Mérnökgyár

Utolsó tesztfázis és bevégeztetett a futószalagon. És én azt hittem, hogy a végső megmérettetés valami nagy-nagy felemelő katartikus élmény lesz, amire az ember nagy büszkeséggel emlékszik vissza. Ehelyett csak egy "szériavizsga egy nagy teremben" emlékképe fog visszaköszönni...

Amiről beszélek, az az ebben a félévben bevezetett írásbeli záróvizsgákra vonatkozik. Őszintén megmondom, a dolog valahol a "nevetséges" és az "ünnepélyes" kategóriák között egyensúlyoz. Eddig mindig azt hangoztatták, a záróvizsga arról szól, hogy képes vagyok-e a feltett kérdéssel kapcsolatban átlátni a kérdéses tárgyat, tudom-e hova kapcsolni, egyáltalán, ha nekem szegeznek egy kérdést a szakmával kapcsolatban, akkor ki tudom-e vágni magam. Egyfajta beszélgetés, mérnök a mérnökkel. Körüljárni a kérdést, mit gondolok erről-arról. Ha netán eltérek a tárgytól, szólnak. Kérdeznek a diplomamunkával kapcsolatban. Mindezt eleganciával megfűszerezve. Átérezve, hogy most valójában nem az elmúlt féléves tárgyból vizsgázom, hanem a jövőből. Az elkövetkező szakmából, amit művelni fogok: alkalmas vagyok-e a mérnökségre?

Ehelyett hatvan ember tolong egy előadóterem előtt, ki farmerben, pólóban, hisz ez "csak" egy írásbeli. Beülök, megkapom a kérdést, írok, mint a gép, harminc percig. Aztán vagy értettem a kérdést vagy nem. Gondolkozni nincs idő. Az oktató futószalagon javít, néhány oldal girbe-gurba sorból, egy hevenyészett ábrából próbálja kitalálni, mérnök lesz-e belőlem. Írom, ami csak eszembe jut a kérdéssel kapcsolatban, aztán ha elkalandoztam a tételben, hát így jártam. Akkor már így jártam??? Öt-hat-hét év munkája ennyi volt? Harminc perc félreértés? Esetleg mert más a meglátásom a kérdéssel kapcsolatban?

Szériavizsga. 1. kérdés – húsz pont, 2. kérdés – húsz pont, 3. kérdés – hatvan(!) pont. Az szumma száz. Harminc perc alatt hova termelek én száz pontnyi választ? Most mire kiváncsiak, hogy lexikon vagyok-e, vagy hogy értem-e a szakma összefüggéseit? Mert úgy érzem, lexikális adatok visszakérdezését lehet pontozni. De egy esszé jellegű választ? Ahhoz kicsit széles a skála. Milyen mélységű legyen a részletezés? Mert ha átfogó választ várnak, akkor említés szintű, ha írjam is le az algoritmust pontról pontra, akkor nem elég a harminc perc. Így a dolog kicsit olyan, mintha azt mondanánk: vizsgázzunk le mégegyszer egy már teljesített tárgyból. Negyven pont elégtelen. Ugyanazzal a vizsgamódszerrel.

Hová fog ez vezetni? Mi lesz veled, minőségbiztosítás? Épül már a mérnökgyár...

Fű Géza, mérnökjelölt