Mozdulj magadért!

Október közepén a fenti címmel indult karunkon egy, a sportolással szoros kapcsolatban lévő különböző területeket körüljáró előadássorozat. A szervező Schönherz Diák Sport Kör közreműködésével a rendezvényeken felmerülő, és a témába vágó kérdésekről beszélgettünk nemrég Dr. Osváth Péterrel, az egyik vendégelőadóval.

–Hogyan történt a megkeresés, kinek az ötlete volt az előadássorozat?

–A BME néhány hallgatója keresett meg. Konkrétan nem tudtam még akkor, hogy honnan ismertek engem. Később kiderült, hogy egy villanykaros diák valamikor régebben meghallgatta egy-két előadásomat itt nálunk, és ő gondolta először, hogy esetleg a Műegyetemen is érdekes és hasznos lenne ilyen sport témájú előadást tartani.

–Mi alapján történt a tematika kialakítása?

–A hallgatóknak volt egy elképzelésük az érinteni kívánt témákról, kigondolták, hogy mégis miről lenne érdemes beszélni, majd minimális módon én is finomítottam a témakörökön, de alapvetően megmaradt a diákok tematikája, én csak idomultam hozzá.

–Az oktatáson kívül mivel foglalkoznak még, mi a tanszék fő profilja?

–A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara vagyunk, egy karként funkcionálunk az egyetemen belül, és a tanszék hivatalos neve Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, melyen alapvetően három fontos tevékenységgel foglalkozunk. Az egyik nyilván az oktatás. Elsősorban testnevelő tanárokat, gyógy testnevelőket, és humán kineziológusokat tanítunk, illetve van edzőképző szakunk, tehát leendő edzőket is oktatunk. A másik nagy terület a tudományos munka. Nálunk különböző munkacsoportok vannak, amelyekben folyik a kutatás, zajlik a tudományos élet. Továbbá tanszékünkön található egy sportorvosi rendelő, melyben elsősorban sportorvosi engedélyeztetéseket és vizsgálatokat végzünk, de az egyetemen dolgozók, és az egyetemen tanulók ügyes bajos egészségügyi problémáit is megoldjuk, tehát egyfajta idézőjeles üzemorvosi funkciót ellátó munkát is végzünk.

–Gyakran hívják a tanszékük szakembereit ilyen formában oktatni?

Viszonylag sok helyen jártunk már, nem csak felsőoktatási intézményekben, hanem gimnáziumokba és középiskolákba is hívtak különböző témakörökben előadásokat tartani. Többek között voltunk már a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen dietetikusoknak órát tartani, és a Táncművészeti Főiskolán is megfordultunk.

–Ismernek híresebb sportolókat?

–Igen, hiszen az egész vízilabda válogatott ide jár, de az NB1-es labdarúgók jelentős része is, mivel tanszékünkhöz tartozik egy úgynevezett terhelés élettani laboratórium, ahol a válogatott sportolók felmérése, edzettségi szintjének vizsgálata, egészségügyi állapotának ellenőrzése zajlik.

–Felszerelés tekintetében mennyire fejlett a TF-es labor?

–A középmezőnyben található, most éppen alakulgat, kicsit fejlődik a felszereltsége, de természetesen lehetne jobb. A Sportkórház laboratóriuma azért kicsit magasabb szintű. Ott nem olyan nagyon régen, ha jól emlékszem két vagy három éve volt egy teljes rekonstrukció, ezért most nagyon modern berendezéseik vannak. Itt nálunk egy generációval öregebbek a szerkezetek, de azért működnek, nem olyan rosszak.

–A legnagyobb probléma a mozgáshiány, mert az ember csak ül a számítógép előtt a sportolás helyett. Mit tanácsol a fiataloknak?

