Olvassunk!

Egyik tanárom az óráin mindig különböző érdekes könyveket ajánl elolvasásra, "tudom, hogy úgysem olvassák el, de azért leírom a címét" jeligével. Régebben én is nagyon sokat olvastam, aztán az egyetem alatt valahogy kikoptak a könyvek, a rendes, igazi könyvek, s jöttek helyettük a szakmai alkotások. Jelenlegi legolvasottabb könyvem elején például egy 3D-s süni álldogál.

Persze valahonnan tájékozódni kell a világ dolgairól, így hát maradnak az újságok. Ezeket viszont érdemes kritikus szemmel figyelni. Sokszor ugyanis nem feltétlenül úgy jelennek meg a dolgok a papíron, ahogy azok a valóságban megtörténtek. Jelenlegi legkedvesebb példám erre az egyik sportújságban jelent meg október közepén:

"De ehelyütt szóljunk inkább a majd kéttucatnyi olasz futballkedvelőről. A narancssárga pólóba bújt itáliaiak Budapesten töltenek egy hetet, s ha már itt jártak, kijöttek buzdítani honfitársukat, a meccs játékvezetőjét, Paolo Bertinit." A meccsen történetesen mi is kint voltunk, de az olaszokat sehol sem láttunk. Viszont ott volt nagyon sok qpázó, buzdítani a játékvezetőt, s néhányan bizony narancssárga pólót viseltek.

De hagyjuk a sportújságokat! Az egyik egyetemistáknak és főiskolásoknak szóló újság főszerkesztői köszöntőjében olvasható az alábbi mondat: "az embernek már nincs ideje önfeledten bulizgatni és az élet megfejthetetlen talányairól csevegni idegenekkel".

Ezen mondat megcáfolását (vagy meg nem cáfolását) az olvasóra bíznám. A bulikról csak annyit, hogy voltunk más karok gólyabáljain, a saját gólyabálunkon, részt vettünk a Villanykari Korsóavató Szakestélyen. Találkoztunk idegen emberekkel, beszélgettünk is velük, igaz az élet megfejthetetlen talányai helyett az infósok programozásoktatásáról, diákkoruk érdekes szokásairól, különleges szélcsatornákról. Meg egyébként is, az újság szerkesztése is a legtöbb impis szerint egy nagy buli. Remélhetőleg az olvasása is az lesz.

Bacsárdi László
főszerkesztő