Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A futásíjászat múltja és jelene Magyarországon

Sporthírek

Túlélési útmutató

Impresszum

Apróhirdetés

Fizetés megállapodás szerint.

Interjú Vajda Istvánnal

"...bemutatjuk azokat a feladatokat, amelyek ma már mérnöki feladatok..."

Reggel

Önnön kínokozásunk útjába miért nem áll senki?

"A Schönherz kolesz nem apácazárda..."

Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvvásár

Rekurzív álom

"...de persze ezt is álmodtam, és ez így ment valami őrjítő tempóban..."

Fórum az R-klubban

November 10-én este hétkor egy kisebb csoport beszélgetésének adott helyet az R-klub. A téma a tandíj volt. A meghírdetett fórumon néhány érdeklődő hallgató és a sajtó néhány "munkatársa" vett részt. Az elmúlt hetekben számos hír röppent fel a bevezetendő tandíjjal kapcsolatban. A szervezők szerették volna, ha szemtől-szembe ültek volna egy asztalnál a minisztérium képviselői és a diákok. Sajnos a minisztérium (akkor) nem volt kíváncsi az egység sugarú hallgatók véleményére, ezért nem képviseltette magát. Sebaj, talán majd máskor, máshol, más hangnemben. (Azóta volt már egy újabb fórum az Aud. Max.-ban, ahol a miniszter úr helyett egy minisztériumi osztályvezető jelent meg – vállalva a nem túl népszerű feladatot.)

Eljött viszont a beszélgetésre Török Imre főigazgató és Szabó László OFÉSZ elnökségi tag.

Török úr arról beszélt, hogy az eddigi tervekkel ellentétben a tandíj nem az intézmény bevétele lenne, hanem visszaforgatásra kerülne a hallgatói alapba.

Álljunk meg itt egy gondolatra. Korábban az volt a minisztérium elképzelése, hogy a költségvetési elvonást azzal próbálja kompenzálni, hogy az egyetemeknek adja a beszedett tandíjakat. Most azonban meggondolta magát. Az egyetemnek megmaradt a költségvetési elvonás, és nincs kompenzálás. Következő körben a hallgatók jönnek. Ha ugyanis a tandíjbevétel a hallgatói alapba kerül, akkor oda kevesebb pénzt kell tenni az állami kasszából. Én azonban elképzelhetőnek tartom, hogy valaki megint gondol egyet, s miután már így elosztották a pénzt, a tandíjbevételt végül átcsoportosítják egy egészen más helyre. Vagyis ez a játszma akár azt is hozhatja, hogy a 65 ezer forintra emelt normatíva visszacsökken 45 ezerre.

De tereljük most vissza gondolatainkat Török úr tájékoztatójára, ahonnan megtudhattuk azt is, hogy a világon szinte sehol nem játszik jelentős szerepet az oktatási intézmények bevételei között a tandíj. Nem is az a célja, hanem hogy az iskola gyorsabb és eredményesebb elvégzésére ösztönözzön.

Szabó Lászlónak viszont egészen más véleménye volt az ösztönzésről. Szerinte aki fizet, az esetleg nem tudást fog követelni, hanem diplomát.

Arról is tudomást szerezhettünk, hogy a tandíj bevezetése néhány országban (pl. Németország) együtt járt bizonyos kompenzációkkal, sőt túl is kompenzáltak.

Hiszen emlékezzünk csak vissza a két évvel ezelőtti eseményekre, ahol a diákság összességében véve nem járt rosszabbul, sőt voltak olyanok is, akik kifejezetten jobb helyzetbe kerültek. Mégis tiltakozást váltott ki az új rendszer bevezetése, hiszen akiknek nem lett jobb a sorsuk, illetőleg akiknek éppen rosszabb lett, azok felemelték a szavukat – mondta a főigazgató úr.

Török Imre szerint a tandíj tervezettel az az egyik legnagyobb gond, hogy a kormány nem tanul a korábbi hibáiból, és ismételten széleskörű egyeztetés nélkül próbál keresztülvinni dolgokat.

Szabó László – aki éppen az ELTE TTK-ról érkezett – elmondta, hogy ott sokkal forróbb a hangulat. A hallgatói gyűlés egyenesen a torkának szegezte a kérdést: tüntetni mikor megyünk.

Úgy néz ki, hogy radikalizálódik az OFÉSZ álláspontja is. Laci szerint ugyanis az OFÉSZ – mint a hallgatók érdekképviseleti szervezete – nem mondhatja, hogy ne menjünk, ha a hallgatók akarják a tüntetést. Ugyanakkor hozzátette, hogy ilyen kérdéseknek mégsem az utcán kellene eldőlniük, hanem a tárgyalóasztal mellett – szigorúan szakmai szempontok alapján.

A beszélgetés során a BSTV, a KÉMLELŐ, a Mű1let és természetesen az Impulzus tudósítója is kérdéseket tett fel.

Megkérdeztük, hogy mi a véleménye Török úrnak a hallgatók megrendelői szerepéről és az oktatás korszerűsítésének kikényszerítésében adódó feladatáról.

A főigazgató úr azt válaszolta, hogy ő – mint adófizető állampolgár – nem a hallgatókat, hanem a parlamentet bízta meg ezekkel a feladatokkal. Mellesleg az országgyűlésnek meg is lennének hozzá a megfelelő eszközei.

Majd hozzátette, hogy nyugaton, ahol a diákok fizetnek, ott természetes számukra, hogy minőséget várnak el, amiért pénzt adnak ki. Feltehetően nálunk is ki fog alakulni ez a szemlélet, csak ahhoz egy kis időre van szükség.

Megkérdeztük azt is, hogy mennyi pénzre lenne szükség az Egyetemen a korszerű oktatáshoz. Török úr erre azt válaszolta, hogy nem lehet minden kérdést azzal megoldani, hogy egyre több és több pénzt költünk rá. Lenne mit javítani a jelenlegi rendszer hatékonyságán is.

Kincses Zsolt