Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Tatán jártunk, okosodni

"Április első hétvégéjén került megrendezésre a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) 2001 tavaszi vezetőképzője."

Karlsruhe, Wintersemester 2001/2002

Kiküldött tudósítónk jelenti

Péksütemény a Sötétben!

Hangosan csapódik mögöttem a fém ajtó, ahogy kiérek. Megint nem vigyáztam, de most már mindegy. Tényleg hideg van, reszketek végig az úton, de nem kell.

Tudjátok meg

Vers

Kari BME Ösztöndíj, Kari Jutalom

Médiakonferencia?! Csak mese...

Jól megkaptuk a MESE elnökétől (aki egykor BME-s hallgató volt, és egyébként minden tiszteletem az övé), hogy mennyire nem tiszteljük a Katikát... izé, Editkét... ja, megvan, az etikát!

Zarathustra* margójára

"Ne tervezd a jövőt: a jelenben élni kell! Aki ezt elfelejti, nem lesz mire emlékezzen múltjából."

Kiküldött tudósítók jelentése Karlsruhéból

Igényesség a Weben

"Éppen Várklub volt"

TDK Konferencia

Fomalhaut

Az ajtón belépve tágas szobában találtam magam. Leültem. Körülnéztem. A magasból egy csupasz villanykörte lógott le. Valaki beszél tompa hangon, mintha rádióból szólna. Aztán a kerekek ritmikus csattogása lassan felébresztett. Semmi kedvem nincs az egész utazáshoz.

Előttem az ablaküvegen végiggördülő gazdátlan könnycseppek, odalent az esőben pedig a hangtalanul mozgásba lendülő kocsisor.

Fáradtan szürcsölgetem a gőzölgő teát, ki tudja, miből készült, mint ahogy az asztalon heverő fél doboz szintetikus cigaretta összetételét sem tudnám megmondani. Elég a vonalkód rajta, végighúzom az allergiajelzőmet, hármat csipog, még kibírható. Kifújom a füstöt, ránézek remegő kézfejemre. Ahogy megfogom a teáscsészét, jól kivehetően fodrozódni kezd a felületén a város háttérszíne.

Egyesek őrültnek tartanak, mások látnokként tisztelnek. Az az érzésem, az előbbieknek van igazuk. A különbség azért nem annyira látványos, mint azt az ember gondolná. Végtére is azok az álmok akár igazak is lehetnének.

Igazából nem is volt olyan tágas az a szoba, csak nagyon magas. Egy énekesnő küszködött a magnóban, hogy a hangján álmosság tükröződjön. Bár ha jobban belegondolok, nem lehetett a magnóban, csak ilyen... Lényegtelen. Már úgyis az ismétlődő csilingelésre figyelek, meg a fákra lerakódott lehetetlen színű hórétegre.

Tényleg, miért ne lehetnének igazak? Tényleg, miért ne lehetnék ettől függetlenül őrült? Egy-egy. Ez a tea elvileg ébren kéne tartson, mégis megint az álom határára csalogatott. Vagy csak a teaivás gondolatától van? Talán nem is számít. Remélem, hogy így van, mert ezek a kategóriák folyton kicsúsznak a kezeim közül.

Csak az a figyelő szempár zavar a szemközti ház falán, két kerek ablak. Eleinte mulattatott, néha abszurd színű fények villantak fel ott, de most már határozottan nyomasztó. Mintha látnám olykor-olykor az írisz finom vonalait. Olyankor úgy érzem, valami égeti a szemem. Két ujjamat a teába mártom, és végigsimítok lecsukott szemhéjamon. Ügyet sem vetek a látómezőmben feltámadó (fényes, áttetsző, szitakötő-mozgású, vagy sorolhatnám még, oly sokszor láttam) ugráló körökre. Annyi mindenhez hozzá lehet szokni, miért pont ehhez nem? Bár most a tudósok rájöttek, hogy a különböző gondolatok meghatározott anyagok termelését váltják ki, és ezekre is lehet az ember allergiás.

Van itt gyertyatartó is, benne három narancsszínű gyertyával. A tea felületén az ő lángjuk is megrezdül. Iszom - bor. Felnézek - csupasz villanykörte. Körülnézek - sötétedik, odaát az idegesítő szemek, az egyik plakáton világvége-graffiti, mely azt a velős tényt akarja közölni, hogy "a bűn zsoldja a halál".

Ezen már el sem merek gondolkodni. A bűn... nem, ez lehetetlen. Amióta a Resurrectio Környezetvédő Paramilitáris Szekta növényi mérgekkel úgyszólván sterilizálta a fél élővilágot (a civilizáltabbik felét), nemigen törődöm ilyen dolgokkal. Állítólag a külvárosokat már teljesen ellepte a gaz, és már több erőművet is megbénított. Annyi baj legyen, nekem ebben a házban - nagyjából húsz-harminc emelettel a föld fölött - még mindig jobb dolgom van, mint annak a pár szerencsétlennek a Szaporítóban. Azelőtt évekig nem ettem semmi növényi anyagot, most pedig szinte csak ilyet lehet enni, meg itt ez a tea is...

Miután a nap belesüppedt a horizont szürkületébe, már egészen kevéssé lehet látni - világítás nincs -, maradnak hát az elmélyülő árnyak, a rovarirtó berendezés tengermorajlás-szerű hangja, és odafent a láthatatlan csillagok.

lsp