Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Villamoskari induló

Aktuális ZOH!

Életem története

Felhívás kari tanulmányi versenyre

A nap szépe

"Célunk az, hogy az emberek jól érezzék magukat"

Sok a várakozási idő, ezzel sajnos nem tudunk mit csinálni. Jelenlegi kapacitásunk a maximális, három nagy és három kicsi szendvicssütőt használunk, folyamatosan van kenyér a sütőben, folyamatosan készítjük a szendvicseket.

Étkezés a környéken

Ivással-evéssel egybekötött beszélgetésre felettébb alkalmas helyek mindenütt.

U Make The Rules – We Make The Noise

Három óra után jött a Members of Mayday, és ezzel kezdődött meg az önfeledt tombolás. Minden kéz a magasban.

Beszámoló az ACM programozási versenyről

Villamoskari induló

Villanykari nóták

Four Hungarian men went to Italy

Ciao Bella! Io sono Norberto. Sono ungherese. Come ti chiami?

Ilyen és ehhez hasonló diskurzusok zajlottak le az EESTEC Congeress-en Olaszországban, Cosenzában. Minden olasz tudásunkat elő kellett vennünk a túléléshez...

No de hogyan is jutottunk el idáig? Talán ott kezdeném, hogy mi voltunk az EESTEC rendes évi kongresszusára utazó magyar kommandó (értsd: küldöttség). Az EESTEC, mint talán már tudják néhányan közületek, az Electrical Engineering STudents European assoCiation rövidítése. De hogy igazán mit is jelent ez? Ez a szervezet gyűjti össze azokat az európai villamosmérnök- és informatikushallgatókat, akik azon túl, hogy ugye az egyetemet 5,2-es átlaggal végzik J, fontosnak tartják a kapcsolatokat más európai diákokkal is. Aki ennél is bővebben szeretne tudni rólunk, az jöjjön el a 24 órás programozói versenyre, amit a KSZK-val együtt rendezünk, vagy jöjjön el pl. szerda esténként a gyűléseinkre a Schönherz 11. emeletén található irodába. Itt megtapasztalhatjátok, mi is az az EESTEC Spirit :-).

Vissza a témára, hogy is volt az az olasz csajokkal? Egy több mint szeles és vacakul hideg áprilisi vasárnap reggel indultunk a napfényes Dél-Olaszország felé vonattal. Utunk Zalaegerszegen, Ljubljanán, Velencén, Rómán, Nápolyon át egészen Cosenzáig vezetett, ami az olasz csizma lábfejénél található. Hatos csoportban mentünk: a 4 delegált (Atom, Cseró, Galló, és "IoSono" Norberto), Vilmos barátunk ajándék gyanánt, és ambuláns jelleggel egy tálca sör. Rövid városnézés Velencében, majd japán stílusú 2 napos kiruccanás Rómában, és 35 órás röpke vonatút után máris megérkeztünk Cosenzába, ahol éppen havazott. A megérkezésünk utáni első meglepetés az aránylag színvonalas szálloda volt, aminek bárjában még egy Unicum gömböc is meghúzta magát.

A hét természetesen fergeteges Welcome Partyval kezdődött. Hogy néhány műsorelemet említsünk: bemutatták nekünk a helyi söröket, a helyi lányokat, illetve ettünk sok-sok pizzát. Sajnálatos módon a sörváltón csak tisztességesen álltunk helyet, nyerni viszont nem sikerült. A revansot viszont Magyarországon az olaszok meg fogják emlegetni...

A bulitól kissé "elgyötörve" másnap részt vettünk a hét első hivatalos eseményén, a szervezet közgyűlésén. Itt többek között az elnökség és a testületek beszámolóit, valamint a csatlakozni kívánó új egyetemek bemutatkozásait hallgattuk meg. Cseró is felszólalt. Az estére olasz vendéglátóink egy hangulatos pizzériába vittek minket, ahol különösen finom volt a házi bor. J Ezt követően egy helyi diszkóban folytattuk a közgyűlés fáradalmainak kipihenését, összekötve néhány olasz lány megismerésével.

A reggelinél újabb harcokra került sor. Az olasz pincérek sajnos meg voltak győződve arról, hogy nekünk is elég lesz az egy csésze capuccino + ujjnyi croissant kombó. Pedig nem. :-) Újabb előző éjszakából eredő "fáradalmakkal" terhelt közgyűlés volt napirenden, ahol a leendő elnökség jelöltjei mutatkoztak be, többek közt egy magyar jelölt is Galló személyében. Az éjszaka kis házibulit rendeztek nekünk az egyetem területén belül. Itt alkalmunk volt megismerni, hogy milyen az, amikor a finnek vodkaparty-t tartanak. Elérkezett a hétvége. Hivatalosak voltunk a városházára, ahol megtörtént a szokásos találkozó a vendéglátók polgármesterével, valamint az olasz parlament egyik fiatalos képviselőjével (lehet, hogy Cicciolina mellett ült? – elég sokat késett :-) ). Délután városnézés, fagyizás, küzdelem mormon hittérítőkkel stb. Megnéztük Cosenza történelmi belvárosát. Itt rá kellett jönnünk, hogy az olaszok soha nem bontanak le régi lerobbant épületeket, inkább ráépítenek. Persze lehet, hogy ezért a szokásukért i.u. 2500-ban még valaki nagyon hálás lesz nekik.

