Véred a porba hull, könnyed az éjbe vész;
Ében acél döf át, tested a fán enyész.
Rongyaidon tipor, átkoz téged a nép;
Zúdul a féreg-ár mocskos szennye feléd.
Erjed a bűn belül; mind a pokolba száll,
Lelkük a jégbe fagy, s várja örök halál...
Ólom a szemfedő álarcuk viaszán...
Ködbe az éj merül, árnya sikoltva kong:
Embereid kezén hív szakadékba gong...
Rongyaidon tipor, fetreng, sír odakint;
Este pedig megöl, néped sarja, megint...
SZíved a mélybe száll, gongra füled talál;
Tested a fán enyész: nap nap után halál...
Kazinczy Tamás