Étteremajánló – Szeráj török étterem

Manapság egyre több helyen nyílik alkalom megkóstolni valamilyen másik nemzet ételeit a városban. Kínai étterem vagy büfé szinte már minden sarkon található, viszont török helyet még nem láttam olyan sokat, részben ezért határoztam el, hogy írok erről az étteremről. Másrészt azért, mert úgy vettem észre, hogy az emberek egy része utálja a külföldi ételeket, annak ellenére, hogy egyszer sem próbálta ki azokat. Ez hiba, főleg, hogy a törökök főzési szokásai szerintem sokkal közelebb állnak a miénkhez, mint pl. a kínaiaké. Ennyit a gasztronómiai szakképzettségemről, most beszéljünk inkább a helyről, magáról.

Először is, ez nem szokványos étterem, inkább az étterem és az önkiszolgáló valamilyen keveréke. Önkiszolgáló, mert az ételek egy hosszú pult mentén sorakoznak, a levesektől a desszertig, és miután kiválasztottuk, és egy tálcára raktuk a nekünk tetszőeket, a pult végén, a kasszánál egyből fizethetünk is. Viszont a választék, a környezet, a berendezés igényessége és a helyiség tágassága miatt kiérdemli, hogy étteremnek hívjuk.

És most az ételekről. A főételek általában hús alapúak, többnyire valamilyen szárnyasból készülnek, vagy bárányhúsból. Ez nem is csoda, hiszen a törökök muzulmán vallásúak, azaz nem esznek disznóhúst. Megkóstolhatjuk pl. a paradicsomos pulykát, a karfiolos csirkét, vagy a bárányhúsból készült saslikot. Ezenkívül van török "pizza" is, "pide" néven, ami a szokványos kerek pizzától eltérően hosszúkás alakú, de ugyanúgy sajt, gomba stb. van a tetején. Érdemes még megemlíteni a nagyon sokféle salátát, amelyek közül többen megtalálható az olajbogyó, vagy a kecskesajt. Igazi különlegesség a töltött szőlőlevél: egy téglatest alakú valami, kívülről olyan szőlőlevélbe burkolva, ami szerintem valamilyen eljárással savanyítva van. Azt, hogy benne mi található, nem írom le, ki kell próbálni!

Az édesszájúaknak feltétlenül ajánlom a süteményeket. Olyan tésztából vannak, mint nálunk a rétes, csak ebből több réteg van egymáson, kb. másfél centi vastagon, és az egész át van itatva mézzel, ráadásul még kakaóval, kókusszal, vagy dióval van megtöltve.

A fentieket közepes áron kaphatjuk meg, egy egytálétel salátával, desszerttel és itallal kijön 1200–1500Ft-ból. Lehet, hogy ez kicsit drágának hangzik, de ezért kárpótol a hely berendezése. A színek közül a sárga és a zöld dominál, és a hatalmas ablakokon át az asztaloknál ülve kiláthatunk az utcára. A falakat mindenhol törökországi helyszíneket ábrázoló festmények borítják, és a terem végében egy szökőkút található, ami úgy van kialakítva, hogy egy mecsetet ábrázoló festményen folyjon le a víz, mellette kétoldalt pedig valamilyen fémből készült tárgyak állnak, amelyek engem leginkább a vízipipára emlékeztettek. A háttérben kellemes török zene szól.

Az autentikus környezet, és ételek vonzzák az itt élő törököket, általában elég nagy számban találhatóak meg itt, és rájuk jellemzően elég hangosak, ami talán nem feltétlenül baj, hiszen így még eredetibb lesz a hely szellemisége. A mediterrán szokásokhoz igazodik a nyitva tartás is, mindössze hajnali négy órától reggel kilencig vannak zárva.

A bejárat felőli részen található egy utcára nyíló büfé rész is, ahol a szokásos gyros, falafel, és hasonló ételek kaphatóak, természetesen alacsonyabb áron, mint bent.

Összegezve, aki finomat és különlegeset szeretne enni, nem túl drágán, annak ajánlom ezt a helyet, a többieknek pedig a "Béka és barack vendéglőt" a yorkshire-i lápvilág szívében. És, hogy hol található? A Vígszínházzal szemben, azaz színház előtt vagy után tökéletes.

Balázs