Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Király Dénes (Dezső)

A Mindentudás Egyeteme

Rejtvény

Nyugalmat keresve

Tíz éves a Black-Out

Tóth András (Tata), III. Info.

Utcanevek nyomában

Goldmann György, a vasutas családból származó realista szobrászművész ugyanolyan szigorú volt másokkal, mint saját magával és munkájával szemben.

Schönherz Zoltán Szakkollégium

Postaládánkból

Bocsánatkérés

Vers

Az idő szava

Írok. Miért? Mert történt valami érdekes, ami túlmutat rajtam, s ez gépelésre kényszerít. A történet úgy kezdődik, akárcsak egy szokványos reggel. Elindulok az egyetemre, felszállok a buszra. Nem szeretek tolakodni, így az utolsók közt lesek helyre. Kivételesen most van is egy: egy magányos öregember mellett, aki nem is igazán öregember, hanem inkább öreg ember, olyannyira, hogy érződik rajta a század maga. Nem hiszek a természetfölöttiben, mégis szinte érezni körülötte a nyugalmat, békét, talán a mindenbe belenyugvást. A Petőfi-hídtól nem messze megütögeti a vállam, és megszólít: elnézést fiatalember, de nem fél, hogy elhagyja? Rámutat a tollra, mely félig kilóg az oldalzsebemből. Megköszönöm, és elteszem. Rámmosolyog, és megkérdi: gimnáziumba jár? Nem, feleltem, egyetemre, műszakira. Csodálkozva-merengve rám néz...

A levegő megváltozott. Az idő hatalmas kígyóteste megugrott, a test fellendült, és őrjöngve a farkába harapott. Az öreg tekintete elhomályosodott, és tudtam, már nem engem lát, hanem egy másik, már nem létező fiatalt, a múlt fátylán át... Én is mérnök voltam, általános mérnök... Ő is tanulni indult, valaha. – Az Akadémián tanultam... Eltelt 2-3 másodperc, a fiú elvégezte az egyetemet – Építészként dolgoztam...– talán megházasodott, gyerekei lettek...– de lebontották az Akadémiát, most ...– öregedett, dolgozott élt... –... van helyette... – felnőttek gyerekei, nagyapa lett... sok minden változott... S a kígyó megette magát és újjászületett. Az öreg tekintete kitisztult, én éreztem, hogy évtizedek teltek el. Elmosolyodott, s felsóhajtott: Hány éves is vagyok? 87? Rám nézett, s a levegő megváltozott. Az idő hatalmas kígyóteste megugrott, a test fellendült, és őrjöngve a farkába harapott. Látom elhomályosodott tekintettel magam 70(!) év múlva, ahogy utazok a "buszon" (?), s egy furcsa fiatalt bámulva eszembe jut egy régi jelenet. A levegő megváltozik. Az idő hatalmas kígyóteste megugrik, a test fellendül, és őrjöngve a farkába harap...

Hajdu Péter