Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Kedves TDK-zó Hallgatók!

Az egyetlen barát

"Engem senki sem szeret"

Lapzárta után:

Sza-sza-szakestély...

Eddig mindig tartottunk egy vizsgabúcsúztatót februárban. Most valószínű, hogy ez egy szalagavató szakestély lesz, ami a Villanykaron még nem volt.

Életkép

Mindenki óriási cuccokkal. Az egész délelőttöt azzal töltötték, hogy karácsonyi ajándékokat válogattak.

KSZK rövidhírek

Etimológia

Rövid hírek Házunk tájáról

Füstfoci – Grafikus csoport – KIR – Béla – KSZK stuff

Örökzöld rántotthús

Szponzor csoport

Ironman, a verseny

Kezdetben vala három különböző sport: úszás, kerékpár, futás. A legenda szerint úgy lett belőlük egy, hogy három muki vitatkozott egy kocsmában, melyik a nagyobb sportteljesítmény: leúszni 3,8 km-t, 180 km-t kerékpározni vagy maratont futni. Mire egy negyedik odalépett hozzájuk és közölte, hogy ő megcsinálja egymás után mind a hármat.

Magyarországon az első triatlonversenyek egyike a Vasi Vasember volt, melyen ugyan nem ez a táv volt, de akkor az volt itthon a legemberpróbálóbb verseny. Egészen 1990-ig. Ebben az évben rendezték meg Nagyatádon az első olyan versenyt, melyen a fent említett távokat kellett megtenniük a próbálkozóknak. Ez volt az első Ironman verseny itthon. Idén már a 13. versenyt rendezték meg. Az "ősidőkben" még a nagyatádi strandon rendezték az úszást, azóta a verseny kinőtte a medencét, és a 42 km-re lévő gyékényesi tóban kellett két kört úszva teljesíteni az előírt penzumot.

Innen kellett bekerékpározni Nagyatádig, majd a város környékén három 46 km-es kör megtétele után lehetett leszállni a bringáról, és elindulni a 6 körből álló futópályára. Egyesek szerint akkor kezdődik el igazán a verseny, mikor elindulsz futni.

Idén hárman – Lengyel Laci (NS), Ferenczi Balázs (Patkány) és jómagam, Kovács Péter (KóPé) – elhatároztuk, hogy váltóban megcsináljuk a távot.

Magán a versenyen három indulási módra volt lehetőség:

– egyéniben: értelemszerűen mindent Te magad csinálsz meg;

– díjazott váltóban: egy ember úszik, a második kerékpározik, a harmadik fut;

– egyéb váltóban: a csapattagok és a váltások nincsenek megszabva.

Úgy döntöttünk, hogy a harmadik lehetőséget választjuk. Minden távot két részre osztottunk, és mindannyian két résztávot teljesítettünk: Patki úszott és bringázott, NS bringázott és futott, én úsztam és futottam.

A verseny napján reggel 5-kor keltünk, mert a busz, mely kivitt minket a tóhoz, hajnali 6-kor indult. Az egyéniek rajtja 7:45-kor, a váltóké 8:00-kor volt. A 40 perces buszozás, a bedepózás, a bemelegítés és az egyéni indulók rajtja után következett a várva várt pillanat: elrajtolt a csapat a másik 79 váltóval egyetemben. Jöjjenek Patkány szavai:

"Valóban én kezdtem elsőként hajnali 5 órai kelés után. 8-kor betuszmákoltak a levegőnél sokkal melegebb gyékényesi bányatóba, ami felett olyan köd volt, hogy csak az 5 méterre előttem úszó sapiját láttam. Kb. két rendezőhajó volt kinn a tavon. Így történhetett meg, hogy egy kb. 30 fős társasággal sikeresen elúsztunk az első bója mellett, és plusz 200 méter után a tó közepén ordítozva szembetalálkoztunk egy ugyancsak tanácstalan és eltévedt 20 fős galerivel. Mintegy 15 perces plusz idővel értünk emiatt be. KóPé táncolva várt a parton, úgy tűnt, be sem akar menni, de miután megdumálta egy rendezővel, hogy 20 perc után bármi van, visszafordul, eltűnt a ködben. Neki már szerencséje volt: félútnál végre felszállt a köd, és 42 perces idővel teljesítette az 1,9 km-t."

