Aranyember menzája
– Kezit csókolom! Egy ebédjegyet szeretnék kérni!
– Azt nem ma kell. Hol volt csütörtökön?
– Sajnos nem tudtam itt lenni.
– Nem tudott itt lenni, nem tudott itt lenni... Hát meggyűlik a bajom magukkal... Hol volt? Hogy temetésen... Magát kellett volna temetni, akkor nyugtom lenne... Meddig kell?
– Mától péntekig.
– Nekem nem az a dolgom, hogy maguknak jegyet áruljak. Azért vagyok kint csütörtökön, hogy akkor vegyék meg a jegyet.
– Rendben van, legközelebb majd akkor veszem.
– 1540 Ft... Így adja ide a pénzt?! Nincs aprója? Ötezresből nem adok vissza.
– De hát ott van az apró az asztalon...
– Menjen és váltson pénzt a büfében! ... Mondja csak, gyűrötten kell ideadni? Maga nem tudja a pénzt kisimítani?... Na itt van, nesze!
– Köszönöm szépen, a viszontlátásra!
* * *
– Elnézést kérek... (szünet, semmi sem történik, majd hangosabban) Elnézést kérek...
– Igen?
– Azt szeretném kérdezni, hogy aranygaluska már nincs?
– Az a múlt héten volt, mára rántott hús és diós tészta van.
– Akkor rántott húst kérnék. (A távolban délre harangoznak.)
– A rántott hús már elfogyott, csak tészta van. Hamarabb kellett volna jönnie – kirak egy tányér tésztát.
Később, a többiek tésztáját meglátván:
– Kérnék egy kis kulimászt a tésztára, mert lefelejtették róla.
– Kulimász! Nem kulimász a! ...kulimász az, ami a WC-ből kifolyik, az kulimász, nem ez. Ez lekvár – egy kanál piros, porózus állapotú anyagot ken a tetejére.
– Köszönöm szépen! Ennyi pont elég lesz ebédre.
* * *
– Jó napot kívánok, egy mai kajajegyet kérnék!
– Nem megmondtam, hogy csütörtökön kell megvenni?
– De hát ma csütörtök van...
– De mára az előző csütörtökön kellett volna!
– Ezt nem értem. Most nem mindegy, hogy a csütörtöki jegyet ma veszem meg vagy előző csütörtökön, ha kizárólag csütörtökön szeretnék ebédelni?
– Nem. Maga ne magyarázzon!
– Tessék megpróbálni logikusan végiggondolni...
– Én nem logikusan gondolkozom, hanem csak jövő hétre adok jegyet csütörtökön! Itt van a jegye. Most gondolja meg: jövő csütörtökre nem kér?
– Nem.
- Csaba -