Megint főzünk

Kedves hallgatóink! A budai hegyek barlangrendszereinek őshonos állata a Tormentum Morbus, ismertebb nevén a halálcsiga. Húsa zamatos, fűszeres, savanykás íz jellemző a belőle készült sültekre. A magyar ízeket kedvelő külföldiek számára ínyencség, különleges csemege. A jobb sorú magyar családoknál gyakori a vasárnapi ebédhez terített asztalokon.

Mint azt bizonyára kitalálták már, ma csigát főzünk.

Hozzávalók (3 főre):

30 dkg vad csigahús

1 zacskó bazsalikom

olivaolaj (lehet napraforgóolaj is)

só, bors, csípős paprika

1 zacskó mexikói zöldség*

2 db erőleves kocka

Mint az bizonyára feltűnt Önöknek, az üzletekben nem találkozhatnak efféle csigahússal. (Valljuk be, furcsa is volna a megszokott párizsi éti 610 Ft/kg, belga spirálos 720 Ft/kg, hídházi éti 660 Ft/kg feliratok mellett a kis cetli amely 840-ért árulná a budai halált.) Világos tehát, ha meg kívánjuk ízlelni zamatos húsát, magunknak kell elejtenünk. Az állat körülbelül 2 m hosszú, külseje fogaitól eltekintve az éti csigáéhoz hasonlít. Lakhelyéül nyálkás üregeket használ, amit áldozatai nyálkával beborított tetemeivel díszít. Sötétben is könnyen felismerhető jellegzetes kuffogó hangjáról, cuppogásáról. A vadállat elejtését célszerű szemeitől való megfosztásával kezdeni. Figyelem! A csúszómászó a megszokottól eltérően nem húzza be a szemeit, ha megijed, épp ellenkezőleg, fejét lóbálva azokat buzogánynak használja, így riasztja el ellenségeit.

Ha az állat kimúlt, a szokott módon fosszuk meg házától és tisztítsuk meg a húst! Vágjunk belőle vékony szeleteket, zúzzuk szét a rostokat**. Minden szeletet hintsünk meg módjával sóval, borssal. A sok bors elnyomhatja a lágyabb ízeket. A színesebb ízvilág érdekében tehetünk a húsra még valami csípőset. Lehet ez chili, Erős István, pirosarany csípős alkaszt, bármi ami nagyon csípős, és nem fenyeget vele kapcsolatban az a veszély, hogy sütés közben megég, megkeseredik. Ezután következik a bazsalikom, immáron bőséggel. Morzsoljuk kicsit, ahogy a csúszómászó húsára hintjük, nem árt, ha egy kicsit apróbban jut az ételre a boltban vásároltnál. Izzítsunk olajat egy lehetőleg teflonbevonatú serpenyőben! Ha olivaolajat használunk – ami ajánlott, mivel az ízhatást nagyban fokozza – nagyon vigyázzunk, hogy ne hevítsük túl! Kezdjük el sütni a húst! Mikor mindkét oldala megpirult egy kissé (ezt a hatást időnkénti forgatással érjük el), hozzáöntünk egy kevés fehérbort. Kellemes zamatot kölcsönöz az ételnek, ha a csiga házát a felhasználandó borral öblítjük ki, persze csak ha az nem repedt meg a fenevad elejtése közben. Addig főzzük, amíg a matériát villával megszúrva az könnyedén beléhatol, azaz míg megpuhul.

Ám míg a hús puhul, ne tétlenkedjünk! Készítsünk a csigahúshoz illő köretet! Tegyük a zöldséget fazékba, öntsünk rá vizet, dobjunk rá két leveskockát! Forrás után hagyjuk főni lassú tűzön 5-6 percet! A csigaszemeket tartsuk közel ehhez a fazékhoz, ezzel különösen jó ízt kölcsönözhetünk a zöldségnek. Ha elkészültünk, és a hús és a köret már a tányéron van, öntsünk mellé némi szószt, amit a vad üregének padlatáról szerezhetünk be. Figyelem, a szószt nem főzzük!

Megjegyzés:

Az étel sikertelen vadászat esetén egyéb állati eredetű alapanyagok felhasználásával is elkészíthető. A pulyka- és a sertéshús különösen ajánlott. Azért csigából az igazi...

* Beszerezhető az élelmiszerboltok fagyasztópultjaiból.

** Ez az a művelet, amihez a kollégiumban kevéssé található céleszköz. (Arra a kalapács alakú szerszámra kell gondolni, amivel húst szokás döngölni.) Tessék megoldani villanykaros módra!

Xabi