–Valójában ugye az előadássorozatnak is az volt a célja hogy felhívja a figyelmet a rendszeres fizikai aktivitás jelentőségére, az aktív élet hasznosságára, illetve a mozgás hiányából fakadó egészségügyi károsodás megelőzésének szükségességére. Nem csak a műegyetemi hallgatóknak, hanem azt hiszem minden felsőoktatási intézményben tanuló diák számára borzasztó kemény dolog, hogy a nagy szellemi terhelés következtében a fizikai aktivitásra, edzésekre is szakítson elegendő időt. Kivétel talán a TF, ahol igazából pont fordítva van a dolog, mert fizikálisan vannak túlterhelve a hallgatók, és a szellemi tevékenységekre nem jut elég idő. Alapvetően aktív, fiatal életkorban vannak a hallgatók, és ha már ilyen korban leül a fizikai aktivitás, akkor mit lehet várni a későbbiekben?

Az előadássorozat elsődleges célja rámutatni, hogy nem szabad fizikálisan leülnie a társaságnak a középiskolából kikerülvén, mert azért ott még csak-csak vannak testnevelés órák kötelező jelleggel, hetente két-három alkalommal minimum. Namost az egyetemi időszakban szépen elsikkad a testnevelés, ezért kellene megértetni, és megszerettetni a fiatalokkal a sportot, hogy egy helyes életforma alakuljon ki náluk, illetve az életükből ne tűnjön el az éltető mozgás.

–Mennyire változott meg az emberek, és leginkább a fiatalok hozzáállása a sporthoz az elmúlt években, évtizedben?

–Néhány évtizeddel ezelőtt sem volt olyan rózsás a helyzet, de a rendszeresen sportolók aránya szerintem folyamatosan romló tendenciát mutat az egyetemisták és főiskolások körében is, mert a követelményrendszer, az egyetemek által megkövetelt szint magas, a felhalmozandó tudás mennyisége hatalmas, ezért egyre kevesebb idejük marad másra. Tehát ha a jó szándék meg is van a hallgatókban, még akkor sem biztos, hogy elegendő szabadidejük marad sportolni, így mindenképpen romló tendenciáról számolhatunk be.

–A többi országhoz képest milyen helyet foglalunk el a rendszeres sportolás kérdésében?

–Szerintem nemzetközi viszonylatban is elég gyatra helyen állunk, ha a fejlett nyugati országokhoz hasonlítjuk magunkat, de Közép- és Kelet- Európában a magyarországi viszonyok nem olyan rosszak. A probléma véleményem szerint elsősorban anyagi jellegű, hiszen amennyiben megfelelő számú létesítmény állna rendelkezésre, melyek ingyenesen lennének hozzáférhetőek, akkor lelkesebben sportolnának. Az Egyesült Államokban például egyszerűen ragyog, a virágkorát éli az egyetemi, főiskolás sportélet, mert meg van teremtve a mozgás lehetősége, olyan intézmények, létesítmények vannak, hogy az elképesztő, ráadásul a kimagasló sporttevékenységeket nagyon komoly ösztöndíjakkal támogatják, tehát anyagi értelemben is érdemes az egyetemistáknak, főiskolásoknak sportolniuk. Kicsiny országunkban semmiképpen sem tudunk ilyen előnyökről beszámolni. Nyilvánvalóan nem csak a pénzen múlik a sportolás, illetve nem sportolás kérdése, más szempontokat is figyelembe kell venni, de anyagi támogatással szerintem segíteni lehetne a jelenlegi helyzeten. Viszont nem látom ebben a pillanatban gazdasági realitását a támogatások fokozásának, de a vágyaimat azért megfogalmazhatom.

–Akkor az egyik fő probléma a létesítményhiány.

–Igen, nagyon sok helyen kevés a létesítmény, és azok is nehezen megközelíthetőek. A Műegyetemen sem hiszem, hogy annyira rózsás a helyzet. Talán még a vidéki főiskolák esetében a legjobban megoldott ez a probléma, legalábbis az általam ismert egy-két helyen azért elég kellemes körülmények között lehet mozogni, ellenben a budapesti intézmények ebből a szempontból nagyon kedvezőtlen helyzetben vannak, mostohagyerekként kezelik őket.

Mostanában hallhatunk különböző oktatásügyi minisztériumi ötleteket, hogy eltöröljék a testnevelés tantárgyban az osztályozást. Nem hiszem, hogy igazából előremutató lenne ez az intézkedés, nem mintha annyira ragaszkodnék a régi rendszerhez, de valószínűleg az osztályzással történő értékelés megszüntetése egy sorvadási folyamat első jele. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy helyesen gondolják ezt a döntéshozók.