A "táncomhoz" hozzátartozik, hogy akkor már cirka 30 perce egy szál úszónaciban vártam, hogy Patki beérkezzen. Váltásnál szóba került, hogy egy térképet vihetett volna magával, hátha akkor nem tévedt volna el. :-)

Úszásból érkezve rohantam a kerékpáros depóhoz, ahol NS várt harcra készen, hogy a váltás után nyeregbe pattanva teljesítse a rá kirótt 88 km-es etapot. De jöjjenek ismét "tábori tudósítónk", Patki szavai:

"9:45 körül vághatott neki NS bringával a Nagyatádra visszavezető útnak, egyre javuló időben. A busszal még utolértük a határban, néha vaklármaként szurkolva egy-egy bringásnak abban a hitben, hogy már őt látjuk. A nyomjad Lacin kicsit meglepődhetett az az ismeretlen fickó, de majd megnézzük, mert csináltunk róla fotót is. :-) NS igen jó idővel, 3 órán belül teljesítette a 88 km-t, a váltásnál biztatva ezzel engem a hasonló folytatásra. A 13–16 óra közötti melegben való tekerés legkirályabb pontja nem a megállás volt, mert akkor kicsit kikészülve, szédülve, felfordult gyomorral szálltam le, hanem a forgalomtól nem elzárt útszakaszon egy Renault Megane cabrio előzése letekert tetővel. Négy fiatal lány sikítozva, tapsolva szurkolta végig a mezőnyt (vagy csak engem). Ez lehetett a verseny fődíja, azt hiszem. 3 óra néhány perc alatt fejeztem be egyébként a 92 km-es szakaszt."

Előzetesen abban maradtunk, hogy az már nagyon jó lenne, ha 6 órát kerékpároznánk. Nos, sikerült 6:03:19-et teljesíteni. Azaz igazán meg lehettem elégedve mindkét csapattársammal, akik keményen kihajtották magukat.

Így 16 óra előtt néhány perccel elindultam a magam 3 körére, amely 20,5 és 21km közti táv lehetett. Nem lehetett más a célom, mint hogy hasonlóan jó időt futva felnőjek a többiek – általam nagyon jónak tartott – kerékpározásához.

"Szóval KóPé – a számára nem megelégedést nyújtó – 1:35-tel zárta a kb. 20 és fél km-t, és beszállt NS befutójába, aki a rajt után 11 óra és 25 perccel felrakta a csapat Ironman titulusára a pontot. KóPéék még kimentek este 11 körül a futópályára, aminek a befutója igazából a mi utcánkban volt (a versenyközpont is a lakhelyünktől kb. 100 méterre lehetett). Néhány görcsös leendő ironman breakelt a végeláthatatlan aszfalton. Megkérdezték, hogy mi lesz a szintidővel, a rendezők azt válaszolták: »Megvárjuk Őket!« – ahogy majd jövőre minket is!

Tornai Andris, számára ugyancsak nem elfogadott idővel, de sikeresen befejezte csapatban a maratont."

Miután 11:20:45-ös idővel, fél 8 előtt 10 perccel NS-sel együtt befutva beértünk a célba, már tudtuk, hogy jövőre visszatérünk ide, és ha minden jól megy, egyéniben!

Kb. fertályórás pihenő után visszaindultunk a szállásra, ahol egy frissítő zuhany után nekiestünk a vendéglátó nénink fantasztikus gyümölcslevesének. Mindezek után fél tíz körül elmentünk a célhoz, hogy megtapsoljuk a végletekig elgyötört éppen beérkezőket. Voltak, akik még ekkor is csak a futásuk 2/3-ánál jártak, ám még a rajt után 16 és fél órával, a limitidőn jóval túl célbaérkezőt is megvárták. Az éjszakában a befutó előtti kb. 150 m fantasztikus volt. Az út mécsesekkel volt kétoldalról kivilágítva, épp telihold volt, és a célnál több százan várták még a családtagjaikat, barátjukat, vagy csak úgy kijöttek, mint mi. Fantasztikus volt, leírni – bármilyen közhely is – nem lehet, egyszer át kell érezni! A 197 egyéni indulóból a végén 170 mondhatta el magáról, hogy újra vagy idén először Ironman lett!

Másnap a házigazdának búcsúzásként mi mást is mondhattunk volna: Jövőre Veletek, ugyanitt!

Érdekesebb eredmények:

Az 1. helyezett egyéniben Végh István lett, 9:13:41-es idővel. A díjazott váltóban az 1. helyezett 8:33:37-es idővel ért célba. Itt 47 váltó indult.

A mi kategóriánkban 33 váltó indult. Mi a 13. helyezést értük el, 11:20:45-ös idővel.

Részeredményeink:

Úszás: 1:47:58 (Patki ~1:02, én ~45 perc)
ez a kategóriánkban a 19. idő volt.

Kerékpár: 6:03:19 (NS ~3 óra, Patki ~3 óra 3 perc)
ez a 17. időt jelentette.

Futás: 3:35:52 (én ~1:35, NS ~2 óra)
itt 11.-ek lettünk.

KóPé