Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Soós István (Soósi), V. Vill.

Rövid hírek Házunk tájáról

Soós István

Az igazi Casanova

"...én szerenádozni nem voltam. Legalábbis..."

Hálózati szolgáltatások és szoftverek

Kultúr reszort

Karriertörténet

Sport rovat

"Powered by Schönherz DSK"

Szakest

"Összességében kellemes este volt..."

Véres vasárnap

Míg Ridley Scott látványosan hazafias, minden katonája zubbonyán szembeötlően ott virít a csillagos-sávos lobogó, addig az európai alkotásban összesen két ír zászlót látni a tüntetők kezében.

MASTERPLAN / MASTERPLAN

A szerény nevű brigádot Uli Kusch dobos és Roland Grapow gitáros, a két Helloweenből – Michael Weikath "baráti ösztönzésére" – távozó muzsikus alapította nemrégiben. A hamburgi csoportosulással egy nem éppen sikertelen érát tudhattak maguk mögött, így félő volt, hogy a kényszerű válás szomorkodást fog eredményezni, de szerencsére a már 6 éve együtt játszó párosnak fontosabb volt a bizonyítás és kilépésüket követően nem sokkal egy új projektről kezdtek pletykák terjengeni kettejükkel kapcsolatban. Az új társaság énekesi posztjára eredetileg a Symphony-X torok Russell Allen-t szánták, nyilvánvalóan temporális jelleggel, de végül is a mikrofon a kurrens rock éra egyik másik óriási hangú énekesének, Jorn Landénak a kezébe került, aki már eddig is több zenekarban megvillantotta nem mindennapi hangszálait (Beyond Twilight, Ark, Millenium). A kék norvég (© Python) elég jó választásnak bizonyult, mivel az album felét az ő domináns hangja "adja el". Szerencsére nem az egyetlen pozitívum, hiszen a másik 50%-kal sem lehet kötekedni; a hangszeresek egy igen erőteljes, dallamos, enyhén progrock beütésű metál dalhalmazt hoztak össze. Ez stílusában valamennyire magában hordozza Uli és Roland korábbi tevékénységét, amit egy óriási Lande-féle zenebélyeg és Axel Mackenrott billentyűzgetése valamint Jan S. Eckert bőgőzése tesz teljessé.

Az albumot a lendületes Spirit Never Dies nyitja, amely a tradicionális kétlábgépes rohangászás mellett kellemes váltásokkal vonja magára a figyelmet. A második nóta az előzetes Enlighten Me c. EP címadó dala, melynek kiválasztottsága nem véletlen, egy hallgatás után valószínűleg az elsők között ragad meg a korong dalai közül. A Kind Hearted Light egy Stratovarius, Michael Kiske szólómunka utánérzésű darab, tipikus Grapow szólóval, ragadós refrénnel. A Crystal Night némi Manowar ízzel kezdődik, de a Dark Ride-os ween hangulatból is jött valami a hathúros kollégával. A Soulburn hatalmas, középtempós bombasztikum, egy olyan Landés, különös dallamvilágú refrénnel, ami elsőre furcsának hat, de minél többet hallgatja az ember, annál nagyobbat üt. A Heroes egy újabb hagyományosabb megmozdulás, ami akár az Avantasia albumokra is felférhetett volna, ráadásul a nótában az emlegetett Kiske is vendégszerepel :-). A Sail On egy kellemes dallamcsomag, amit a nagyívű, már-már rockoperás és lebegős részekkel felváltva operáló Step Into the Light követ. A Crawling from Hell egy újabb gyorsabb nóta hangszeres finomságok beágyazásával, a Bleeding Eyes pedig egy lassú, de súlyos, jellegzetes Jorn-os fordulatokkal teli szerzemény. Az egyetlen igazi lírai nóta az albumot záró When Love Comes Close formájában érkezik, amely finom kezdés után remek Whitesnake-es power balladává alakul.

A Masterplan bemutatkozó album igen kellemesre sikeredett, Lande korábbi munkáit kedvelőknek hatványozottan ajánlott, dallamos-power rajongóknak kötelező. A zenekar jövője nagyrészt Jorntól függ; mennyire tud egy helyben maradni, de remélhetőleg az amúgy elég pozitív fogadtatás őt is meggyőzi, hogy ezt folytatni kell.

http://www.master-plan.net

Bard