–Véleménye szerint a jelenleg tervben lévő intézkedések nyomán még inkább visszafelé fejlődik a kötelező testnevelésórák kérdése?

–Nem vagyok tökéletesen biztos a dologban, de úgy érzem, hogy például a testnevelés tantárgy az egyetemeken, főiskolákon teljesen periférikus kérdés, osztályzás gyakorlatilag a legtöbb helyen nincsen, és ez rányomja bélyegét a sportéletre. Ha nincsen követelmény, osztályzás, nincsenek konzekvenciák, akkor a hallgatók nem fogják igazán komolyan venni a testnevelést, bár megjegyzem, nem az a lényeg, hogy az elégtelen fenyegetettség miatt sportoljon valaki.

Egyébként a filmek nevelőerejéből kiindulva, ha van nekik ilyen egyáltalán, a sportolás szépségét az amerikai mozik sugallnák. Nem csak a géppisztolytár egy húzásra való kiürítése figyelemre méltó, hanem ügyelni kellene arra is, hogy amennyiben egy film egyetemi, illetve főiskolai környezetben játszódik, akkor ne maradjon már ki belőle, hogy a hallgatók nagy része mennyit és milyen szinten sportol. Nálunk még rosszabb a helyzet, egy sportos környezetben játszódó filmet sem láttam Magyarországon az utóbbi tizenöt évben. Nem ártana, ha ilyen egyszerű médiafogásokkal is el lehetne hinteni a gondolatot a fejekbe: a sport igenis nélkülözhetetlen része életünknek.

–Akkor a felgyorsult, modern életvitel is közrejátszik a mozgáshiány kialakulásában?

–Igen, de talán még fontosabb az alacsony átlagos jövedelem, aminek következtében egy munkahelyről nem tudjuk megteremteni a komfortos élethez szükséges egzisztenciát, magyarul egyik helyről megyünk a másikra, onnan a harmadikra, és végül éjszaka megyünk haza a munkából. Azért a nagy multinacionális cégeknél a jól fizető állásban lévők, habár nincsenek annyira sokan, előnyösebb helyzetben találhatják magukat, mert sok nagy nemzetközi cég befizeti munkaerejét, a dolgozókat különböző klubokba, így például fitnesztermekbe járhatnak le ingyen. Nekik adott esetben van egy nyolc, kilenc, néha tíz órás munkaidejük, amiből remekül megélnek, és utána mehetnek a céges bérlettel a kiemelt exkluzív klubokba. Persze mindez egy bizonyos réteget érint csak, nagy általánosságban az ország lakosságára nem igaz.

–Más országokban jobban meg van szervezve a kötelezőn kívüli délutáni sportolás lehetősége?

–Persze. Olyan jóléti társadalmakban működhet, működik megfelelően a dolog, ahol az oktatási intézmények bevétele, állami, önkormányzati támogatottsága, és egyéb forrásai bőven elegendőek, így nincsenek rászorulva a tornatermek kiadására. A létesítmények hozzáférhetők az iskolások számára, a saját tanulók sportolhatnak délután is. Nálunk jelenleg nem fest túl rózsásan a helyzet, mert amennyiben szeretne mozogni a diák, vagy megvan benne az indítatás, akkor sem teheti meg, legalábbis az iskolán belül nem nagyon, és el kell mennie máshova. Magának az iskolának kéne kínálnia a sportolás lehetőségét ingyen és bérmentve, de gyakran nem tudja, vagy ha tudja is, akkor csak szűk keresztmetszetben, nem egész nap.

–Akkor az lehet a probléma, hogy a vezetők nincsenek tisztában a délutáni foglalkozások fontosságával?

