Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja

Kalap

Az új kalapom nagyon jó. Kényelmes és fekete; örülök, hogy megvettem. Süt a nap, kicsit fúj a szél. Szép idő van, ismét nem vagyok átlag, szürke. Furcsán néznek rám, egyesek mosolyognak, mások összehúzzák a szemöldöküket, muris. Pedig ők mind sok értelmes hallgató.

Én egyetemista vagyok, persze, megy jól a tanulás: szinte mindent elértem, amit lehet, és ez büszkeséggel tölt el, 5.14, a legjobb szakirányon vagyok, felnéznek rám a hallgatótársaim.

Fúj a szél.

A szüleim is büszkék rám. Várnak haza mindig, de ritkán utazom. Otthon elkényeztetnek, adnak pénzt, ételt, szeretetet, törődést, de tudják, felnövök. Szabadon engedtek, nem szólnak bele az életembe, csak hátulról segítenek.

Erősödik a szél, furcsa.

Na mit fognak szólni a kalapomhoz majd a barátaim? Kíváncsi vagyok! Sokan vannak. Nem mutatják, de kedvelnek, hallgatnak rám, bíznak bennem. A legféltettebb titkaikat is megosztják velem, tűzbe tennék értem a kezük. Persze nevetni fognak, esetleg leszólják, de ez is a barátság jele.

Süvít a szél a fülem mellett.

A professzor is a barátom már. Együtt dolgozunk, számít a segítségemre. Szeretné, ha én is az egyetemen maradnék és előadnék. Megtehetném.

A szél meg-megrezegteti az új kalapom, a fejembe nyomom.

Nem leszek előadó. A cégnél, ahol dolgozom, vezetői pozíciót ajánlottak fel, amint megszerzem a diplomát. Meg szolgálati autót. Sokat érek nekik, nem engednének semmi áron. Abból a pénzből, amit eddig kerestem, már megvan az első lakás, most bérbeadtam pár elsősnek áron alul, jót tettem velük.

Az erős szél átfúj a kabátomon, talán be kéne gombolnom.

Nem, a nőknek így tetszik. Ők is nevetni fognak a kalapon, de már megszokták az őrültségeimet. Ezért szeretnek, szinte rajonganak értem. Persze én mindig kedves és lovagias vagyok velük, ennek nem tudnak ellenállni.

Megfogom a kalapom, különben lefújja a szél, már szinte előre kell dőlnöm, hogy megálljak a lábamon.

Vár a barátnőm a kollégium előtt. Gyönyörű nő. Mindig imádta a kalapokat, meg az őrülteket. Az a rózsa is tetszeni fog neki, amit most vettem, és főleg a hétvégi kirándulás a hegyekben. Jövőre összeköltözünk, és amint végez ő is, egybekelünk. Párizs a nász-úticélunk. Fantasztikus lesz. Az egyetlen ember, aki irányíthatna, de nem teszi. Szinte mindenben egyetértünk. Teljes az életem, boldog vagyok.

Most már tényleg begombolom a kabátom, fázom. De széllel szemben nem lehet. Megfordulok. Levitte a kalapom a szél, gurul a porban. Utána ugrok, nem érem el, tovább vitorlázik. Kiszalad a hatsávos útra, újra nekirugaszkodom, hirtelen mozdulok, talán most elkapom!

Csatt...

Loft