Irodalomóra helyett

Hangulatos beszélgetések, változatos témák, társaság, teázgatás. Ebben lehet része annak, aki ellátogat az Irodalmi Kör egy estjére. Interjúsorozatunk folytatásaként Takács Anitát kértük meg, hogy mutassa be nekünk az IK-t.

–Mi az Irodalmi Kör alakulásának története?

–Elsősök voltunk, 2001 tavaszi félévében, és Syntern-ben merült fel a gondolat, hogy jó lenne egy olyan kört összehozni, ami valahogyan irodalommal kapcsolatos, például lehetne egy beszélgetőestet csinálni, valamilyen irodalommal kapcsolatos dologról. Egyrészt azért, mert hiányoztak nekünk az irodalomórák – mi egy iskolába jártunk, és nálunk főleg ilyen beszélgetős jellegűek voltak az órák –, másrészt ebben a kollégiumban nem meglepő, hogy nemigen foglalkoznak az emberek ilyen témákkal. Az alapító emberek: Syntern, Embi (Molnár Balázs), Mezei Zoli és Kővári Bence, akikkel együtt találtuk ki ezt a kört és az esteket. Egy ideig úgy csináltuk, hogy lementünk a Teaházba, ahol végül is helyet kaptunk – mivel többen teaházasak is vagyunk –, de csak ez az ötfős társaság. Aztán felmerült az a gondolat, hogy tegyük ezt publikussá a Ház felé. Ekkor került a Kultúr Reszort elé is a dolog, és ott azt mondták, hogy csináljuk először magunk között, és nézzük meg, hogy mi alakul ki belőle, és ha úgy gondoljuk, hogy menni fog, akkor hirdessük meg. Aztán elég döcögve indult a dolog, általában csak egy-két vendégünk volt. Akkor még komolyabb dolgokkal foglalkoztunk, egy konkrét regénnyel, íróval, vagy költővel. Mivel nem volt akkora siker, az merült fel bennünk, hogy ne ilyen részletes témát válasszunk, hanem próbáljunk meg rövidebbeket, mondjuk verseket, novellákat, és ezeket szervezzük valamilyen témakörbe, mivel egy ilyet az ember fél órával az est előtt is el tud olvasni. Ekkor kezdtek érdeklődni az emberek, viszonylag sokan, legalább 6-7 vendég, plusz mi, a tagok. Nagyon hangulatos esték alakultak ki, volt, amikor még éjfél után is lent beszélgettünk. Azóta ezen a vonalon haladunk tovább, úgy néz ki, sikerrel.

–Hogy zajlik egy ilyen est?

–Először kitalálunk egy témát, ami mindannyiunkat érdekelne, és persze a kollégistákat is. Utána valamelyikünk készít egy plakátot, amit a többiek általában megkritizálnak. Esetleg ha vannak olyan művek, amelyeket előtte az embereknek jó lenne elolvasni, akkor feltesszük a honlapra. Előző félévben általában hétfő esténként voltak az estjeink, fél 9-től. Legtöbbször egy ember vitte tovább a beszélgetés fonalát, hogy ne alakuljon ki nagy káosz. Ez az ember előre meg volt választva, mindig olyasvalaki, aki többet foglalkozott a témával.

Előző félévben három témánk volt. Volt egy est, amikor Ray Bradbury novelláiról beszélgettünk, aztán volt egy, ahol olyan könyvekről volt szó, amiket filmre vittek, és filmekről, amiket később megírtak könyvben. Itt főleg A Gyűrűk Uráról volt szó, szinte egész este. Igazából nem teljesen ez volt a cél, de az a jó ezekben a beszélgetésekben, hogy elég meglepő dolgok is kijöhetnek az este folyamán. Ekkor rengetegen voltunk, olyan emberek is voltak ott, akik eleve úgy jöttek le, hogy ők világéletükben utálták az irodalmat, és a magyaróra számukra kínszenvedés volt, de A Gyűrűk Urát imádják.

Aztán volt egy esténk az erotika témájában. Ezt egy kicsit félve vetettük fel, mivel ez egy olyan téma, amivel kapcsolatosan nem biztos, hogy egy nagyobb társaságban - akik mondjuk nem beszélgetnek nap mint nap személyes dolgokról (gondolok itt most főleg a vendégekre) - ki lehet bontakozni. Sokan mondták is később, hogy gondolták, hogy valami hasonló lesz belőle, tehát nem fogunk annyira kibontakozni.

