Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Naplopók

Tök függetlenül, ám teljesen egyszerre ébred bennünk fel a szégyenérzet, hogy ehhez képest mi átlustálkodtuk a napot, párhuzamosan kezdjük a hajunk gyorsan valami emberi formára szedni, kipislogni a csipát a szemünkből, rövid nyújtózások, ruhaigazgatás, hirtelen valami komolyabb beszédtéma keresése.

Életem története

Szíjjelvágta

Aktuális ZOH!

"Ez jó."

Kedves TDK-zó Hallgatók!

Csorba Kristóf, III. Info.

Kiadványkészítés és igényesség (egyszerre!?)

EHK-tükör

A Schönherz kolesz nem apácazárda...

A KB tervezett programja

Vigyétek a parazsat, és építsetek hidakat!

Egy villanykaros néhány órányi gólyaléte a BME Építőmérnöki Kar bodajki gólyatáborában - vontatott cikk egy izgalmas táborról.

Péntek, Budapest-Kelenföld. Ideje leszállni a vonatról. Az ablakból integetnek a fáradt arcú ismerősök. Hívnak a jövő heti gólyarendezvényekre. Csak jöjjön vissza a hangom...

Csütörtök, éjjel. "Be kell vallanom, hogy nem az első helyre írtam be az építőmérnöki szakot, sőt, sehova se írtam be." A tégla leleplezi magát. "Te jól átvertél minket." Véget ér a gólyalét. "Konfliktuskezelés, mi?" – nyújtja kezét az egyik rendező srác, akivel egy tavaszi tréningen ismerkedtem meg, és akitől először hallottam az építőkari gólyatáborról. Csodálkozó arcok mindenfele, aztán egy üveg szakmai elfogyasztása után már együtt énekeljük a mocskos infósok kezdetű slágert a zöld csapattal. Kijelentik, hogy építőmérnök gólyának fogadnak, és továbbra is velük kell tartanom...

Csütörtök, délután. "Say o-pi-pi, yeah, you know me". Felsőéveseink már kedd óta húzzák az agyunkat az O-PI-PI fedőnevű vetélkedővel. Tényleg hangulatos. Viktor néhányszor sz*rrá ázik. A legtöbb résztvevő szintén. Utána meg már spontán viszik a lányokat a zuhanyzóba. A vacsora után – egy rövid hangulatfokozást követően – kezdődik az esti nagyvetélkedő. Túl szakszerűen iszom a sörváltót. Hangulatos feladatok, látványos beadások, korrumpálható, a vörösbort nem szerető zsűri, legvégén kicsi-a-rakással fűszerezett közös gyertyaoltás.

Csütörtök, délelőtt. Ismét próbatételek. Az első a felkelés. Egy volt villanykaros HK-s tartja az egyik tájékoztatót. Észrevesz, de halkan közli velem, hogy nem fog lebuktatni. Bemutatkozik az építőkari hallgatói képviselet (teljes nevén a Kari Hallgatói Tanács), majd a kollégiumi körök. "Igen, együttműködünk a Villanykar fotókörével, de inkább hozzánk gyere dolgozni." A Villanykartól eltérően itt már elsőéves korukban elkezdhetnek dolgozni az emberek – egy-két helyet kivéve. Túl sokat tudok a Vásárhelyi Video Stúdió Tolkien-napos pályázatáról, igyekszem kimagyarázni magam. Nézegetem a Drönkösöktől kapott indexet, egy-két dolgot gond nélkül be lehetne vállalni. [a "Rakiban és hűtön alvás" tárgyra meg Balázs balatonlellei beadását lehetne akkreditáltatni – a szerk.]. Párhuzamosan zajlik a sportdélelőtt. Esélykiegyenlítős. A Bacardi finom Sprite-tal. Nem merem húzóra inni, hátha elsős korban ez még szokatlan. Már így is furcsa hirtelen megvilágosodásom, amely során rádöbbentem, hogy a közelben van egy vendéglő, nagyon finom ágyaspálinkával. Találok egy, a villanykari gólyatáborból maradt papírt, rajta a nevemmel. Az a fasza. Eltűntetem.

Szerda, éjjel. Egy 18 éves lány lesz az apukám, a dédapám pedig a nővérem fia. Vagy a húgomé? Na mindegy. Kétszázvalamennyi a meggyvodka. A vizespólós szépségversenyt egyik szobatársam nyeri, méghozzá a pólója levétele nélkül. Ilyenre sokak szerint még nem volt példa. Mint később kiderül, egy villanykaros ismerősöm húga. Hajnali egykor a rendezők bemutatják a "Pali bácsi táncot". Maga a Pali bácsi emlékest egy zártkörű építőkaros rendezvény, amelyre mindig valami meglepetéssel készülnek a rendezők, a félévnyitón pl. árverést fognak tartani a gólyatáborból hozott ereklyékből.

