Re: elektro
Mivel ez a mostani "nemreguláris" szám, ezért a beígért, programozásról és hasonlókról szóló folytatás elmarad, pontosabban prolongálódik. Gépész kollégáink kedvéért egy kis magyarázat: a múltkori Impulzusban egy erős hangvételűnek nevezhető cikk jelent meg, mely kritizálta a villanykari elektronika-oktatást. Most a cikkre érkezett reakciókra szeretnénk válaszolni.
Először is legfontosabb célunkat - hogy foglalkozzanak az emberek a leírtakkal - elértük. A cikk néha talán merész hangvétele nem öncélú volt, hanem a figyelemfelkeltésre irányult. Rengeteg szóbeli, valamint néhány írásbeli reakciót kaptunk. Azok többsége, akik úgymond "egyetemisták" (jó, jó, most mit írjunk, "diáktársak"?) általában nagyon is egyetértettek a cikkel, ami természetes is, hiszen az az ő véleményükre alapozódott. Emellett sokszor hallottuk, hogy laborban, szünetben, vizsga közben(!) újabb érveket hoztak fel a cikket pártolandó, kijavítandó vagy kiegészítendő.
Örülünk, hogy egyetemi oktatóktól is kaptunk pozitív visszajelzést, különösen az idősebb korosztálytól: állítólag egyesek helyeselnék az elektro-gyakorlat (újra) bevezetését. Volt, aki azt mondta, nagyon kellemetlenül érezte magát, mikor a kritikát olvasta, és bár rosszul esett neki, mégis örült, hiszen "valaki végre foglalkozik ezzel a témával, törődik azzal, mi folyik körülötte - igaz ez még akkor is, ha nem értünk egyet mindennel, amit leírt". Köszönjük ezeket a szavakat, és azt, hogy a sértettség ellenére is gratuláció volt a jutalmunk.
Természetesen negatív kritikát is kaptunk, néha - meglepő módon - nem is tanároktól. Volt, aki kritizálta, hogy miért ilyen formában támadtuk az oktatást, miért nem valamilyen "hivatalosabb" úton. Neki(k) azt válaszolhatjuk, hogy az ilyen nyílt "támadás" – ez a szó azért kicsit erős – sokkal jobban eléri a célját. Az újságírás feladata a tájékoztatás és irodalmi értékteremtés mellett a közvélemény pozitív értelemben vett befolyásolása is. Még ha netán alattomosnak és szubjektívnek is tűnik, célja nem a bántás, a rombolás, hanem az, hogy elérjünk valami pozitívat. Apropó szubjektivitás: nyilvánvalóan minden cikk szubjektív. Amit írtunk, nem tanulmány, hanem publicisztika.
Annak a kollégának, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy HáRé-ból tanultuk a munkapontot, a nemlineáris hálózatoknál: a cikk írója a munkapontot talán HáRé-san definiálná, de semmiképpen sem így magyarázná. Kritikusunk mindezek mellett mást is félreértett: a cikk írója igenis érti a tengelyre vetítést, de van, aki nem - másrészt a szemléletesség ettől még kétségbe vonható. Hadd idézzük egy másik kolléga levelét: "...most olvastam a 8-as számban az elektro cikket. Én első éves doktorandusz vagyok, de a Nyiró Pici nekem is elmagyarázhatná, mi a franc az a munkapont...". Szerintünk ez minket igazol.
Külön szeretnék a következő mondatra válaszolni:
"A tranzisztor meg differenciálegyenletekkel működik, a diff. egyenlet megoldása, hogy kifolyik, meg befolyik az áram. Ajánlom Pici-nek, hogy gondolkozzon el rajta, hogy tud egy tranzisztor megoldani egy diff-egyenletet (ha már Ő nem tud)." Erre csak annyit mondanánk, hogy a számítógép is tranzisztorokból áll, mégis C++-ban programozzuk, nem pedig diffegyenletekkel. Sőt, gyakran még csak nem is assembly-ben... és bár az assembly-t illik ismerni, azt sem az objektum-orientált programozáson belül tanítják. Megjegyeznénk, hogy nem mondtuk azt, hogy ne tanítsák a tranzisztor diffegyenleteit, csak azt, hogy arra ott a fizika. (Tényleg, közbevetés. Szakközépben a műveleti erősítők drift- és offszetproblémáit Nyiró Pici egész jól megtanulta, sőt, későbbi tervezések során használta is. Mindhárom elektro-t elvégzett kollégái ellenben nem is tudnak ezekről... hát még a zajról, a bipoláris illetve FET-es MÜE-k előnyeiről és hátrányairól... ilyen fontos lenne az a diffegyenlet?)
És még valami. A szerkesztőség megkapta azt a vádat, hogy "az Impulzus behódol a dékánnak..." és "a dékáni előadó hölgyekről... sem olvastam még cikket". Nos, ez nem tartozik a témához, de a Dékán Úrról nem a behódolás miatt nem írunk negatívan, hanem mert semmi okunk nincs rá - én még egyetlen hallgatótól sem hallottam, hogy ne örülne annak, hogy Pap László a Kar dékánja. A Dékáni Hivatal előadó hölgyeinek nem túl naprakész és pontos tudása pedig nem biztos, hogy az ő hibájuk...
Azt hiszem, ennyi elég lesz erről az elektro-témáról. Reméljük, lesz pozitív foganatja a múltkori cikknek. A következő számban már tényleg a programozásról (benne csupa-csupa P-betűs dologról, mint Pascal, Pongor és PT) fogunk írni, sőt, azt is megígérjük, hogy lesz egy rövid cikk, melyben elmagyarázzuk, hogy mi is a munkapont!
Utolsó megjegyzés: ez a cikk többes szám első személyben íródott, de ez nem azt jelenteni, hogy az írót a szerkesztőséggel kell azonosítani. Cikkünk - vagyis hát most már sorozatunk - magánvéleményeken alapul. Mivel azonban ezt az álláspontot elég sokan osztják, talán jobb a többes szám.
Nyiró Pici