Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Sch Kórus

Karlsruhe utólag, sokadszor

"A legtöbb problémádat egyedül kell megoldanod..."

Sítábor '93

Omnia Vanita

A kiállítás készítői ugyanis remek érzékkel vegyítik a hétköznapit a különlegessel, a használati tárgyakat és művészetet (ennyi keretéből félig kiszakadt festményt még életemben nem láttam), melyek hol témájukban, hol anyagi valójukban jelenítették meg az elmúlást.

Só, ami só: ennek a sónak más az íze!

Sztriptíz (test)közelből

Ha én ezt a klubban elmesélem...

Rövid összefoglaló a ringsportokról

A XXVIII. Schönherz QPA hivatalos és megmásíthatatlan végeredménye

Emberek vagyunk

QPak

after@all: a.c.i.d.

Biztosan kevesen vannak a kísérleti jellegű progresszív zene kedvelői között azok, akik még nem hallottak a miskolci after@all-ról. A csapat első albuma az a.c.i.d., de a zenekar már régóta ismert a magyar zenekedvelők körében.

A tagok a saját muzsikájukat "futurock"-nak definiálják, viszont amit az albumon hallunk, az nem más, mint valódi modern progresszív rock, ami időnkent king crimsoni gyökerekhez nyúlik vissza, de a hatásai között felfedezhetjük a seattle-i Alice in Chains-t, a Soundgardent, a Toolt és természetesen az etalon Dream Theatert is. Ez így első olvasatra lehetséges, hogy vegyessalátának tűnik, viszont a lemezről már első hallgatásra is egyértelmű, hogy az album nagyszerű.

Érdekes hangzások, különös gitárbontások, zúzós riffek, sokszínű ének, elektronikus eszközök használata és biztos zenei tudás – ezek az eszközök segítik az after@all-t abban, hogy az idei tél legjobb magyar albumát produkálja (véleményem szerint). Az after@all zenéje legközelebb a progresszív metálhoz áll, de szakít annak kliséivel, amelyekbe egyébkent a mai dallamos metál képviselői gyakran beleesnek. Az album, bár a csapat első hivatalosan kiadott anyaga, meglepően kiforrott hangzású. A dalok egyéni hangulatúak, fantáziadúsak, összetettek, nehezen emészthetőek, és éppen ezért még sokszori meghallgatás után is talál bennük újat az ember. Az a.c.i.d. egyfajta sajátos ezredvégi életérzést tükröz (ez a hangulat biztosan bejön majd a cyberpunk-szerű dolgok rajongóinak), amit egyébként a borító is kifejez. A számcímek is árulkodóak: net.com, syntethic, chameleon, deconnecting stb. Az alkotók szerint a lemez koncepcióját legjobban kifejező dal a synthetic, amiből lehet, hogy klipp is készül majd, azonban nekem a személyes kedvencem a különös hangulatú net.com. A chameleon című számból igazi progresszív sláger lehet (különösen a Dream Theatert idéző refrénje miatt), de a lírai limage dune etoile lírai dallamával akármelyik rádió műsorában helyet kaphatna.

A lemez a Periferic Records-nál jelent meg (nem csak hazánkban, hanem több más országban is). Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődést a zenekar iránt. Bízom benne, hogy az after@all sikeres lesz az egész világon, mert megérdemlik a fiúk. Úgyhogy javaslom mindenkinek, hogy siessen a kiadó Bartók Béla úti boltjába, és vegye meg az albumot. J

Csaba

ui.: Hogy némi negatívumot is említsek, nézzétek meg a zenekar meglehetősen régen frissített honlapját (még az sincs rajta, hogy egyáltalan megjelent a lemez)!

http://www.after-all.com/