13 éve írtuk

A liftben

Már két hete kereste tekintetével a lányt. Először az E büfé előtt felejtkezett bele a szemébe. Akkor nyelni sem tudott, nemhogy megszólítsa. Azóta kereste az alkalmat. Többször is megpillantotta, de soha nem jött össze – a lány vagy a társaságával volt vagy éppen rohant.

Ezen a napon már nem is várta a csodát, de ahogy belépett a liftbe, még az ajtócsukódás előtt besurrant mögötte valaki. Nem örült neki, utálta, ha valakivel meg kellett osztania a lift kékjét. Unottan megfordult, és lassan alulról kezdte vizsgálni útitársát – érezte, a füle izzadni kezd. Ő volt! Tudta, most csak köszönnie kellene, és gyorsan elkezdeni beszélni valami hülyeségről, de még reménykedett: talán kiszáll a következőnél, és akkor a lábaiba is visszaszáll majd az erő. Mindenesetre, a biztonság okáért nem köszönt.

Hamarosan azonban csalatkoznia kellett, a lift elhagyta az első emeletet, és a lány maradt.

Tudta, most valami elterelő hadmozdulatba kell kezdeni. Olyan lelkesen kezdett kotorászni a táskájában, mint aki a diliflepnijét keresi a sorozáson. Ez jónak ígérkezett – ehhez még a fejét is lehajtotta. De sajnos a harmadik emeletnél belemarkolt frissen vásárolt tojásos zsemléje töltelékébe, és undorral húzta ki a kezét a táskájából. Nagyon utálta a lányt. "Mit képzel ez a nő, meddig akar jönni, csak nem a 8-ig?" – rémült meg – "S különben is X lába van."

Zsibbadt a nyaka, kénytelen volt felemelni a fejét. Meglepődött, hogy a lány pont őt nézi. "Hogy jön ez ahhoz, hogy a képembe bámuljon?! Ráadásul még bandzsa is."

Érezte, hogy fogy a levegője. Megpróbálkozott a használati utasítással, de nagyon unta már, legalább százszor olvasta, és minden légypiszok visszaköszönt neki.

Az 5-nél egészen furcsa dolgot vett észre magán: imádkozott – pedig már évek óta nem... Aztán váltott – a franc azt a mérnököt, aki ilyen lassú liftet tervez.

A 6-nál már minden reménye elveszett. Teljesen behúzódott a sarokba, és úgy tett, mint aki alszik. De amint lecsukta a szemét, maga előtt látta a lányt, ahogy mutogat rá, és harsányan vihog. Nem bírta elviselni, ki kellett nyitnia a szemét.

Megpróbált mereven nézni az ajtó egy pontjára. S akkor csoda történt: a lift megállta a 7-en. Az ajtó kinyílt. Ahogy a lány kilépett, még visszafordult és mosolyogva mondta: "Szevasz!".

Ő csak állt bénultan és némultan. Egészen lassan tért magához.

"Azért mégiscsak jó kis nő volt ez – ha szombaton feljön a Várba, biztos felszedem."

-kajó-