Nightwish

"Éji vágy" – talán így fordíthatnánk magyarra az együttes nevét, melynek története 1996-ban kezdődött valahol Finnországban. Három fiatal egyéniség kezdeményezéséhez hamarosan két zenész csatlakozott, létrehozva a csapat mai formáját.

A teljesen finn legénység dallamos metál zenét játszik, ami – mint azt már a hasonló északi népek esetében tapasztalhattuk (lásd korábbi MusicManiákban: Yngwie Malmsteen, Stratovarius, Sonata Arctica) – gazdagon tarkított komoly- és esetenként népzenei elemekkel. Ami műfajukban ritkaságnak számít, és egyik legmeghatározóbb tényező hangzásukban, az énekesnőjük: Tarja Turunen. A név kicsit humorosnak tűnhet, nem úgy a hölgy hangja! Ha először nem egy tempósabb, erős gitár játékkal fűszerezett nótát hallottam volna tőlük, joggal azt gondolhattam volna, hogy egy operaénekes előadását élvezhetem. Aki még nem ismeri, talán ez alapján tudja legkönnyebben elképzelni. Több más női énekessel megáldott metálzenekarnál vagy "fémesebbé" teszik az énekhangot, vagy eleve olyan. Itt szó sincs erről.

A zenék és dalszövegek szerzője, és egyben az együttes billentyűse Tuomas Holopainen. A további tagok: Emppu (Erno Vuorinen) – gitár, Jukka Nevalainen – dob és ütős hangszerek, Sami Vänskä – basszus gitár.

Az együttes nevével fémjelezve eddig három stúdióalbum és számos kislemez jelent meg. Sorban az első nagylemezük az Angels Fall First volt 1997-ben, akkor még Sami nélkül. Nem keltett túl nagy feltűnést, a finn listákon 31. lett, míg a megelőzően kiadott kislemez a 8. helyen landolt. Egy év múlva követte az Oceanborn, ami felülmúlt minden elképzelést: az album az 5. helyig repült, míg a Sacrament of Wilderness kislemezük az első pozíciót hetekig tartotta. Pár hónap, és mindkettőből aranylemez lett. Ekkor az együttes még nem merészkedett túl messze turnéival hazájától.

2000. májusában megjelent lemezük, a Wishmaster – az eddigi tendenciát követve – túlszárnyalta a megelőzőeket: rögtön a top-listák élére kerül. A munka "mesteri" lett. Még "keményebb", még kifinomultabb, még kiegyensúlyozottabb nótákkal ajándékozta meg a rajongókat. A She Is My Sin nyitja a sort. Rövid dob és a Tuomastól megszokott sejtelmes billentyűs felvezetéshez csatlakozik az ismerős, jellegzetes gitárhang, és végül a gyönyörű női hang is, teljessé téve a hangzást. Lendületes szám, felszabadult, erőteljes énekesi teljesítménynek és remek gitárszólóknak lehetünk fültanúi. The Kinslayer címmel egy visszafogottabb rész következik, a közepén egy kisebb párbeszéd bontakozik ki a női és egy mély férfi hang között, sajátos hangulatot teremtve ezzel. Ezt a követi a Come Cover Me, szenvedélyes szerelmi témájú dal, majd az életvidám Wanderlust szárnyalása. A pergő ritmust visszafogva egy szomorú, lassabb számot hallhatunk ezután, Two For Tragedy. Igazi Nightwish szám következik, a címadó dal. Kórus, csembaló, virtuóz gitárjáték. Minden hang tökéletesen a helyén van. Hasonló temperamentumú, kicsit talán puritánabb a Bare Grace Misery és a Crownless. Emelkedett hangulatban lebeg tova a zene a Deep Silent Complete-en a szomorú, de csodálatos Dead Boys Poem felé. Ebben a részben enged magához legközelebb minket a szerző. Befejezésképpen meg hallgathatjuk a lemez legösszetettebb, leghosszabb számát. A FantasMic három részre bontható. A csembalóra emlékeztető billentyűs játék után fokozatosan az ének kerül az előtérbe, lágy aláfestéssel. Végül egy erőteljes visszatérés fültanúi lehetünk, melyet gyors fuvolajáték tesz még változatosabbá.

Mindenki figyelmébe ajánlom szeretettel az opera és a metál e sajátos, csodálatos ötvözetét. További információkat a Weben találhattok. Csak óvatosan! Az első hallgatástól kezdve nem tudtok tőle többet elszakadni! :-)

Hivatalos homepage: http://www.nightwish.com/

Blue