–Az iskolák igazgatói és tanárai nagyon jól tisztában vannak ezzel a problémával, csak egyszerűen meg van kötve a kezük, nem tehetik meg, amit szeretnének, mert kell a pénz, különben nem tudnak bért fizetni, nem tudják rendezni a villanyszámlát, tehát muszáj megfogniuk minden forintot a diákok lehetőségei beszűkülésének rovására. Én úgy hiszem, hogy alapvetően gazdasági kérdésről van szó, mert ahol megy a gazdaság, ahol jólét van, ott sportolnak is az emberek egyre nagyobb arányban, ellenben ahol a létükért küzdenek, ott egyszerűen nincs energiájuk, kedvük, indíttatásuk a sportra. Felesleges luxusként élik meg az egészségmegőrző mozgást, a sporttal töltött másfél óra helyett is lehet dolgozni, pénzt keresni ahelyett, hogy még én fizetnék egy klubnak havonta x ezer forintot, hogy sportolhassak. Nyilvánvalóan szűklátókörűek a hasonló hozzáállást tanúsító emberek. Ilyenkor azt mondhatjuk nekik, hogy de hát nem látod be, hogy a hetente háromszor, négyszer egy órás edzés olyan jótékony hatással van a szellemi kapacitásodra, fizikai képességeidre, terhelhetőségedre, hogy be fog válni a mozgás, és természetesen visszatérül később. De nem gondolnak bele ebbe az emberek, hanem azon jár az eszük, hogy a sport helyett inkább elmehetnének dolgozni, kereshetnének pár ezer forintot, minthogy elmenjenek edzeni. Ha az ember megteheti, akkor eszébe fog jutni az egészsége, és mondjuk teniszezni fog. Ráadásul a sznobizmusát is kielégíti a mozgással, de teljesen mindegy, hogy sznobizmusból sportol, a lényeg az, hogy sportol, és azzal jót tesz önmagának, és így a családjának is.

–Kicsit kanyarodjunk vissza az előadásokhoz. Hármat tartott Ön, és mindegyiken különböző, a sportolással kapcsolatos témákat jártunk körül. Pár mondatban össze tudná foglalni az elhangzottakat?

–Az első előadás általánosságban szólt a fizikai terhelés, a rendszeres sport hatásairól, valamint a rendszeres sportélet helyes szervezéséről, és ennek jótékony keringési, szervrendszeri, légzőrendszeri hatásairól, és az anyagcserében, testsúlyszabályozásban betöltött szerepéről. Arról is beszéltem még, hogy az egészséges életmód milyen különböző típusú mozgásformákkal érhető el. Nagyjából az előbbi témakörök köré szerveződött az első előadás. A második sokkal inkább a táplálkozásról, illetve a táplálkozás kiegészítésének szerepéről szólt, a sportban használatos táplálék-kiegészítőkről volt szó, illetve az előadás második felében a meg nem engedett teljesítményfokozásról beszéltem, magáról a doppingolásról, és egy-két a sportéletben aktuális esetet is érintettünk. Elmondtam, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor a doppingoló sportolóról esetleg véleményt mondunk, és elítéljük, vagy más szempontból közelítjük meg a dolgot. A harmadik előadás, ami november második felében volt, kifejezetten a folyadékpótlás jelentőségéről szólt, összehasonlítottunk néhány folyadékpótló-szert, megbeszéltük, hogy milyen módon, illetve milyen összetételű italok segítségével szükséges megoldani ezt a fontos kérdést, és egyáltalán az optimális és jó minőségű folyadékpótlás sportban betöltött szerepéről világosítottam fel a résztvevőket.

–Az átlagos egyetemi illetve főiskolai hallgatónak milyen jellegű és intenzitású sporttevékenységre van szüksége egy héten?

–Tulajdonképpen egy fiatalemberről beszélünk, ezért sok mindentől függ a kérdés, például az illető fizikai állapotától, edzettségétől. Kiindulhatunk egy átlagos, nem különösebben edzett alanyból, aki azért szabadidejében néha sport jellegű mozgást is végez. Ebben az esetben körülbelül heti háromszori negyven, ötven perces mozgás mindenképpen szükséges, hogyha komoly élettani hatásokra számítunk. Igazság szerint napi tíz-tizenkét perces mozgásnak is lehet élettani haszna, ha ezt mondjuk hetente öt, hat alkalommal, akár mindennapos rendszerességgel végezzük, de ez ritka, általában az embernek nincs elég ideje, vagy kedve az ilyen gyakori edzéshez. A heti minimum három alkalom ajánlott mindenkinek, és olyan negyven, ötven perces terjedelem lenne az igazi.

