Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Központi Tanulmányi Valami, optimistán

Nagyjából eddig az előnyök.

"Időgép, ha gyorsan felszáll, eszedbe jut, most qpáznál"

Sporthírek

"A legutóbbi Impulzus megjelenése óta megint számos sportrendezvényre került sor, melyek eredményeit az alábbiakban olvashatjátok."

Internyet

after@all: a.c.i.d.

Érdekes hangzások, különös gitárbontások, zúzós riffek, sokszínű ének, elektronikus eszközök használata és biztos zenei tudás.

A 2002/2003. tanévben Köztársasági Ösztöndíjban részesült villanykaros hallgatók névsora

TDK Konferencia 1992. - Díjazási lista

Tudniillik tudni illik...

"Igyekeztem olyan témákat összeszedni, ami talán hasznos lehet a mindennapi életben..."

Ajánló

Jussunk 5-ről a 6-ra

A második országos Perl találkozó

Nyári élményeim

(avagy a gólyatábor egy áldozat szemszögéből)

Augusztus 29. szerda délután. Többórás utazgatás és várakozás után fáradtan szálltam le hatvanadmagammal, az eddig meglehetősen zötykölődő Bzmotról. Hogy örültünk, hogy nem mozog alattunk a talaj... de csak egy fél percig örülhettünk, mert máris megjelent egy nálunk is csak kicsit idősebb srác vörös nyakkendőben, és feltűnő magázódással szaporán rendezgetni kezdte sorainkat. A kötelező vörös nyakkendőt – már akinek volt – csak úgy ímmel-ámmal kötöttük fel. A sereget kb. negyedelve gyorskiképzésre indultunk. Az első megtanulandó lételemünk: "ERŐT, EGÉSZSÉGET!". Mindeközben egy pajtás kissé bátortalanul odalép a kiképzőhöz: "Ne haragudj, nem lehet itt..." "ÖT FEKVŐ!" Kénytelen-kelletlen, lenyomja, majd újra próbálkozik: "De mégis, nem tudnád esetleg..." "ÖT FEKVŐ!!!" pajtás lenyomja, és nem próbálkozik újra. A százlábú, és a mutatkozzbevisszafelé után megtudtuk kiképzőnk nevét is: Hanol elvtárs... Mint mindenki, én is kaptam egy jelszót. Két feladat közötti lelkes érdeklődésemre egy senior felé a következő választ kaptam: "Neeem. A Janikának nincs semmi jelentése." Hát persze...

Máris következhetett az indulás a táborba. Vidám gyermekdalok éneklése kíséretében megkerültünk valami hegyet, raktunk össze hétszegmenses kijelzőt emberekből, szedtünk szemetet, és már meg is volt a jótékonykodásunk egy egész évre.

Amilyen az én formám, az utolsó csapattal regisztrálhattam be a táborba. Rámsóztak egy pólót, meg egy úttörő-igazolványt egy vacak fényképpel. Lenyúlták a mobilomat is, de mire is használhattam volna, elvégre próbálj térerőt találni a semmi közepén. Utolsóként remek ágyat választhattam ki magamnak. Gyors kajálás, aztán ismerkedés és kötetlen beszélgetés az őrssel. Ez utóbbi annyira kötetlen volt, hogy senki nem mert egy árva kukkot sem szólni. Az őrsvezető próbálta oldani a feszültséget ("bátran kérdezzenek bármiről") csekély eredménnyel.

Az első reggel zenés ébresztővel és Gazsi tornájával kezdődött – hát nem édi? Reggeli és ejtőzés (továbbra is feszült csend a szobában) után előadásokat hallgathattunk meg a Hallgatói Képviseletről, a Támpontról, a költségekről, a támogatásokról és még más hasonló finomságokról. Délután megismerkedtünk a kari dalokkal. Pár dolgot leszámítva egész jó kis hely ez – gondoltuk. Ekkor aztán kiderült: műsort kéne csinálnunk. Rövid csönd után jön néhány poén és már épkézláb ötletek is vannak, kész az induló szövege is. Aznap éjjel izgalmas, érdekes, poénos feladatokkal teletűzdelt túrát tettünk. Megszámoltunk egy nagy köteg pénzt, felsoroltuk, mi van/volt a pohárban, felfűztük magunkat egy fonálra, építettünk bunkert ruháinkból (női fehérnemű dupla pont) meg ilyesmik. Na és persze további dalokat tanultunk meg. Meneteltünk vagy 3-4 km-t, de én nem bántam meg. Az estre a gyémántkoronát Hanol elvtárs: Balról be című színdarabja tette föl, amin személy szerint nézőként hülyére röhögtem magam, és amit a tábor hátralévő részében sokan sokszor megemlegettek.

A második reggel zenés ébresztővel és Gazsi tornájával kezdődött. A szobában is oldódott már a hangulat, egészen jól eldumáltunk. További előadások, valamint meghallgattuk Sándor László kollégiumigazgató-urat (ld. Slaci), akinek kivonulását felállás és vastaps kísérte. A délután lényegében azzal telt, hogy letisztáztuk és elpróbáltuk a darabunkat. Írtunk egy próba ZH-t is, melynek összességében kiváló eredménye lett – negatívban. Majd következett az este. Azt mondhatom, kivétel nélkül mindegyik darab fergeteges volt (de a Csigatészta még egy kicsit olyanabb). Kedvelt volt a leggyengébb láncszem (Béla az), de ott volt Tarzan és Lenin is. Majd pedig pertut ittunk. Jó hangulatban telt az idő (rappelj Jeges!). Minden senior bemutatkozott: ez vagyok, ennyied éves, ebben a szobában találhatnak meg... "ÖT FEKVŐ! ÖT FEKVŐ! ÖT FEKVŐ!" Kénytelen, kelletlen az elvtárs lenyomja. Majd pedig buli, buli, buli, hányás, buli, buli, hányás, buli, hányás, hányás, hányás...

Dicshimnusz: elképzelhető, hogy egyeseknek egy-két poén itt most nem esett le. Nos, nekik azt tudom mondani: sajnálhatják, hogy nem voltak ott a gólyatáborban. Számomra az egész nagyon pozitív emlékként maradt meg. Dicséret illeti a senior gárdát, akik nagyon jól szervezetten és színvonalasan hozták össze a kiruccanást. Egyikük azt mondta: "ha innen úgy mész az egyetemre, hogy 20 arcot már ismersz, és öttel beszélgetni is tudsz, akkor a gólyatábor elérte a célját". Azt hiszem, ez maximálisan teljesült.

És egy jó hír a végére: jövőre – optimális esetben – a szervezésben is részt vehetünk ám...

Hompasz Tamás