hangulata a dolognak, azt csak később tudtuk meg, hogy ekkor kezdődött az EFOTT vergődése a vihar és az ezt követő áramszünet miatt.

Tom