A királyok

"High and mighty alone we are kings
Whirlwinds of fire we ride
Providence brought us the crown and the ring
Covered with blood and our pride"

New Yorkban nemcsak felhőkarcoló meg erőszak terem, hanem néha pár jó banda is, mint pl. az Anthrax vagy mostani témánk, a Manowar legénysége, akik a középkorias-fantasy világ egyik legmarkánsabb képviselői.

A Manowar azon együttesek egyike, akik végig kitartottak saját elképzeléseik mellett, nem tántoríthatta el őket semmi. Jöhetett hard rock, glam rock, grunge, death, black hullám, a kollégák tojtak az egészre, saját útjukat járták. Így aztán nem csoda, hogy az egyik leghűségesebb rajongótáborral rendelkeznek, valamint a most új lábra kapott metal élet fiatalabb csoportja is maximális tisztelettel viseltethet irányukban. (Kíváncsi vagyok, hogy a pár éve elkezdődött Tribute to XY mánia őket mikor éri el :) )

A kollégák által megteremtett világ fókuszában olyan dolgok állnak, mint a harc (Battle hymns, Fighting the world, Hail and Kill, Warrior's Prayer), hősök (Achilles, Agony and Ecstasy in Eight Parts), becsület (Defender, Carry On), istenek és egyéb középkori dolgok (Crown and the Ring, Kingdom Come, Blood of the Kings), valamint kedvenc műfajuk – és ezáltal egyfajta hozzáállás – dicsőítése (Gods made heavy metal, Brothers of Metal).

Mindezt olyan formában oldják meg, hogy az ember csak győzi magába fogadni azt a sok energiát, ami a muzsikából árad. Lehet az egy eszeveszett gyors szám, egy iszonyúan monumentális, templomi kórussal előadott ballada, vagy egy egyszerű akusztikus dal, mindből süt az erő, és az a fajta attitűd, ami az évek során nem kopott meg egy kicsit sem. (Illusztrációként lásd album borító.)

A kvartett egész a 80-as évek elején alakult. Joey DeMaio bőgővirtuóz akkor még mint a Black Sabbath pyro-technikusa funkcionált, és egy angliai BS koncert alkalmával ismerkedett meg Ross Friedman gitárossal, akivel közösen megalapították a Manowart. "We met on English ground..." kezdődik a Manowar című daluk is, ami mellesleg minden koncert indító nótája. Rövidesen csatlakozott hozzájuk Donnie Hamzik dobos és Eric Adams énekes, akinek a torkába félelmetesen nagy hang szorult, hozzá fogható elég kevés akad... Mire Olaszország megnyerte a '82-es spanyolországi focivébét, a boltokban kapható volt az első bakelit Battle Hymns címmel. Itt már megfigyelhetők a később védjeggé vált jellegzetességek, az olyan számok pedig, mint a Heavy Metal Daze, a Manowar és a címadó Battle Hymns (ilyen egy csatahimnusz) ma már klasszikusak.

A következő albumra egy dobosváltás történt, amiután a felállás hosszú időre megszilárdult, a csatahajó legénysége pedig elindult hódító útjára. '83-ban (a cikk nem y2k compliant :) ) jött az Into glory ride, majd a '84-es évben két albummal is előrukkoltak. A Hail to England és Sign of the Hammer már levetkőzte magáról a kezdeti, '70-es évekbeli hatásokat, a színtiszta, középkori hangulatú, dicső muzsika került az előtérbe maximálisan.

'86-ban jött a Fighting the World, amin szinte csak klasszikus dal szerepel, kár lenne kiemelni bármelyiket, annyira egységesen színvonalas alkotás. Két évre rá, '88-ban megérkezett a "királyi" album, azaz a Kings of Metal, amely címet hű rajongóik adták nekik mellesleg. Ezen az LP-n szerepel egyébként a már említett Crown and the Ring, amit a birminghami Szt. Pál katedrálisban vettek fel egy 100 tagú férfikar és egy szimfónikus zenekar közreműködésével. (Ez a nóta szokott lenni a koncertek záróakkordja.)

Itt aztán egy hosszabb szünet következett, Ross gitáros elhagyta a fedélzetet, akit majdan Dave Shankle pótolt, Scott Columbus pedig, aki a 2. album óta kezelte a bőröket, kisfia betegsége miatt volt kénytelen kilépni. Helyét egy nagyon tehetséges fiatal srác vette át, aki aztán a '92-ben megjelent Triumph of Steel c. eposzban alaposan bámulatba ejtette a hallgatókat. Az új korong szó szerint eposz volt, mivel az album első félóráját az Achilleusz-legenda modern feldolgozása tette ki. A Homérosz tollából származó történetet saját stílusukba vágóan, minden erőlködés nélkül sikerült feleleveníteni.

Eztán újabb bárdista-csere jött, majd Scott is visszatért a zenekarba, hogy ismét valami halhatatlan szülessen. 1996-ban újabb 4 év után jelent meg a Louder Than Hell, mely titulus amúgy is illett a bandára, mivel a Guiness által is hitelesített eredemények alapján a Manowar a világ leghangosabban játszó bandája. ("Other bands play, Manowar Kill..." - Kings of Metal :) ). Ez volt egyelőre az utolsó stúdióalbum, ezt két koncertlemez is követte (van rajtuk Magyarországon rögzített felvétel is), amivel lényegében elértünk a mai naphoz. A kollégák továbbra is itt vannak, nem adják fel, jöhet bármilyen új divat, becsülettel kiállnak a műfaj mellett, én pedig csak a legjobbakat kívánhatom nekik.

Bővebb info: http://www.manowarkingsofmetal.com, de mivel ez most webmaster-váltás miatt erősen döglődik, ezért inkább a http://www.owar.com/linkowar/link2owar.htm címet ajánlom, ahol több site URL-je van egybefogva.

- Cham