Mátrabérc teljesítménytúra

Idén tagjaink közül néhányan úgy gondolták, hogy megküzdenek Mátra bérceivel egy teljesítménytúrán. Ruppi számol be az eseményekről:

Péntek délután szerény létszámú, ám annál büszkébb csapattal vágtunk neki a nagy túrának. Mint később kiderült, közel 20 ember öregbítette a SCH hírnevét a versenyen, csakhogy ők máshogy utaztak. Már a Keleti pályaudvaron világossá vált, hogy eltévedni nem fogunk, elég lesz a tömeget követni. 2 órás zötykölődés után érkeztünk az akkor már sötétbe borult siroki állomásra. Így a szállásunknak otthont adó tornateremig vezető út nagy részét máskor kevésbé használt érzékeinkre támaszkodva tettük meg. A tornaterembe érkezve a nevezés, csomagszállítás és egyebek elintézése után meleg vacsorával vártak minket. Na jó ez poén volt, senki ne gondolja, hogy a 600Ft nevezési díj ilyeneket takar (100Ft körüli összegért viszont bárki vehetett sport szeletet). A tízórás lámpaoltás már volt, akit alva talált, páran azonban még sokáig küzdöttek a szokatlan körülmények nyújtotta nehézségekkel. A reggel 5 órai kelést még leírni is borzasztó, nemhogy megélni (főleg egy kollégistának). Azt, aki nem akart egy 2,5 km-es kocogással bemelegíteni, a 120 Ft-ért váltott busz beszállójegy ellenében a starthoz fuvarozták. A pörgős nevezés után, gondolom a "minden kezdet nehéz" nevében nekifutottunk a túra legerősebb szintemelkedéseinek. 10 km-rel és 2 busznyi emberrel arrébb, már csak 50 szavas alapszókincsből merítettük beszélgetéseink elemeit, melynek első 10 helyén az emelkedők egyre árnyaltabb és sokrétűbb állandó jelzői kaptak helyet, ezeket szerencsére indulatszóként is használhattuk. A túra legmagasabb pontját elérve, meleg levessel vártak a rendezők. A Kékesről meglepő módon lefele vezetett az út, mely igencsak próbára tett néhányakat meredekségével és talajával. Sajnos elbecsültük sebességünket, így a Hannák-Kolos túrát teljesítő 2 sporttárs már nem tudott itt megvárni minket, így velük csak Galyatető után találkoztunk. Galyatetőről, kisebb emelkedőkkel, hosszas ereszkedés következett egészen Mátrakeresztesig (mely falucska étkezdéjét bármely jóízlésű ember becses figyelmébe ajánlom). A túra, úgy érzem, ettől a ponttól kezdve érdemli ki a teljesítmény jelzőt, ugyanis 42 km nem éppen sétának nevezhető gyaloglás után egy 6 km hosszú 400 m szintemelkedésű rész következett. Aki a csúcsra feljutott, arra már csak egy rövid (8 km) lejutás (700 m) várt a túra célját jelentő Szurdokpüspökiig. Érdekes módon ezt a távot sokan, talán a fáradtságtól kábultan vagy pusztán a közeli cél miatti eufóriájukban futva tették meg (azért lenyomtuk őket). A rendezésre nem lehet panasz, a túra árához képest meglepően gazdag volt a frissítés, a pecsételő helyeken is csak akkor alakult ki tumultus, mikor kb. 2 busznyi ember érkezett egyszerre. Számomra talán egyetlen furcsa dolog a meglepően nagy bizalom, ugyanis bár a csomagunkhoz kaptunk egy cetlit, amivel visszakaphattuk, ezt a qtya nem ellenőrizte, mindenki kénye-kedve szerint válogathatott a tornateremben sorokba rendezett táskák és hálózsákok között. Ezennel megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak minden sikeresen teljesítő sporttársnak! Külön köszönettel tartozom annak a 3 embernek, akik a folyamatos szintmérés és tápanyagellátás mellett, jelenlétükkel a jó hangulatról is gondoskodtak.

(DSK)