"Miért ez volt életem legjobb gólyatábora?"

Hellász mindenkinek! Általánosan elfogadott dolog, hogy új dolgok megismerésekor rendkívül sokat számít az első benyomás. Így van ez, például akkor, amikor a fiúk barátnőt, a lányok (a Schönherzből!) "pasit" választanak maguknak, amikor egy új városban találja magát az ember, vagy mikor az egyszerű középiskolás diák augusztusban megkapja a kis papírját, amelyben az áll: felvételt nyert az xy egyetemre. Majd első dolga, hogy megtudja, mikor lesz a gólyatábor. Ez ugyanis az egyetem megismerése felé vezető rögös út kapuja. Ha van xy egyetemista ismerőse, már elkezd gyűjteni különféle szeszesitalokra, oda úgyis mindenki csak azért megy... (No comment.) A BME VIK gólyatáborról olyasféle hírek keringtek, hogy az alkoholfogyasztás "totál ki van zárva", külön szabályok vannak, nem lehet elhagyni a tábort, szobafőnökeink lesznek, stb. Mindegy, gondoltam, ha ezen előírásokat mind a 600 gólyával betarttatják, akkor tudnak valamit. Közben kérdezgettük xy egyetemre felvett egykori gimis társainkat saját gólyatáborukról, akiknek szavajárása lett, hogy "hát arra sem emlékszem".

Majd egy szép napsütötte reggelen :) végre mi is elindultunk Gipsz Jakabbal karöltve a VIK GTB-re. Átszálltunk IC jellegű, kényelmes, büfékocsis különvonatunkba, és aztán elfoglaltuk –vagy inkább bevettük – a bodajki falutábort. Már a becsekkolásnál látszott: itt aztán minden meg van szervezve. Külön pólószín, kártya, köszönés, és ha valamivel ellenkezel, akkor még mindig ott van nekik Lezúziusz... Társainktól egyből elizolálódtunk, és a körbetáncolgatás után átvehettük szálláshelyünket. Persze a programokról mindig "kellő" információt kaptunk seniorjainktól, ugyan a kettes oszlop, a magázódás, és a kollektív kétbetűs kitérők egyre inkább megviselték a fáradtabbnál fáradtabb szegény szerencsétlen gólyákat. Szép lassan azért kezdett körvonalazódni a gólyatábor koncepciója: megtudtuk, hogy a különböző pólószínű elsősök csapatokba verődve vetélkednek, hogy bizonyítsák rátermettségüket a SSSL előtt. Az első felső tábori vetélkedőt a mi csapatunk nyerte, így győzelmi mámorban vethettünk ágyat (hálózsákot), hogy ennek örömére aludjunk egy jót. Másnap a seniorok kávéval, kakaóval, ágyba vitt reggelivel ébresztették gólyáikat, akik így már-már a Hiltonban érezhették magukat. Frissítő torna következett (ezután minden reggel), majd spártai küzdelem az ételjegy érvényesítéséért. Napközben klipet forgattunk, dalokat skandáltunk, érdekes előadásokat hallhattunk, bemutatkoztak a nevelőtanárok – nekem legjobban a digitális rektális makroprocesszor tetszett –, és valahogy mindenkin eluralkodott a Feeling. Kiderült, hogy az éjszakai túra is a vetélkedő része volt: a különböző állomások különféle feladatokat rejtettek. (Kíváncsi vagyok, hogy miként pályáztak a seniorok arra, hogy a gólyalányok rajtuk vessék latba vigasztalóképességüket?). Újabb nótákat tanultunk, mivel "állítólag" éppen vadászatot tartottak a közelben, és még német turistákkal is találkozhattunk... Másnap sportvetélkedő zajlott, különféle érdekes feladattal. Ahogy észrevettem, ez a harmadik nap holtpont volt jó néhány szegény szárnyaszegett gólyának, aki egyre nehezebben viselte a seniorok "kényeztető magatartását". De nem hiába akarta senior Gazsi lebeszélni őket a távozásról... Szombat estére összeállt a klip, elkészült a tökös totemgólyánk, és mire besötétedett, már ott gyülekeztünk az alsótábori körtánc helyszínén, ahol egy színpadot találtunk: előtte kellett bemutatni az elkészült performance-okat. Kiosztották a gólya ZH-kat, amiket még korábban írtunk (itt szeretném megköszönni gólyatársaim nevében is a "még egy esélyt" kiáltásotok, kedves felsőbbévesek). Aztán a seniortábor is bemutatkozott mindenféle tekintetben, nekem egyébként legjobban a Tragédia négy felvonásban tetszett. Aztán a SSSL tagjait láthattuk és hallhattuk, majd jöttek azok a nem várt, meglepő vallomások, amelyek szinte sokkolták a gólyákat... Bevallom, nekem a digitális mechanika már az elején is kicsit furcsán hangzott :). Aztán a legtökösebb gólya megválaszolta az indiános kérdést: tegez(z). Ha most a gólyatábor egy regény, dráma, stb. lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy ez jelenti a fordulópontot a műben. Végigtomboltuk a Crackers koncertet, meglátogattuk a BBK-t, nótáztunk a seniorokkal, és mindannyiszor fekvőtámaszra kényszerítettük őket, ha esetleg azt merték mondani, hogy az indián hátán magáz(z) van :). Másnap mindenki frissen, kipihenten kelt, hiszen végre nem zaklattak minket az ágyba vitt reggelivel és kávéval. Azonban az utolsó nap sem telt el program nélkül: annyi lehetőség közül még a fele is sok lett volna... Az est fénypontját a karaoke show és az Új Vár buli jelentette, szerintem ezek is színvonalas szórakozást nyújtottak a már együtt bulizó gólya-senior tábornak.

Ennyi dióhéjban a gólyatáborról; xy egyetemistáknak már sokat meséltünk róla, de teljességében még senkinek nem tudtuk átadni a Feelinget, hiszen négy napig tartott csak, mégis néha úgy éreztük, mintha már legalább egy hónapja táboroztunk volna. Alkotásnak nem nevezhetnénk a gólyatábort, hiszen az képzavar lenne, azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy egy hatszáz emberből álló tömegnek ilyen színvonalas rendezvényt levezényelni az már valóban művészet.

DaveID