Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

EHK-tükör

"Néhány relaxációs jellegű elbóbiskolás közben kedvenc kari lapunk gyengéden plántálja belénk a híreket."

Les fleurs du mal II

Újabb MűSajt pályázat!

Interjú Vajda Istvánnal

"...bemutatjuk azokat a feladatokat, amelyek ma már mérnöki feladatok..."

A tegnap szörnyű

SPOT fény-képrejtvény

Mozdulj magadért!

Interjú Dr. Osváth Péterrel

A Sulinet Expressz humbug

A helyzet ugyanis az, hogy az akcióban részt vevő cégeknek 2003 elején le kellett adnia az értékesíteni kívánt termékek listáját, s gyakran kapjuk azt a választ, hogy az adott termék már elfogyott.

Impresszum

Programozásoktatás máshol – avagy hogy lehet még?

Nem célunk bármiféle következtetést levonni, bármelyik tanmenetet ideálisnak kikiáltani. Ebből a rengeteg adatból egyvalami mindenesetre kiviláglik: azonos problémákra nagyon eltérő megoldásokat lehet adni, azonos célokat teljesen más utakon is el lehet érni.

Hogyan kell nyelvvizsgázni?

Rohamosan közeledik az az időpont, amikor az államvizsga előtt állónak be kell mutatnia középfokú nyelvvizsgájáról szóló papírját. S igen sokan vannak olyanok is, akiknek előbb még le kellene tenni ezt a vizsgát, s csak utána tudnának bármilyen papírt is bemutatni.

Az új nyelvoktatási rendszer egyik eleme, hogy nyelvet tanulni nem kötelező, csak a végén el kell számolni a tudással. Egyszerűbben úgy is mondhattam volna, hogy tanulni nem kell, csak tudni. Ez aztán az egyszerű dolog. Csak annak kell nyelvórára járnia, aki elhatározta, hogy az egyetemi nyelvoktatás keretén belül akarja megszerezni a mérnök számára elengedhetetlen nyelvismeretet. De vannak olyanok is, akik valamilyen külső tanfolyamot választanak, vagy semmit. Nyilván így történhetett meg, hogy haladó csoportunkba egyszercsak betévedt néhány (sőt, inkább több) hallgató, akiknek hamarosan nyelvvizsgát kell tenniük, de valahogy kimaradoztak az elmúlt fél, egy év során. Vagyis egyszer csak éltek azzal a lehetőségükkel, hogy nem kellett órára járni, s most kaptak észbe, hogy vajon hogyan fognak majd levizsgázni.

Tanárnőnk azonban semmi jóval nem biztatta őket. Nehogy valaki arra a helytelen gondolatra jusson, hogy mivel már az egyetemen is meg lehet szerezni a nyelvvizsgát, ezért itt majd mindenki át fog menni. Erről szó se lehet. Tanulni kell, méghozzá igen keményen – hallottuk –, hetente legalább 12 órát (a nyelvórán felül). Akkor talán behozhatják a lemeradást. Mert a nyelvvizsga - bocsánat: nyelvi szigorlat – nem egyszerű dolog. Szóbeli és írásbeli részből áll, s mindegyik rész tucatnyi feladatot tartalmaz: társalgás, témakifejtés, szituációs játék, teszt, fordítás, irányított fogalmazás, szövegértés – hogy csak nagy vonalakban vázoljam. S aki át akar menni a vizsgán, annak gyakorolnia kell.

Gyakorolnia bizony, és beszélnie. Például ott van a szóbeli, ahol nagyon sokat kell beszélni. Mert hogyan lehet megítélni valakinek a nyelvtudását, ha a "Szokott moziba járni?" kérdésre azt mondja: "Nem.". Ezzel szemben el kell kezdeni mesélni, hogy "Igen, tegnap is voltam moziban, éppen az ilyen meg olyan filmet játszották" – bocsánat, ez így nem egészen jó; helyesbítés: "Szóval éppen a Medve mostohája c. filmet vetítették" – ja igen, hogy ilyen film nincs. És az kit érdekel? A vizsgáztató egyáltalán nem arra kíváncsi. Beszéljen a családjáról, mondja, hogy van kocsijuk. Nincs, az se számít. Itt kérem nem az számít, hanem az, hogy mondjon valamit. Mindegy, hogy mit, csak le lehessen mérni a nyelvtudását. A vizsgáztatót is egyedül az érdekli, különben beszéljen akármit, nem az a fontos, hogy mit, hanem az, hogy hogyan.

Nagyszerű. Fog ez menni. Persze egy kicsit deja vu érzésem van. Mintha ilyesmit már láttam volna. Nem! Nem nyelvvizsgán. Nem tudom, hol, de valami hasonlót már átéltem. Mindegy, hogy mit mond, nem az számít. Azt senki nem nézi. Csak mondjon valamit. Ez az, így jó.

Kincseyer