1440 perc a gép mellett
– avagy mégis tudnak a BME-sek programozni? –
2000. április 28-30-án zajlott le az I. BME 24 órás programozói csapatverseny. Úgy tűnik, a jó témának és a kitűnő szervezésnek köszönhetően sikerült felpezsdíteni a kar szakmai életét. Benedek Balázzsal, a verseny főszervezőjével beszélgettem a rendezvényről.
Honnan jött az ötlet?
– Három éve Miskolcon részt vettem egy hasonló versenyen. Azóta eltűntek az ilyen megmérettetések hazánkban, és úgy éreztem, most már rajtam a sor, hogy ezúttal ne versenyzőként, hanem szervezőként vegyek részt egy ilyen rendezvényen.
Milyen nehézségek merültek fel a szervezés során?
– Elsősorban pénzre és termekre volt szükség. A pénzt a díjakra és a szervezési költségekre szántuk, a termeket az egyetemtől ingyen szerettük volna megszerezni a verseny idejére. A K épületben meg is kaptuk volna a helyet, de én mindenképp az Informatikai épületben szerettem volna megrendezni a versenyt, mert az egész rendezvénynek sokkal jobb hangulata van egy ilyen szép helyen. Sajnos kiderült, hogy az I épület termeit egyetemi célra is csak térítés ellenében lehet igénybe venni (esetünkben ez több százezer forint lett volna).
Végül mégis sikerült az I épületet megszereznetek.
– Igen, végül az Informatikai Központ oldotta meg a teremproblémánkat, ezzel támogatva a versenyt. A visszajelzések alapján nagyon jó választásnak bizonyult az épület.
Kik támogattak még?
– Az első szponzor a Fornax Rt. volt (személyes ismeretség miatt mentem elsőként hozzájuk), és az ő "igen"-jük után már megvolt az alapom az induláshoz. Kiemelt szponzorunk volt még az Ericsson Magyarország és a Prím Online, valamint támogattak az Equitas Brókerház, a Kiskapu Kft., a Nokai Magyarország, a Kapu Kft., a SysData, a Netpincér és a Theo Papa.
Segítséget kaptam még a villanykari Hallgatói Képviselettől, a Schönherz KSzK-tól és sok barátomtól a verseny lebonyolításában.
Ki tűzte ki és bírálta el a feladatokat?
– A feladatokat Marx Dániellel találtuk ki, a zsűrit pedig Szeberényi Imre tanár úr, a kar néhány volt és jelenlegi hallgatója, valamint a szponzorok szakmai képviselői alkották.
Milyen infrastrukturális hátteret biztosítottatok a csapatoknak?
– Csak a termet és a padokat, minden mást a versenyzők hoztak. Egy teremben két csapat dolgozott, egymástól elkülönítve.
Milyenek voltak a csapatok?
– Igyekeztünk úgy méretezni a feladatot, hogy azt ne lehessen teljesen megoldani a rendelkezésre álló idő alatt, és így lehetséges maradjon a legjobb csapatok rangsorolása is. A 22. órában – miként azt előre bejelentettük – kiadtunk még egy plusz feladatot is, ennek ellenére a végén a győztes csapat mégis egy fél órán át unatkozott. A 24 óra után a minimálkövetelményeknek eleget tevő játékosokkal még lejátszottunk egy bajnokságot (a feladat a keretes részben olvasható), így alakult ki a végeredmény. A győztes trió magasan maga mögé utasította a többieket, majd kétszer annyi pontot szerezve, mint a második csapat.
Indult egy középiskolás csapat is, ők kapták végül a Linux Ifjúsági különdíjat.
Néhány csapat nem várta meg a bajnokság végét, s még az eredményhirdetés előtt elmentek.
Szakmailag elég vegyes volt a társaság. Az előzetesen kiadott hivatalos felkészülési információ ellenére többeknek gyűlt meg a baja a hálózati programozással, ezért a verseny közben 5 pont levonásért segítséget adtunk a hálózati kommunikációval kapcsolatban. Fontos volt a jó fejlesztőeszköz-választás: kiderült, hogy a feladatot 4-es Delphiben nem igazán lehet megoldani, így akik azzal kezdtek hozzá, sok időt vesztettek. Az egyik csapat azonban felajánlotta a problémával küzdőknek a Delphi 5-ös verzióját, így ők is folytathatták a programozást. Platformot tekintve Windows és Linux vegyesen fordult elő.
Összesen százan neveztek, helyszűke miatt csak az első 60 fő jelentkezését tudtam elfogadni, így 20 csapat mérkőzhetett a helyszínen. A "kimaradt" csapatoknak meghirdettem az Interneten a versenyt egy különdíjért, itt csak egy feladatot kellett megoldani. Három megoldás érkezett, ebből kettő volt értékelhető.
Elégnek bizonyult-e a verseny propagandája?
– Még soknak is – én kb. 10 csapatra számítottam. Főleg a weblapunk alapján találtak ránk, melyben a Prím Online nagy segítségünkre volt. Ezenkívül közvetlen e-mailt küldtünk az évfolyamok levelezőlistáira és a vidéki iskolák külügyeseinek. Később a rádióban és a TV-ben is volt rólunk szó (ez utóbbiról én nem is tudtam, az egyik versenyző mondta, hogy ő onnan kapott hírt a versenyről).
Milyen visszajelzéseket kaptál a versenyzőktől?
– 30 óra non-stop ébrenlét után érdeklődésünkre azt mondták, örömmel jönnének el legközelebb is – azt hiszem, ez magáért beszél. A feladat is tetszett nekik, és az egész rendezvény jó hangulatban zajlott le. Az értékes fődíj (melynek mibenlétét csak a megnyitón tudták meg a csapatok) ellenére végig fair play volt a jellemző az összes csapatra.
Mi lesz ezután?
– Nagyon jó lenne, ha lenne folytatás, de én jövőre végzek, így új szervezőkre lenne szükség. A szponzorok jövőre is szívesen támogatnának, és én is szívesen segítek a mostani tapasztalatokkal. Fel kell készülnünk több ember elhelyezésére, és nagyon fontos a feladat jó kiválasztása. Ezek azonban kellemes gondok.
Ha valaki kedvet kapott a következő 24 órás verseny megrendezéséhez, a benedek@inf.bme.hu vagy a verseny24@hk.sch.bme.hu címen tudja Balázst elérni.
Gyenes Tamás