A vasárnapot a beach-en töltöttük (olasz barátaink ezt kisértetiesen hasonlóan ejtik a kissé más jelentésű bitch szóhoz, ugyanúgy, ahogy pl. a fork és a f*ck, sheet és a shit szavakkal is gyakran előfordul J). Délután nehéz szívvel, bár kissé fázva hagytuk ott a csodás tengert, hogy a városkában olasz fagyi-különlegességeket kanalazzunk. "IoSono" Norberto nem hagyta ki a lehetőséget, amikor egy olasz srác elvitte egy körre a 150 lóerős Ducatijával. Az eredmény némi halálfélelem az olasz sikátorokban, és egy meglehetősen átdolgozott frizura a bukósisak hiányában...

Mivel éjszaka az olasz MTV playlistje csak 3 klipből állt, ezért kénytelenek voltunk más elfoglaltság után nézni. A végeredmény rövid, ámde véres párnacsata volt [ezt csak Galló miatt vettük bele].

A hétfő hosszadalmas gyűléssel folytatódott, aminek eredményeként a következő elnökségben is lesz magyar tag. Pihenésképpen vendéglátóink Nutella-partyt rendeztek az egyik kollégiumban. Egyébként a koleszok itt az egyetem környékén egy szép zöld hegyoldalon helyezkednek el. Leginkább családi házra hasonlítanak: 3 szoba három diákra, plusz konyha és fürdőszoba. Neeem, a négy kerék nem alapfelszerelés. Szóval két ilyen házacska adott helyszínt a Nutella-party-nak. A nevéhez hűen rengeteg mogyorókrémes kenyeret fogyasztottunk az elején, de a hangsúly egyre inkább eltolódott az alkohol tartalmú italok felé. Folyékony kenyérre pedig nem lehet Nutellát kenni :-). Neve mellőzését kérő egyik magyar résztvevő összeismerkedett egy olasz lánnyal, de a nagy sietségben elfeledte a lány nevét, így egy másik, szintén neve mellőzését kérő résztvevőt kért meg: "ugyanmár, mutatkozz be annak a csajnak, mert én már elfelejtettem a nevét".

A következő napon vendéglátóink megmutatták nekünk az egyetemet. Elég érdekes volt: az egyetem zöldövezetben, egy domboldalon fekszik (Dél-Olaszországban minden domboldalon fekszik :-) ), és a gerince egy 20 méter magas vashíd. Ennek két oldalán 46 db kocka-épület helyezkedik el, formájukban leginkább az I épület melletti Lego-büféhez hasonlíthatóak. Bejárat felülről, a hídról. Nekünk tetszett. De nem lehetett nem kiérezni az olasz építőművészek embert "formáló" szándékát az épületeket elnézve J. A menza külön is megérdemel néhány szót: ebédre lehet rákokat, tintahalat, és ehhez hasonlókat kapni, vacsorára pedig mindig van friss olasz pizza, steak stb.

Az esemény méltó lezárása volt a fantasztikus és már tradícióvá vált EESTEC Gala Night, ahol a résztvevők ünnepélyes keretek között átnyújtják a hazájukból hozott ajándékokat. Ezek többnyire utalnak az EESTEC Spiritre, ezért mi Vilmossal és Unicummal készültünk, valamint egy nagy rúd téliszalámival, amely az olasz lányokban a magyar férfiakra nézve hízelgő asszociációkat ébresztett.

Nehéz szívvel búcsúztunk el hajnalban vendéglátóinktól, a kongresszuson részt vevő barátoktól és a cosenzai lányoktól. A 35 órás vonatút mérlege: naplemente Rómában, napfelkelte Velencében, és nem utolsó sorban 3 üveg Lemoncello (olasz citromlikőr, amelyet mellesleg ajándéknak szántunk volna... :-) ). Velence hajnalban gyönyörű szép volt, egyetlen turista sem volt a Szent Márk téren (persze rajtunk kívül). A napfelkeltés idillt csak az rontotta el, hogy az elkényeztetett, finnyás és arisztokrata velencei galambok nem voltak hajlandóak Cseró tenyeréből enni. Mindenesetre a csodás élmény volt a hajnali kihalt Velence. Újabb 12 óra elteltével, kissé elcsigázva és azon gondolkodva, hogy mit mondunk majd az EESTEC otthon maradt tagjainak az ajándékba hozott Lemoncello ügyében, megérkeztünk szeretett Budapestünkre. És kénytelenek vagyunk többségi vélemény alapján azt mondani, hogy mégis a magyar nők a legszebbek :-).

Így végződött hát a kis kalandunk, melynek nyomában újabb dózist kaptunk az EESTEC Spirit-ből.

Akik a cikket és a kongresszuson való részvételt elkövették:

Cseró (Csernus Attila)

Galló (Gaál András)

Atom (Mihályi Antal)

Norbi (Sáfrány Norbert)