A futás, kerékpározás, úszás és a hasonló típusú mozgásoknak az egészségmegőrző hatása, a terhelhetőség fenntartásában mérhető eredményessége lényegesebben jobb, mint hogyha súlyzós edzésekben gondolkodik csak valaki. Viszont az alakformálásban, ami a fiataloknál egy elég hangsúlyos kérdés manapság, inkább a súlyzós erőfejlesztő mozgásoknak van nagyobb szerepe. Véleményem szerint valamilyen átmenetet kell megtalálni a két mozgástípus között. Ha valaki mondjuk hetente háromszor ötven percet sportol, akkor iktasson be mondjuk huszonöt, harminc perc súlyzózást, és a fennmaradó tizenöt, húsz percet töltse kerékpározással, futással. Így ez egy elég komplett edzéshatást jelent.

–A Schönherz Kollégiumban működik egy konditerem, ahová elég sokan járnak le, és azt gondolják, ha hetente háromszor lemennek edzeni egy-két órát, akkor más nem is kell, mindent megtettek, amire szervezetüknek szüksége van. Az elhangzottak fényében nincs igazuk. Mit tanácsol nekik?

–Nagyon jó dolog, ha heti háromszor lemegy az ember súlyzózni, de amennyiben valaki súlyzózik, akkor az előbb említett módon egészítse ki az erősítést egy olyan tíz, tizenöt, esetleg húsz perces kocogással, futással, kerékpározással, mert csak így indul be igazán az anyagcsere, légzés és a keringés.

–Milyen tanácsot adna a fiataloknak összefoglalva az elhangzottakat?

–Amikor a hallgatók egészséges életmódban gondolkodnak, és hajlandóak is valamit tenni életvitelük egészséges szinten és formában tartása érdekében, akkor alapvetően három szempontnak kell megfelelniük. Elsőként említeném meg a rendszeres fizikai munkát, ami sport formájában adagolható, és egyben a legszórakoztatóbb is. A második dolog a gyakran rendszertelen táplálkozásunkon való változtatás, amit egy kissé észszerűbb étrenddel könnyen megvalósíthatunk. Nem szabad a gyorséttermek menüjén élni, de nem is a hagyományos magyar konyha a legjobb szervezetünknek, ugyanakkor a mértéktelen éhezés, amit egy egyetemi hallgató gyakran megejt rendkívül rendszertelen életvitele miatt, sem célravezető. Tehát a rendszeres, racionális táplálkozás elengedhetetlenül fontos az egészséghez. A harmadik tényező pedig a pihenés, a regeneráció, ami megint csak kritikus kérdés, mert ugye mit csinál egy egyetemi hallgató, tanul, tanul és tanul, esetleg még mellé sportol is, utána szórakozik, az alvás pedig a huszonötödik rangú kérdés lesz számára. A pihenés rovására megy minden egyéb aktivitás.

A sport, a racionális táplálkozás és a megfelelő rendszeres pihenés a három dolog, ami a jó egészség alapja. Ha eleget teszünk mindnek, akkor menni fog a tanulás is. Persze minden tevékenységünk időigényes, és huszonnégy óránk van egy nap, ebbe kellene belezsúfolni észszerűen a mozgást, a táplálkozást, a tanulást, a pihenést és a szórakozást, mint ötödik faktort. Nyilvánvalóan nem egy egyszerű programról van szó, fontos a dolgok összehangolása, hiszen nem kell minden áldott nap mind az ötöt megvalósítani, de kettőt mindenképp, mert ugye enni és pihenni minden nap szükséges. A tanulással, valamint a sportolással és a szórakozással viszont lehet játszani, attól függően, hogy melyik napon éppen mivel tudunk foglalkozni. Azért találomra nem hagyhatunk ki akármit, de meg kell találni a helyes arányokat, és lassan elindulhatunk az egészséges életvitel felé.

Hory, Mufy

Az előadásokról készült videókat megtekinthetitek, illetve az előadások anyagát letölthetitek a DSK oldaláról.