Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Alkotói pályázat

MűSajt – Közéleti cikk, közéleti fotó

Ivan Bush & Tibor Clinton

BMgE

"... a rövidítés (BME) nem változott!"

Heltai Jenő: Altató mese egy ébresztőóráról

Hekk II.

"...essen most szó a védekezés lehetőségeiről is."

Étkezés a környéken

Ivással-evéssel egybekötött beszélgetésre felettébb alkalmas helyek mindenütt.

Elnök úr

"... olyan elnökre lenne szükség, aki ezt az áldatlan állapotot megszakítja és konszenzusra képes."

Impresszum

Nézőpont

Kapitalizmus

"Ha fizetnek, akkor adok levegőt."

Szakválasztás

Nem újkeletű probléma a hallgatók szak- illetőleg ágazatválasztása, netán változtatása. A nehézséget általában az okozza, hogy az egyes oktatási egységeknél korlátozott a kapacitás. Nem tudnak annyi hallgatót fogadni, amennyi esetleg oda jelentkezne. Más tanszékek pedig az elnéptelenedéstől tartanak. Mert hát a hallgatók döntését általában a divat befolyásolja, és az nincs mindig összhangban a gazdaság szakemberszükségletével.

Csak hát az a baj, hogy a tanszéki lehetőségek sem nagyon igazodnak a fentebb említett külső szükséglethez, viszont a hallgatói létszámokat ennek alapján akarják megszabni. Ha azonban valaki mégis választani vagy változtatni akar, akkor azt mindenféle feltételekhez kötik.

Szűkebb körben éppen erről vitatkoztunk, hogy jogos-e, ha az egyetem dönti el a hallgató helyett, hogy mi legyen az illető szakmája. Többen azon a véleményen voltunk, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor nem könnyű állást találni, az egyetem nem vállalhatja fel azt a felelősséget, hogy egy esetleges hibás döntés miatt az adott hallgató nem kap munkát. Pontosan fogalmazva, ha már dönteni kell, akkor a döntés azé legyen, aki a kockázatot vállalja.

Elhangzottak ellenérvek is. Mégpedig a következő: ha egy vállalat gyárt valamilyen termékeket, azt is el kell dönteni valakinek, hogy melyik árucikkből mennyit termeljenek. Ez tipikusan a vállalati vezetés feladata. Ennek analógiájára tehát a gazdasági igények alapján a képzési létszámokat is az egyetem (kar) vezetésének kell meghatározni.

Van azonban egy alapvető különbség. Az ugyanis, hogy ha a vállalati vezető nem jól számolja ki a dolgokat, akkor egy csomó eladhatatlan termék a nyakán marad. Ott fog állni a raktárban, benne lesz a vállalat pénze, nem tudnak új terméket gyártani. Nagyon rossz esetben a vállalat csődbe is mehet.

Ezzel szemben az egyetem az oklevél átadása pillanatában útjára bocsátja az egykori hallgatót, tovább nem foglalkozik vele. Amennyiben a diplomás nem tud elhelyezkedni, az egyetem nem köteles "raktáron tartani", etetni őket. Ezért nem fogadható el az a gyakorlat, hogy az oktatási intézmény döntsön a hallgató helyett.

Kincses Zsolt