Fiókmélye
Dürrenmatt: A meteor (részlet)
Csönd
SCHLATTER Nem kergethet el.
SCHWITTER Hát pedig tűnjön el innét, de gyorsan!
SCHLATTER Orvos vagyok. Elveszítem a betegeim bizalmát. Adjon nekem még egy lehetőséget!
SCHWITTER Egyikünknek sincs több lehetősége.
SCHLATTER Tönkretesz.
SCHWITTER Talán.
SCHLATTER Nem élem túl ezt a megaláztatást.
SCHWITTER Lehet.
SCHLATTER Végem van.
SCHWITTER Megtörténhet.
SCHLATTER Könyörgök önnek.
SCHWITTER Szeretném nélkülözni az ön látványát utolsó perceimben.
Csönd
SCHLATTER Ezzel a halálnyavalygással most engem is kiterít.
Az ajtóban megjelenik Nomsenné; kövér, kemény asszony, fekete ruhát és kalapot visel, kezében egy csokor fehér szegfű.
NOMSENNÉ Szentséges isten!
SCHWITTER Hát maga meg kicsoda?
NOMSENNÉ A Schwitter úr! Most aztán zavarban vagyok. Nahát, erre nem számítottam. Megbocsátanak az urak, le kell ülnöm, öreg asszony vagyok, megértem már a temetőre, túlságosan is, és itt ez a sok lépcső meg a meglepetés. (Kacsázva előrejön.) Szívesen ülök keményre, a Bellevue Hotelben is keményen ülök. (Leül) Ott vagyok illemhely-felügyelő, Schwitter úr, és onnan ismerem magát. A posztomról belátom a férfi- meg a női szakaszt is. Szentséges úristen, a lábam. Megdagadt. (Masszírozza a lábát)
SCHLATTER Ez a vég. (Kitámolyog)
NOMSENNÉ Ez a Schlatter professzor volt. Ismerem őt is.
SCHWITTER Ki innen, vagy tettlegességre ragadtatom magam!
NOMSENNÉ Virágot hoztam.
SCHWITTER Nincs rá szükségem.
NOMSENNÉ Fogadja csak el nyugodtan. Nem kerül nekem semmibe se. Egy sírásótól kapom, aki frissen lopja a sírokról. A halottas ágyára szántam ezt a szegfűt, Schwitter úr, nagyon szeretek halottakat nézni, de hát maga nem halt meg. Sőt. Olyan, mintha újjászületett volna. Majd kicsattan, ez a jó kifejezés. Amikor utoljára a Bellevue-ben láttam, sápadt és püffedt volt, de hát persze ott rossz a világítás. Tesség. (Megbotránkozva nyújtja át a virágot)
SCHWITTER (mérgesen) Gondolom, nem műveim rajongójaként jött ide.
NOMSENNÉ Úgy is, Schwitter úr, úgy is. Mindig eljárok az olcsó matinékra, és nagyon tehetségesnek tartom a darabjait.
SCHWITTER (gorombán) Hajítsa ki ezt a salátát a koszorúkhoz, és menjen innen!
NOMSENNÉ (hátradobja a virágokat) Nomsenné vagyok. Wilhelmine Nomsen, Olga anyja. Maga a vőm.
SCHWITTER A kicsike sohasem mesélt nekem magáról.
NOMSENNÉ Remélem is. Szigorúan megtiltottam neki. Ártott volna a karrierjánek, ha megtudják, hogy illemhely-felügyelő az anyja, a férfiak kényesek az ilyesmire, és pláne egy Nobel-díjas – nem, Schwitter úr, ezt igazán nem lehetett kívánni magától, hát inkább csak messziről tiszteltem – de nagyon csodálom, hogy ilyen nagyszerűen néz ki. Csak úgy virul. Közben olda meg azt hitte, halálán van.
SCHWITTER Maga nagyon téved. (Fölegyenesedik) Ha teljesítené egy haldokló utolsó kívánságát, úgy kérem, gyújtsa meg a gyertyákat, mielőtt elmegy, és húzza össze a függönyt!
NOMSENNÉ Szívesen, Schwitter úr, szívesen. De hát fölállni, amikor alighogy leültem - azt nem, Schwitter úr. Öreg vagyok, beteg vagyok, maga is lááthatja, mennyire lihegek. (Liheg)
SCHWITTER Szép. Hát akkor majd magam teljesítem az utolsó kívánságomat. (Fölkel, meggyújtja a gyertyákat, összehúzza a függönyt)
Megint ünnepélyes a műterem
NOMSENNÉ Én azért jöttem el, Schwitter úr, mert Olga meghalt.
SCHWITTER (rámered) Olga!
NOMSENNÉ (tárgyilagos hangon) A gyerekem mérget vett be a lakásomon, uram, valamikor volt neki dolga egy gyógyszerésszel, de persze még mielőtt hozzámen magához.
SCHWITTER (lassan leül az ágy szélére) Ez váratlanul ér.
NOMSENNÉ Alighanem azonnal meghalt. A táskájában találtam meg ennek a műteremnek a címét.
SCHWITTER Borzasztóan sajnálom ... ööö ...
NOMSENNÉ Nomsenné. Francia volt az apám – valami dö ... dö – mit tudom én, de olyan francia neve volt, és az Olga apja is francia volt, de nem tudom, hogy hívták, meg Ingének és Waldemarnak is francia az apja, mert van még kéát gyermekem. Egy családot logikusan kell összehozni, nem jó az afféle fantáziakeverék. (Liheg) A szívem. Hja persze, nem valami ideális a levegő a Bellevue-ben, pedig légkondícionálva van. Elhasználódik az ember (Kinyitja táskáját) Nem szeretném fárasztani. De most be kell vennem egy tablettát.