Sziget 2002 nyár

Rohan már az egész,

dübörög, meg nem áll,

zene zúg, nincsen ész,

a bor a fejbe száll.

Tombolunk őrülten:

ősi lét előtör,

ösztön ez önzetlen,

ordít az erőtől.

Révület beterít,

nincs szabály, nincs határ,

ember-szag émelyít,

odaát halál vár.

De járjuk a táncot.

Nem tánc ez, iszonyat.

Ledobod a láncod.

Nem hallod hangodat.

Üvöltesz, elesel,

felugrasz, megy tovább.

Egy csókról lekésel,

izzadt vagy legalább.

Loft