Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

SSSL - Szent Schönherz Senior Lovagrend

24 órás programozóverseny

Az első helyezett csapat minimum 100000 Ft készpénzt nyer, vagy ennél nagyobb értékű tárgynyereményben részesül.

Változás

Nó UFO

egy érzés, amibe lehet fogódzkodni

Aktuális ZOH!

Szkeptikusok a toll hegyén, avagy az újságírás felelőssége

"...>>egely györgyök<< sokasága fog legördülni a BSc szintű mérnökképzés futószalagjáról..."

Levél bácsikámnak az Ájtatos Manóhoz címzett fogadóból

Szilánkok

Broadcast message from Ireland

"Táj, fű, birka, fű, tehén..."

Villanykari Szakestélyek

A Műegyetemen pár évvel ezelőtt kezdtek szakesteket tartani. A Közlekedésmérnöki Kar hallgatóinak egy lelkes csapata vállalta fel az úttörő szerepet, de hamarosan a többi karon is kezdett meghonosodni a diákéletnek ez az üde színfoltja.

Szakválasztás

Nem újkeletű probléma a hallgatók szak- illetőleg ágazatválasztása, netán változtatása. A nehézséget általában az okozza, hogy az egyes oktatási egységeknél korlátozott a kapacitás. Nem tudnak annyi hallgatót fogadni, amennyi esetleg oda jelentkezne. Más tanszékek pedig az elnéptelenedéstől tartanak. Mert hát a hallgatók döntését általában a divat befolyásolja, és az nincs mindig összhangban a gazdaság szakemberszükségletével.

Csak hát az a baj, hogy a tanszéki lehetőségek sem nagyon igazodnak a fentebb említett külső szükséglethez, viszont a hallgatói létszámokat ennek alapján akarják megszabni. Ha azonban valaki mégis választani vagy változtatni akar, akkor azt mindenféle feltételekhez kötik.

Szűkebb körben éppen erről vitatkoztunk, hogy jogos-e, ha az egyetem dönti el a hallgató helyett, hogy mi legyen az illető szakmája. Többen azon a véleményen voltunk, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor nem könnyű állást találni, az egyetem nem vállalhatja fel azt a felelősséget, hogy egy esetleges hibás döntés miatt az adott hallgató nem kap munkát. Pontosan fogalmazva, ha már dönteni kell, akkor a döntés azé legyen, aki a kockázatot vállalja.

Elhangzottak ellenérvek is. Mégpedig a következő: ha egy vállalat gyárt valamilyen termékeket, azt is el kell dönteni valakinek, hogy melyik árucikkből mennyit termeljenek. Ez tipikusan a vállalati vezetés feladata. Ennek analógiájára tehát a gazdasági igények alapján a képzési létszámokat is az egyetem (kar) vezetésének kell meghatározni.

Van azonban egy alapvető különbség. Az ugyanis, hogy ha a vállalati vezető nem jól számolja ki a dolgokat, akkor egy csomó eladhatatlan termék a nyakán marad. Ott fog állni a raktárban, benne lesz a vállalat pénze, nem tudnak új terméket gyártani. Nagyon rossz esetben a vállalat csődbe is mehet.

Ezzel szemben az egyetem az oklevél átadása pillanatában útjára bocsátja az egykori hallgatót, tovább nem foglalkozik vele. Amennyiben a diplomás nem tud elhelyezkedni, az egyetem nem köteles "raktáron tartani", etetni őket. Ezért nem fogadható el az a gyakorlat, hogy az oktatási intézmény döntsön a hallgató helyett.

Kincses Zsolt