Idén még nem tudom pontosan, mik lesznek, volt egy estünk, ami meg lett hírdetve, de sajnos elmaradt. Az egy ilyen dalos, zenés est lett volna, ahol megzenésített versekkel foglalkoztunk volna, lett volna gitár, meg énekelni tudó emberek, tehát az egy kicsit vidámabb est lett volna. Ezt esetleg ebben a félévben bepótoljuk.

Egy kellemes mellékhatása a dolognak, hogy a Teaházban tudjuk az estjeinket rendezni, mert egy forró kakaó, illetve tea mellett sokkal jobb beszélgetni.

–A vendégek mennyire vesznek részt a beszélgetésben?

–Ez nagyon függ a témától. Én saját magamon is tapasztalom, hogy attól függ, mennyire vagyok otthon a dologban. Van, amikor az ember kényszert érez, hogy elmondja, hogy mi a véleménye, de van, amikor kevésbé. Én például tipikusan a fantasy regényeket és novellákat nem sorolom a kedvenceim közé, ellenben mindenki más rajtam kívül igen (főleg a kollégiumban), és ha ilyenről van szó, akkor visszahúzódóbb vagyok.

–Mennyire vagytok nyitottak az új tagok iránt?

–Igazából három új tagunk van mióta megalakultunk; Bacsi, Loft és Speti. Ők végül is úgy kerültek bele ebbe a társaságba, hogy lejártak rendszeresen, és lelkesen csinálták, ezért felajánlottuk nekik, hogy legyenek hivatalosan is tagok. Ehhez végül is az kell, hogy az ember egy-kétszer lejöjjön, hogy megtudja, mennyire illik bele a társaságba, és ha benne van, akkor szívesen látjuk. Nem kell plakátolni, csak részt kell venni a beszélgetésben. Mivel ez egy baráti társaságnak indult, szeretnénk is megtartani annak.

–Vannak köztetek olyanok, akiknek akadnak saját műveik is?

–Igen, nagyon sokan csinálták azt, hogy unszolásra lehozták a verseiket, és nagyon jók voltak. Úgy döntöttünk, hogy ezt mindenképpen mások számára is elérhetővé kell tenni, ezért felraktuk a honlapunkra. Ide egyébként bárki regisztrálhat, és ezután felteheti, amit éppen kedvel, és hozzáírhatja a véleményét. Volt már rá példa – pont az erotikus esten –, hogy felmerült néhány film, amire azt mondtam, hogy én ezt még nem láttam, és milyen jó lenne, ha ez benne lenne az ajánlóban, úgyhogy kerestem róla anyagot, és feltettem. Sajnos nehéz az embereket rávenni arra, hogy ezt megcsinálják, de nagyon jó lenne.

–Milyen a viszonyotok a Kollégiummal?

–Hát, ez egy kicsit ilyen macska-egér viszony, bizonyos emberekkel. Páran nem igazán szimpatizálnak ezzel a körrel, már a leges-legelejétől kezdve. Előző év elején, Kultúr Reszort gyűlésen hangzottak el olyan vélemények, hogy olyan témákat vetünk fel, amik nem igazán érdeklik a kollégistákat, túl elvontak. Én akkor úgy láttam, hogy olyan emberek mondát ezt, akik még nem jártak nálunk, tehát innentől kezdve nem lehet erről kialakult véleményük. Ha valaki csak ismer egy-két körtagot, vagy elolvasott egy plakátot, akkor nem tudja ezt megítélni. Ha valaki tényleg reális képet szeretne kialakítani, akkor jöjjön el. Nem muszáj hozzászólni a dolgokhoz, elég csak végighallgatni egy estet. Ezenkívül persze van jó pár ember, akik támogatnak minket, és örülnek, hogy vag yunk, és mondják, hogy csináljuk.

–Milyen terveitek vannak erre a félévre?

–Az a problémánk, hogy az eredeti tagok, akikkel ez az egész indult, egyre elfoglaltabbak. Még fix időpontunk sem alakult ki, bár nagyon úgy néz ki, hogy marad a hétfői nap, és valamikor mostanában [február közepén – a szerk.] már össze fogunk ülni, hogy kiderüljenek a pontos időpontok és témafeltevések. Várható, hogy új tagok is lesznek. Egy biztos: Irodalmi Kör estek ebben a félévben is lesznek.

Balázs