Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja

Élő olimpikon

Egy villanykaros, akinek olimpiai sikeréért imádkoztak a hívők

Ma már kevés olyan hallgatója van a Villamosmérnöki karnak, aki a mindennapos agytorna után egyéb tornával vezeti le fölös energiáját. A többség, miután este öt felé elhagyja az egyetem területét, boldogan rohan haza, hogy készüljön a másnapi zárthelyikre. Egyhangú életünket év vége felé feladatbeadások, gyak. IV-k és vizsgák fűszerezik, és valahogy a sport egyre inkább kiszorul az életünkből, már akinek egyáltalán beszorult oda. Igaz, élsportolóink sem aranyozzák be életüket a Fourier-transzformáció lélektanának tanulmányozásával. Magas színvonalon sportolni és tanulni páratlan teljesítmény. Olyannyira az, hogy a leendő villamosmérnökök között jelenleg csak egyvalaki van, aki mindkettőben kiváló: Élő Róbert, harmadéves, informatika szakos hallgató, a tornászválogatott meghatározó embere a Barcelonai Nyári Olimpiai Játékokon is képviselte hazánkat, és egy kicsit minket is. Aki azonban azt gondolná, hogy Robi élete mindig felhőtlen volt, az nemsokára megtudhatja, hogy valójában milyen rögös út vezetett az olimpiára, és hogy miért kezdett hinni Istenben.
– Eddigi pályafutásod csúcsa az olimpia. Milyen volt?

– Szenzációs, felejthetetlen élmény. Az olimpiai faluból áradt a spanyol kreativitás, minket egy burok vett körbe és csak az volt a dolgunk, hogy versenyezzünk. Sajnos az akreditációs kártya csak a saját sportág rendezvényeire volt érvényes, így mi csak a női összetett versenyt néztük meg.

– Találkoztál szupersztárokkal?

– Igen, épp ott a női versenyen Magic Johnson ült három székkel mellettem, le is vagyunk fényképezve. De egy konditeremben edzettem Boris Beckerrel. Nagyon jó volt olimpikonnak lenni és ha semmi más nem történik velem a tornában, már akkor

megérte

a sok sérülés és szenvedés ellenére.

– Hosszú út vezethetett idáig. Hogyan bírtad a tanulás összeegyeztetni a sporttal?

– Győrben és itt Budapesten is sporttagozatos osztályba jártam. Volt olyan is, hogy az iskolában voltak az edzések. Sajnos sokat voltam sérült, de olyankor nagyobb hangsúlyt tudtam fektetni a tanulásra. Építészmérnök akartam lenni, de amikor megkaptam az első számítógépemet, annyira beleszerettem, hogy végül villanykarra felvételiztem.

– Volt valamilyen tárgy, ami nehézséget okozott az elején?

– Igen, a

rémálmaimba

nem kívánom azt a számítástechnika vizsgát, amin ugyan elsőre átmentem, igaz csak kettessel. A többi tárgyból azonban ötös lettem. Ennek ellenére úgy érzem, hogy itt, informatika szakon partnerek a tanárok, tanítani akaranak minket, még akkor is, ha a többségük elvárja, hogy mélyebben foglalkozzunk a tárggyal. Amúgy a sport és a tanulás jól kiegészítik egymást, igaz, néha fárasztó. Egy évvel az olimpia előtt úgy döntöttünk az edzőmmel, hogy halasztok egy évet. Tisztán láttam, hogy enélkül nem lenne esélyem bekerülni az olimpiai csapatba. Ezen egy év alatt sok mindenben többet fejlődtem, mint előtte évekig. Azelőtt legszívesebben elbújtam volna a közönség elől, az olimpián viszont már nem remegett a kezem.

– Az olimpia előtt újabb sérülés zavarta meg a felkészülésedet. Sokáig úgy tűnt, kárba veszhet minden, nem indulhattál az olimpiai válogatón. Hogyan élted meg azokat a napokat?

– Óriási lelki terhet okozott, nagyon magam alatt voltam. Akkor kezdtem el hittanra járni, előtte nem voltam vallásos. Csak pozitív dolgot kaptam ott, olyan önzetlen szeretetet, ami nekem nagyon furcsa volt, mert a sportban mindig az érdek dominált, még a barátok között is. Egy idő után eljutottam oda, hogy sorsomat rábíztam valaki másra, és ez megnyugtatott. A további három válogatón már el tudtam indulni, és eredményem alapján bekerültem a csapatba. Az olimpia előtt volt az elsőáldozásom, és az atya felhívta a hívek figyelmét, hogy imádkozzanak értem. Ez nem volt egy utolsó érzés.

– Hogyan értékeled a csapat, és a saját teljesítményedet?

– Tudásunk és formánk alapján többet érdemeltünk, nagyon felkészültünk, álmunkból felkeltve tudtuk a gyakorlatokat, gépek voltunk, de ez is kevés volt. Érezni lehetett, hogy a pontozók levonták azt, amit a Budapesti EB-n megkaptunk, emiatt csalódtam a tornában. Úgy érzem, hogy életem legjobb fizikai és pszichikai állapotában tornáztam. Versenyen olyan elemeket is meg tudtam csinálni, amiket edzésen rendre elrontottam.

– Az olimpia óta volt olyan, hogy felismertek az utcán?

– Igen, a szüleimnek is rengetegen gratuláltak, így most talán kaptak valamit azért, hogy lemondtak rólam, és felengetek Pestre. Az egyik előadóm, és a ház előtti zöldséges is felismert. Ezek a dolgok sok mindenért kárpótoltak.

– Milyen volt újrakezdeni az egyetemet, és hogyan tovább?

– Nehezen indultam, hanyagabb és tompább voltam, de mostanra elmúlt. Kezdek összebarátkozni az új évfolyamtársaimmal, hamar meg fogom szeretni őket, mert jó társaság. A közeljövőben Új-Kaledóniába megyek bemutató versenyre, és a következő olimpiáig még szeretnék tornázni. Jelenleg a programozás jobban érdekel, mint az edzői pálya.

Ebinger Norbert


Névjegykártya

Név: Élő Róbert

Született: 1969. október 17., Győr

Egyesületei, edzői:
Rába ETO , Szólás Nándor
1986-tól UTE , Donáth Ferenc

Tornázni kezdett: 1976-ban.

Legjobb szere: lólengés

Pályafutása:
1984. Trnava IBV harmadik a csapattal.
1986. Cottbus IBV hatodik a csapattal. Ifjúsági OB-n bajnok összetettben, lovon és gyűrűn.
1987. Nagybánya IBV hetedik a csapattal, a csapat legjobbja.
Ifjúsági OB-n bajnok összetettben, gyűrűn, ugrásban és korláton.
1988. Junior bajnok nyújtón, további 5 ezüstérem gazdája. Felnőtt csapatbajnok.
1989. Junior bajnok gyűrűn. Felnőtt csapatbajnok.
1990. Felnőtt OB-n és a mesterfokú bajnokságon is 4. összetettben, a szerenkénti döntőkben egy korlát ezüst mellett 8 bronzérem az övé.
1991. Indianapolisi világbajnokság, 8. a csapattal. Országos bajnok lovon és nyújtón, mesterfokú bajnok lovon.

1992 Barcelonai Olimpiai Játékok, 9. a csapattal.

Hobbija: programozás.