B-terv

A következő írásban egy olyan együttest szeretnék bemutatni, akik nálunk még egyáltalán nem ismertek. Ha minden jól megy, jövő tavasszal kiadhatják első lemezüket.

A Sziget szerdája van, mi pedig a Civil Falu színpada előtt állunk –illetve táncolunk–, ahogy mindenki más a teremben. A színpadon egy vajdasági fiatalokból álló banda játszik valami zenét. Ők alternatív-etnónak hívják. Elektromos hangszereket párosítottak az akusztikus hangszerekkel, és létrehoztak egy olyan világot, ahol a brácsa, a furulya, a cimbalom, a gitár, a dob és a basz-
szusgitár jól megférnek egymás mellett.

Az együttest egy nyári táborban ismertem meg. Nem sok kedvem volt aznap egy ismeretlen banda koncertjére menni, barátaim unszolására mégis elmentem, és nem bántam meg. Talán fél percig se tartott, hogy beleszeressek ebbe a muzsikába. Mindannyiuknak nagyon különböző zenei múltja van, és ez adja dalaik különlegességét. Az alap a népzene, aztán ezt fűszerezik egy picit tovább. Hol blues-zal, hol rock-kal, hol egy csipetnyi indiai zenével. Amolyan igazi örömzene-módra.

Eljöttek a Szigetre is, és rögtön két lehetőséget is kaptak a bemutatkozásra a Civil Falu színpadán. Az első napon csak néhány néző –főleg ismerősök– nézték őket, de ahogy felcsendültek a dallamok, az emberek megálltak az utcán és bejöttek hallgatni, táncolni, tombolni. A másnapi koncert pedig már teltház előtt zajlott. Jó volt látni, ahogy mindenki önfeledten táncolt. A koncert végén háromszor tapsolták őket vissza – lett volna belőle négy is, de azt már nem engedték a szervezők.

Bár lett volna lehetőségük Magyarországon nagyobb közönségnek is bemutatni dalaikat, ám ők visszautasították ezt az ajánlatot, mondván, elsődlegesen a Vajdaságnak zenélnek, ott szeretnének befutni. Azt szeretnék elérni, hogy nevük mellett megjelenjen, honnan indultak, hogy kicsit népszerűsítsék a mostanság nem túl elterjedt vajdasági zenét.

ssophie