Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja

"Miért ez volt életem legjobb gólyatábora?"

Hellász mindenkinek! Általánosan elfogadott dolog, hogy új dolgok megismerésekor rendkívül sokat számít az első benyomás. Így van ez, például akkor, amikor a fiúk barátnőt, a lányok (a Schönherzből!) "pasit" választanak maguknak, amikor egy új városban találja magát az ember, vagy mikor az egyszerű középiskolás diák augusztusban megkapja a kis papírját, amelyben az áll: felvételt nyert az xy egyetemre. Majd első dolga, hogy megtudja, mikor lesz a gólyatábor. Ez ugyanis az egyetem megismerése felé vezető rögös út kapuja. Ha van xy egyetemista ismerőse, már elkezd gyűjteni különféle szeszesitalokra, oda úgyis mindenki csak azért megy... (No comment.) A BME VIK gólyatáborról olyasféle hírek keringtek, hogy az alkoholfogyasztás "totál ki van zárva", külön szabályok vannak, nem lehet elhagyni a tábort, szobafőnökeink lesznek, stb. Mindegy, gondoltam, ha ezen előírásokat mind a 600 gólyával betarttatják, akkor tudnak valamit. Közben kérdezgettük xy egyetemre felvett egykori gimis társainkat saját gólyatáborukról, akiknek szavajárása lett, hogy "hát arra sem emlékszem".

Majd egy szép napsütötte reggelen :) végre mi is elindultunk Gipsz Jakabbal karöltve a VIK GTB-re. Átszálltunk IC jellegű, kényelmes, büfékocsis különvonatunkba, és aztán elfoglaltuk –vagy inkább bevettük – a bodajki falutábort. Már a becsekkolásnál látszott: itt aztán minden meg van szervezve. Külön pólószín, kártya, köszönés, és ha valamivel ellenkezel, akkor még mindig ott van nekik Lezúziusz... Társainktól egyből elizolálódtunk, és a körbetáncolgatás után átvehettük szálláshelyünket. Persze a programokról mindig "kellő" információt kaptunk seniorjainktól, ugyan a kettes oszlop, a magázódás, és a kollektív kétbetűs kitérők egyre inkább megviselték a fáradtabbnál fáradtabb szegény szerencsétlen gólyákat. Szép lassan azért kezdett körvonalazódni a gólyatábor koncepciója: megtudtuk, hogy a különböző pólószínű elsősök csapatokba verődve vetélkednek, hogy bizonyítsák rátermettségüket a SSSL előtt. Az első felső tábori vetélkedőt a mi csapatunk nyerte, így győzelmi mámorban vethettünk ágyat (hálózsákot), hogy ennek örömére aludjunk egy jót. Másnap a seniorok kávéval, kakaóval, ágyba vitt reggelivel ébresztették gólyáikat, akik így már-már a Hiltonban érezhették magukat. Frissítő torna következett (ezután minden reggel), majd spártai küzdelem az ételjegy érvényesítéséért. Napközben klipet forgattunk, dalokat skandáltunk, érdekes előadásokat hallhattunk, bemutatkoztak a nevelőtanárok – nekem legjobban a digitális rektális makroprocesszor tetszett –, és valahogy mindenkin eluralkodott a Feeling. Kiderült, hogy az éjszakai túra is a vetélkedő része volt: a különböző állomások különféle feladatokat rejtettek. (Kíváncsi vagyok, hogy miként pályáztak a seniorok arra, hogy a gólyalányok rajtuk vessék latba vigasztalóképességüket?). Újabb nótákat tanultunk, mivel "állítólag" éppen vadászatot tartottak a közelben, és még német turistákkal is találkozhattunk... Másnap sportvetélkedő zajlott, különféle érdekes feladattal. Ahogy észrevettem, ez a harmadik nap holtpont volt jó néhány szegény szárnyaszegett gólyának, aki egyre nehezebben viselte a seniorok "kényeztető magatartását". De nem hiába akarta senior Gazsi lebeszélni őket a távozásról... Szombat estére összeállt a klip, elkészült a tökös totemgólyánk, és mire besötétedett, már ott gyülekeztünk az alsótábori körtánc helyszínén, ahol egy színpadot találtunk: előtte kellett bemutatni az elkészült performance-okat. Kiosztották a gólya ZH-kat, amiket még korábban írtunk (itt szeretném megköszönni gólyatársaim nevében is a "még egy esélyt" kiáltásotok, kedves felsőbbévesek). Aztán a seniortábor is bemutatkozott mindenféle tekintetben, nekem egyébként legjobban a Tragédia négy felvonásban tetszett. Aztán a SSSL tagjait láthattuk és hallhattuk, majd jöttek azok a nem várt, meglepő vallomások, amelyek szinte sokkolták a gólyákat... Bevallom, nekem a digitális mechanika már az elején is kicsit furcsán hangzott :). Aztán a legtökösebb gólya megválaszolta az indiános kérdést: tegez(z). Ha most a gólyatábor egy regény, dráma, stb. lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy ez jelenti a fordulópontot a műben. Végigtomboltuk a Crackers koncertet, meglátogattuk a BBK-t, nótáztunk a seniorokkal, és mindannyiszor fekvőtámaszra kényszerítettük őket, ha esetleg azt merték mondani, hogy az indián hátán magáz(z) van :). Másnap mindenki frissen, kipihenten kelt, hiszen végre nem zaklattak minket az ágyba vitt reggelivel és kávéval. Azonban az utolsó nap sem telt el program nélkül: annyi lehetőség közül még a fele is sok lett volna... Az est fénypontját a karaoke show és az Új Vár buli jelentette, szerintem ezek is színvonalas szórakozást nyújtottak a már együtt bulizó gólya-senior tábornak.

Ennyi dióhéjban a gólyatáborról; xy egyetemistáknak már sokat meséltünk róla, de teljességében még senkinek nem tudtuk átadni a Feelinget, hiszen négy napig tartott csak, mégis néha úgy éreztük, mintha már legalább egy hónapja táboroztunk volna. Alkotásnak nem nevezhetnénk a gólyatábort, hiszen az képzavar lenne, azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy egy hatszáz emberből álló tömegnek ilyen színvonalas rendezvényt levezényelni az már valóban művészet.

DaveID