Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Kari Tanács

Gólyabál másutt

Aztán következett a gólyaital keverése, amit két professzor prezentált. Ezen aktus annyit jelent, hogy sok liternyi műanyag üveges és habzó (!), nagyon kommersznek és töménynek látszó italt összekevertek némi szöveges kommentár kíséretében.

Utcanevek nyomában

Zsigmond kiváló tanuló volt, hat év alatt elvégezte a nyolc éves kollégiumot, mindig színjeles eredménnyel. Debrecenben kapta első pénzkereseti lehetőségét is, egy idős bácsinak olvasott fel.

La Fontaine után...

A mindenható az idők kezdete előtt...

Programozás egy napon keresztül – szervezői szemmel

A kezdetek óta van egy központibb téma, ami köré épül az adott év versenye. A legkellemesebb talán a LEGO-robotok összeszerelése, programozása, és betanítása (téglalabirintusban tájékozódás, vonalkódolvasás, tánc) volt.

EHK-tükör

Együttműködve a KTH leendő vezetőségével, az EHK koordinálásában a karok bevonásával elkezdődött a hallgatók felvilágosításához szükséges előkészítő munka, hogy minden információhoz hozzájussatok még időben. Ezt egyelőre jelentősen akadályozza, hogy nincsenek még készen az Ügyrendek.

A 2000. május 10-15-én megrendezett kari tanulmányi versenyek eredménye

Az Isten tragédiája

Döbb

"Ülök a Francia Intézetben..."

A Schönherz Kollégium tavaszi féléves rendezvénynaptára

Ma már minden út "R"-be vezet

Van, hogy a tiéd is. És elmész a KTH-ba. Belépsz a nagy csarnokba. Imádkozol, ne legyen tömeg, vagy legalább találkozz valakivel, hogy elüthesd az időt. Amíg sorban állsz a "táccsdöszkrínhez", aztán meglátod a falon, hogy még vagy nyolcvanan várnak előtted, szörnyülködsz és vársz. A régi rendszerben még bepofátlankodhattál volna a haverok mellé a sor elejére. Persze te nem voltál olyan soha.

Így türelmesen várod ki a sorod most is. – Ilyen helyzetek persze csak ritkán lesznek, mikor mindenki egyszerre mozdul majd az "R"-be, mondjuk a reghéten. – Túlesel ezen is, mert türelmes, rendes fiú/lány vagy, és megkapod, ami jár. Tegyük fel, valamelyik nap korán kelsz, és csodák csodája öt perc alatt felkerül a matrica a diákodra. Ügyes vagy, minden sikerül, és már szereted is a KTH-t. Megbarátkoztál az új hellyel, a jó öreg dékáni már eszedbe sem jut többé.

Itt véget is ért volna a történet, mindenki boldog lenne, és megelégedetten nyugtázhatnánk, hogy az új század e csodája mily jó is nekünk. Gondolatban vállon veregetnénk az ötletgazdákat, és minden menne tovább kénye-kedve szerint.

De nincs ez mindig így. Képzeld el, a postás kezedbe nyom valamit, amivel nem is igen tudsz mit kezdeni, el kell vinned az egyetemre, ott le kell pecsételni, és visszavinni, vagy valami hasonló. Aztán elmész a KTH-ba újra. Bizakodva, fesztelenül, mert öt perc az egész. Ám abban nem vagy biztos, hogy is mennek a dolgok. Az aula üres, letéped a számod, már látod is a kijelzőn, gépiesen lépsz a folyosóra. Az esti buli miatt fáradt vagy még kissé, mész a folyosón, alig páran jönnek szembe, tömeghatás nélkül olyan kórházias ez az izé. Mert kezd nem tetszeni. Mintha éreznél valamit. Lenyomod a kilincset, belépsz az ajtón. Látod, hogy működik a gépezet. Odamész a hölgyhöz, illedelmesen, barátságosan köszönsz. És odaadod a papírt. Mostantól tehetetlenül sodródsz, az ügyed a kezükben van. Te egyébként türelmes, megértő, előzékeny vagy, nem sürgetsz semmit, hagyod, hogy tegyék a dolgukat.

Most jön a probléma: nem illesz a rendszerbe, lassan fog menni. Relatív hamar – mondjuk pár nap alatt – bejárod a pultok nem elhanyagolható hányadát, mindenhol rendes vagy, de rá kell jönnöd, talán nem vagy megfelelő kombináció ebben a hálózatban: oszcillálni kezdtél.

Elkeseredsz, kiábrándulsz. Ha a következő lépésben nem egy kivételesen kedves, már-már elhivatott hölgyeménnyel találkozol, aki mindent elrendez, nincs más választásod: Követelőzőre, bunkóra váltasz. És megoldja a problémád bárki.

Gyuszi