Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék
Az Impulzus új sorozattal jelentkezik, amelynek célja a villanykaros tanszékek rövid bemutatása. Az alsóbbévesek a tanszékeket csak pár alapképzéses tárgy alapján ismerhetik. Célunk, hogy a szakirányválasztáshoz is segítséget nyújtsunk ezekkel a teljességre nem törekvő cikkekkel. Elsőként a MIT tanszékvezetőjét, Dr. Péceli Gábort kértük meg, hogy mutassa be tanszékét.
A MIT létszámát tekintve a kar egyik legnagyobb tanszéke. Ennek megfelelően az ott folyó kutatási és oktatási tevékenység is sokrétű. Egy villamosmérnök- vagy informatikushallgató már alapképzésben is jó eséllyel találkozik MIT-es oktatókkal, talán éppen – a Méréstechnika tárgy kapcsán – Péceli tanár úrral, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre.
Mint megtudtuk, a MIT 1954 óta létezik, de a 90-es évekig Műszer- és Méréstechnika Tanszék néven futott. A hazai műszeripar a 80-as évek végéig nagyon erős volt, a keleti piacok megszűntével azonban felmerült a megújulás igénye, ezért vált informatikai orientációjúvá a tanszék, ezért változott a név. "Mérnöktanszék voltunk, intenzív ipari kapcsolatokkal, műszerfejlesztési feladatokkal" – mondja Péceli tanár úr. Ahogy fejlődött a technika, a műszerekben egyre több elektronika lett, végül egy komplett számítógép drótozódott be, manapság pedig már hálózatba kötve kommunikálnak egymással a műszerek.
A villamosmérnöki szakon a Beágyazott információs rendszerek a tanszék fő szakiránya, ezt a tanszék teljesen kiszolgálja mind tanerőben, mind laborban. Informatikán az intelligens rendszerek és az infrastruktúra vonalon az Integrált intelligens rendszerek tervezése és a Informatikai infrastruktúra szakirányok vannak. Az első többet hordoz a hagyományokból, de a másik kettő is ötvözi a korábbi műszertechnikai tapasztalatokat.
A tanszék alapvetően három fő területen dolgozik: beágyazott információs rendszerek, intelligens rendszerek tervezése, valamint szolgáltatásbiztos számítástechnika. Ezeken a területeken belül rengeteg téma van a kalibrációs berendezésektől az orvosbiológiai eszközökön keresztül az adatbányászatig – lehet válogatni. Van egy tanszéki sillabusz, ahol ezek le vannak írva címszavakban. Azonkívül érdemes még megnézni a tanszéki honlapot is (http://www.mit.bme.hu) – már amikor működik. A villanykar egyik legizgalmasabb tanszéki honlapja a MIT-é, érdemes böngészni, bár aki mostanában járt méréstechnikára, az valószínűleg nagyon unja már a sok házi miatt.
A MIT szakirányairól megtudtuk, hogy nem mind egyformán népszerű a hallgatók körében. Ahogy a tanár úr is elmondta, a legtöbb szakiránynak van egy ciklusa: először érdeklődést kelt, és hacsak nem marad az érdeklődés élvonalában, mint az orvosbiológiai technika, csökken a népszerűsége. A beágy kedvelt szakirány, sok a keresztbecsatlakozási kérelem is. Ez a szakirány a kétlépcsős képzés bevezetésekor nagyjából meg fog felelni egy Master of Science kurzusnak.
A MIT-en megpróbálnak nagy hangsúlyt fektetni a gyakorlati oktatásra. Idén újították fel az egész villamos alaplabort. Ennek hátterében a vállalatoktól begyűjtött képzési támogatás áll. A műszerpark eszközeit is ezen a nyáron cserélték le újabbakra, tehát minden nagyon korszerű. A mérőhelyeken külön-külön számítógép áll, a mérőeszközök hálózatba kapcsolhatók.
A MIT laborjai az egyetem viszonylag jól felszerelt laborjai közé tartoznak, ami a céges kapcsolatoknak köszönhető. A laborfejlesztések és a számítógépvásárlások nagyjából 90%-a céges pénzből történik.
A tanszék nem régen költözött át az I épületbe. Az átköltözés nem egyszerre történt, ez is magyarázza azt, hogy a laborok elhelyezkedése meglehetősen fragmentált az I épületben.
Kevesen tudják, hogy az önálló labort, mint tárgyat a MIT kezdeményezte a karon, van is rá egy külön helyiség. Persze önálló laboros tevékenység nem csak ebben a laborban folyhat. Van szaklabor a beágyazott rendszerek, az FPGA áramkörök és hasonló dolgok tanulmányozására. Vannak műszerek az IP alapú eszközök vizsgálatára, speciális kalibrációs mérésekre. Készültek olyan precíziós mérések, amelyek egy műszer kalibrálását tesztelték, mégpedig úgy, hogy itt, valamelyik laborban volt a szakember, Dél-Amerikában pedig a műszer. Érdekes az orvosbiológiai labor: a hagyományos mandzsettás vérnyomásmérést felváltandó objektív megoldást fejlesztenek a hallgatók, valamint mozgásanalízissel foglalkoznak, amit például Parkinson-kórosok vizsgálata során alkalmaznak, egy speciális kamera és érzékelők segítségével. A hanglaborban az egyik kutatott terület az aktív zajcsökkentés, de érdekes téma a hangszerek szintézise fizikai felépítésük alapján.
Arra a kérdésünkre, hogy a doktoranduszoknak milyen lehetőségeik vannak a MIT-en, Péceli tanár úr elmondta, hogy standard forrásuk a doktoranduszok finanszírozására egy tanszéki alapítású alapítvány. Az állami támogatás mértéke sajnos nem annyira jelentős, így még az állami ösztöndíjjal rendelkezők is kénytelenek mellékállást vállalni. Ami a legérdekesebb, hogy miután a legtöbb doktorandusz végez a disszertációjával, még évek kellenek, hogy elszakadjanak a tanszéktől, azaz tudományos segédmunkatársi helyeket kell alapítani, nehogy törés következzen be a közös vállalkozásban.
Mindenesetre, aki tanulni szeretne és gyakorlati ismereteket is akar szerezni, annak benyomásaink alapján a MIT (minden bizonnyal) nem rossz választás.
Péceli tanár úrtól megtudtuk, hogy a tanszék nagy, rengeteg pályázatuk és nemzetközi kapcsolatuk van. AMIT jelentős kapcsolatrendszere abban is megmutatkozik, hogy szép számmal szerveznek konferenciákat, a legnagyobb 2001 májusában volt. Mivel az egyetemek komoly szakmai műhelynek számítanak, ahol nemcsak oktatás, hanem továbbképzés is folyik, így az oktatók a megszerzett tudást minél gyorsabban átadják a hallgatóknak, jóformán már délután oktatják azt a diákoknak, amit délelőtt tapasztaltak. Főleg az olyan tárgyaknál igaz ez, mint az önálló labor, ahol a leadott anyagnak szakmailag naprakésznek kell lennie.
A tanszéken sok munkát tudnak kínálni, mivel az a hozzállás, hogy ha valaki elkötelezte magát az informatikus vagy a villamosmérnöki szakma mellett, akkor vegyen részt az aktív alkotói munkában is. Ennek az a célja, hogy alkotó emberek jelenjenek meg a képzés végén, nem pedig szakmailag műveltek. Hogy Péceli tanár úr szavaival éljünk: "A mérnök sajátossága, hogy alkalmazza a tudást, szeretnénk, ha ebben az alkotásban jutnának előbbre a hallgatóink."
Balázs, Csaba, Kokas