Lucky
Viktor már megint elaludt. Késő éjjelig tanult a másnapi matek vizsgára, mint az elmúlt két héten minden nap. Már visszafelé is el tudta volna mondani az anyagot, az összes tételt megtanulta, bizonyítással. Hívták a koleszos barátai, hogy készüljenek együtt, egy felsőbbéves még segít is, de ő inkább egyedül tanult az albérletben. Jobban oda tudott figyelni, gyorsabban is haladt így. De az órát megint lenyomta félálomban, nem ébredt fel rá igazán, most meg kapkodhat.
Nem volt melegvíz. Hajat akart mosni, borotválkozni vizsga előtt, hiszen szóbeli is lesz. Végső megoldásként kitalálta, hogy bemegy a koleszba az egyik haverhoz, ott majd lezuhanyozik.
A busz persze az orra előtt ment el. Mindig ez volt. Ha a ház ajtajától futott volna, talán még eléri, de onnan persze nem látszik a buszmegálló.
Mikor a kollégiumba ért, már 10 perce ment a vizsga. Dénes meg éppen borotválkozott. Szerencsére hamar készen lett vele, így Viktor rekordsebességgel meg tudott fürdeni. "Na, legalább büdös már nem leszek" – gondolta, és indult vizsgázni. Közben elkezdett esni az eső, úgyhogy kár is volt megtörölköznie zuhanyzás után.
Fél óra késéssel ért be. A tanár nagyon csúnyán nézett rá, de odaadta a vizsgasort. "A magáét is beszedem 9-kor!" – dörögte az oktató. Viktor sosem bírta a stílusát, igazából félt tőle. "Mi lesz ebből a szóbelin..." – gondolta, majd megörült, mikor meglátta, hogy csak Zsuzsa mellett van hely. Zsuzsa volt az évfolyam csinibabája. Már a beiratkozástól fogva tetszett Viktornak, de nem mert hozzá közeledni, mert állandóan a szekrény barátjával ment mindenhova. "Istenem, milyen szép, ahogy ki van bontva a haja..." – ábrándozott Viktor, majd hirtelen abbahagyta, mert feltűnt, hogy miért van az a haj kibontva. "Nocsak, puskázik..."
Viktor gyorsan haladt a példákkal. Már a fele készen volt, mikor észrevette, hogy kedvenc bombázója valamit súgni akar neki. "Figyi, odacsúsztatom a példasoromat, a hármastól a nyolcasig nem megy. Segítesz? Légysziii!" Viktor nem mondhatott nemet, ez a lány többet ér minden jegynél vagy vizsgánál. Segített. Majdnem az összes példáját megoldotta a lánynak, sikerült a lapokat is átadnia. De a saját példáira már nem maradt ideje.
A szóbelire várakozott. Zsuzsa bent volt, a szekrény kint várta. Kinyílt az ajtó, és a szőkeség szökdelt ki rajta. Hatalmas csókot nyomott a szekrény szájára. "Négyes lett! Szuper! Fel is hívom anyát, gyere, közben menjünk!" Viktornak majd megszakadt a szíve. "Ide se jött hozzám. Ennyit segítettem neki, és ide se jön, hogy megköszönje. Legalább rámnézett volna..."
"50%. Éppen, hogy kettes. Hát, lesz mit javítania – persze ha tud egyáltalán, hehe." Viktor nagyon szégyellte magát, sosem kapott négyesnél rosszabbat matekból. "Úristen, hogy mondom ezt meg otthon! Javítanom kell. Muszáj!" A tétele az egyik legnehezebb volt. "Istenem, hogyan is kellett... javítanom kell... megvan!" Hármast kapott. Csak egy jegyet lehet javítani szóbelin, ez elv. Legalábbis most ezt mondta a tanár. Hiába tudta a tételt tökéletesen, a kérdésekre is válaszolt. "Látom, tudja az anyagot. Jobban kellett volna készüljön a feladatokból! Sajnálom."
"Sajnálom. Hogy lehet ezt a szót mosolyogva, szinte kárörvendőn mondani?! Ha tanár leszek, sosem leszek ilyen!" – gondolta Viktor. Ahogy kijött, a többiek kérdezték az eredményt. "Hármas lett? Te mázlista!"
Egy amerikai filmben Viktor hazamenne, szomorúan lefeküdne az ágyára, amikor beállítana Zsuzsa, és közölné vele, hogy szakított a szekrénnyel, mert rájött, hogy őt szereti. Elmennének együtt ebédelni, egész délután sétálnának, majd este Zsuzsa ottmaradna Viktornál.
De ez nem egy amerikai film.
Gyenes Tamás