Szerda, délután. Erdei vetélkedő néhány üveg borral és röviddel. Hasonló a villanykaros éjszakai túrához, csak nappal van, több állomással, több feladattal, rengeteg teliholddal. Ennyi embernek még nem mutattam a meztelen fenekemet, mint ezalatt a négy óra alatt. Vannak ötletgazdag feladatok ("Építsetek hidat!" – persze statikailag meghatározottnak kell lennie), érdekes feladatok ("Keressetek bogarakat! Jó, most egyétek meg!"), vicces feladatok ("Fúrjatok kutat!" – brake-elni kell egy papírlap körül, majd utána elvágódni – utóbbi már nem szükséges, az emberek többsége mégis spontán bevállalja), feelinges feladatok (egy fatörzsről ruhástól ugrunk a patakba), és még sok finomság. A büfésnéni felismer az étkezőben.

Szerda, koradélután. A zöld csapat egyik másodéves tagja férjhez megy. Egyik tanú vagyok a sok közül. A pap kicsit részeg, de sebaj. Állítólag este ő lesz a válóperes ügyvéd is. Költséghatékony megoldások.

Szerda, délelőtt. Reggeli. Rántotta. Nem érte meg miatta felkelni. A mi rendezői táborunkban is ennyire ehetetlen volt? A dékán ünnepélyesen egyetemi polgárrá és a kar hallgatójává nyilvánít. De jó, ha kirúgnak az Impulzusból, akkor innentől mehetek a Karimába dolgozni? Már csak a KTH-val kellene lemenedzselni ezt a kérdést. A dékánhelyettes tájékoztatója következik, talán egy kicsit túl hosszan, de semmiképpen sem hivatalos stílusban. (Jól hallottam, hogy az elszúrt szó helyett valami szlengesebb kifejezést használt?). Majd egy kis szünet után jön a Toló-féle "szentbeszéd" (ő maga nevezi így). [Toló a Diákközpont vezetője, akármelyik karról felkereshetik az emberek a problémáikkal – a szerk.] Ebéd közben újabb ismerős köszön rám, vele is tisztázom a koromat.

Kedd, éjjel. Misztérium. A tűzgyújtási tilalom ellenére magasra csap a láng és a hangulat. Ez az építőkarosok belső szertartása, amit felsőévesek vezetnek, hogy átörökítsék a kar legendáit. "Elsősként még nem biztos, hogy látjátok, mit is jelent mindez, de ha visszajöttök majd jövőre, akkor majd érezni fogjátok, hogy ez egy olyan emlék, amely összekovácsol titeket a következő 3-5-15-25 évre." A bennem bujkáló felsőéves félresöpri a pár nap alatt összerakott gólyaént, és érzem, mennyire igazat beszélnek az itteniek. A többiek még talán nem annyira...

Néhány órával később elkezdődik az esti buli, az egyik csapatvezetőm áll a DJ-pult mögött. Valamikor a hajnalban a színpadon lévő srácok bemutatnak egy építőkaros formációt... Áááááágyikó...

Kedd este, Bodajk. Dinamikus szobafoglalás. Viktor hivatalosan is megnyitja a tábort. Soproni ismerősömmel sikerül megbeszélnem, hogy miért vagyok itt, és az évfolyamtársává fogad. Szobatársaim már kibeszélték a villanykaros gólyatábort, a sörért történő magázódást (ez így nem igaz) és az alkoholtilalmat (ez tényleg így van), sőt, egyikük még a finom kajáról is biztosít minket (relatív).

Kedd, Székesfehérvár. Hófehérke, hét törpe, elmentek az erdőbe... és jött Vuk, a peronra. A különvonatra minden gond nélkül ráteszik a mozdonyt. Gyémántra (a mozdonyvezetőre) most nem kell fél órát várni, mint a villanykaros gólyatábor első napján. Jé, az építősök Szása helyett Szergejjel éneklik a tankos dalt.

Kedd, Déli pályaudvar. Zöld színű pólót fogok a kezemben. Körbenézek, hogy a többiek mit csinálnak. Egy csomóan néznek ki a fejükből tanácstalanul. Remek, ez még nekem is megy, nem is olyan nehéz a gólyalét. Egy soproni ismerősöm megpillant a gólyapólóban és elneveti magát... Külön vagonokat foglaltak le számunkra, hangulattal és alkohollal. Sok alkohollal. "SOTE-SOTE". Asz'szem ezt a rövidítést sem ismerhetem. Ismerőseim száma exponenciálisan növekszik. Egy gólya meg bír inni két felest egymás után?

Kedd reggel, Déli pályaudvar. Az utolsó megbeszélés. Tisztázom Kónya Viktorral, a gólyatábor főrendezőjével az utolsó részleteket is, aztán eltűnök, hogy csak két órával később térjek vissza.

Kedd reggel, Schönherz. "Bacsárdi László vagyok, ismerőseimnek Bacsi. 1986-ban születtem, és 2004-ben... izé.. idén érettségiztem." Na még egyszer... "Kérdezz majd egy csomó hülyeséget, úgy könnyebb lesz" – tanácsolják ismerőseim. Eltűntetem az összes iratomat, amely ötödéves voltomat bizonyítaná, biztos ami biztos. Csak jöjjön vissza a hangom...

Bacsi
V. infó, I. építős álgólya