Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A legutóbbi Qpán Butabi Gájzként indult csapat bemutatkozása

Programozás 24 órán át

HK news

Koncertajánló

Halálmetál ősszel és télen.

Programozás egy napon keresztül – szervezői szemmel

A kezdetek óta van egy központibb téma, ami köré épül az adott év versenye. A legkellemesebb talán a LEGO-robotok összeszerelése, programozása, és betanítása (téglalabirintusban tájékozódás, vonalkódolvasás, tánc) volt.

Betegbiztosítási kártya

Kórházajánló Bukarest

Számítógépek, kártyaleolvasók, operátorok

"Egy-másfél órára nem ül le az ember programozni"

TVSz-feeling

"...egymásnak ellentmondó szabályok esetén..."

Csak úgy...

Szakválasztás

Nem újkeletű probléma a hallgatók szak- illetőleg ágazatválasztása, netán változtatása. A nehézséget általában az okozza, hogy az egyes oktatási egységeknél korlátozott a kapacitás. Nem tudnak annyi hallgatót fogadni, amennyi esetleg oda jelentkezne. Más tanszékek pedig az elnéptelenedéstől tartanak. Mert hát a hallgatók döntését általában a divat befolyásolja, és az nincs mindig összhangban a gazdaság szakemberszükségletével.

Csak hát az a baj, hogy a tanszéki lehetőségek sem nagyon igazodnak a fentebb említett külső szükséglethez, viszont a hallgatói létszámokat ennek alapján akarják megszabni. Ha azonban valaki mégis választani vagy változtatni akar, akkor azt mindenféle feltételekhez kötik.

Szűkebb körben éppen erről vitatkoztunk, hogy jogos-e, ha az egyetem dönti el a hallgató helyett, hogy mi legyen az illető szakmája. Többen azon a véleményen voltunk, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor nem könnyű állást találni, az egyetem nem vállalhatja fel azt a felelősséget, hogy egy esetleges hibás döntés miatt az adott hallgató nem kap munkát. Pontosan fogalmazva, ha már dönteni kell, akkor a döntés azé legyen, aki a kockázatot vállalja.

Elhangzottak ellenérvek is. Mégpedig a következő: ha egy vállalat gyárt valamilyen termékeket, azt is el kell dönteni valakinek, hogy melyik árucikkből mennyit termeljenek. Ez tipikusan a vállalati vezetés feladata. Ennek analógiájára tehát a gazdasági igények alapján a képzési létszámokat is az egyetem (kar) vezetésének kell meghatározni.

Van azonban egy alapvető különbség. Az ugyanis, hogy ha a vállalati vezető nem jól számolja ki a dolgokat, akkor egy csomó eladhatatlan termék a nyakán marad. Ott fog állni a raktárban, benne lesz a vállalat pénze, nem tudnak új terméket gyártani. Nagyon rossz esetben a vállalat csődbe is mehet.

Ezzel szemben az egyetem az oklevél átadása pillanatában útjára bocsátja az egykori hallgatót, tovább nem foglalkozik vele. Amennyiben a diplomás nem tud elhelyezkedni, az egyetem nem köteles "raktáron tartani", etetni őket. Ezért nem fogadható el az a gyakorlat, hogy az oktatási intézmény döntsön a hallgató helyett.

Kincses Zsolt