Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Hopp Ferenc Világjáró Klub

Hogyan is megy a szakiránybesorolás...

Az üvegfúvó

"Könnyed, női tündéralak volt, légies vonásokkal..."

Infós tárgyak

Infós tárgyak, tanárok.

Jelenés

IQpa, vagy hogy is híjják...

Qltúrdélután – Ernest Hemingway

VBK

"Új kör alakult a kollégiumban..."

Rádiótechnikai Diákműhely (RD)

Tolkien-nap 2004

Idén, a tavalyival egyező helyen és időpontban, január 3-án várnak titeket, valószínűleg ismét rengeteg előadáson, beszélgetésen, filmvetítésen vehettek részt.

A vándor

"Az út hosszú volt, évtizedekben mérhető."

Szabtam én már eleget, szabjon most már más is!

1992. december 31-én jelentős változás következett be az Egyetemi Hallgatói Képviselet vezetésében. Szabó László negyedéves közlekedésmérnök hallgató ugyanis lemondott elnöki tisztségéről. Az exelnök ebből az alkalomból adott az Impulzusnak visszakézből – néhány nappal az események után – inkluzív exterjút.

– Milyen érzés, hogy már nem Te vagy az elnök? Nem hiányoznak a napi feladatok?

– Egyelőre még nem szabadultam meg tőlük, hiszen az utódomnak át kell adni a tapasztalatokat, ami néhány hetet igénybe vesz. Később valószínűleg hiányozni fog. Elég nehezen tudok kiszakadni a napi munkából, benne van a véremben. De azért sikerülni fog.

A HK-nak persze még a tavasszal tagja akarok lenni, szeretném látni, hogy mi történik.

– Mi az oka, hogy ilyen intenzív közösségi munkát végzel?

– Úgy gondolom, hogy az ember élete huszonvalahány éves korban lehet teljes. Akkor érzem jól magam, ha nyüzsöghetek. Ez persze egyre gyakrabban okoz időbeli ütközéseket, gyakran sikerül 2-3 dolgot is összeszerveznem ugyanarra az időpontra.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Hallgatói Képviselettel?

– 1990 őszén választottak az EHK tagjává, egy évvel később pedig elnökévé. Ugyanakkor lettem tagja a közlekkari önkormányzatnak is, amit ezután is folytatni szeretnék.

1992 nyarán OFÉSZ elnökségi taggá váltam, persze előtte is részt vettem különböző OFÉSZ-os projectekben.

– És korábban?

– Középiskolás koromban benne voltam a KISZ-ben, aztán harmadikosként néhányan botrányosan távoztunk a vezetőségből. De számomra a KISZ nem jelentett mást, minthogy minden nyáron lementünk a Balatonra, fociztunk, buliztunk. Időnként meg kellett hallgatni egy-egy gazdasági előadást, de azt kibírta valahogy az ember. A politizálásban nem vettem részt. A KISZ-szel alapvető bajom az volt, hogy ideológia volt mögötte.

Manapság ifjúsági körökben mozogva hiányérzetem van. Nemcsak az ideológia tünt el, hanem a közösség is.

– Eléggé ellentmondásos híreszteléseket lehet hallani rólad. Például az OFÉSZ elnökségi tagságoddal vagy külföldi utazásoddal kapcsolatban...

– Voltak olyan terveim, amelyeket időben nem tudtam volna összeegyeztetni az OFÉSZ-es tevékenységemmel. Az embernek lehet más dolga is, mint meggyőzhetetlen oktatókkal és meggyőzhetetlen hallgatókkal vitatkozni. De végül is egyhangúlag választottak elnökségi taggá, s nem bántam meg, hogy így történt.

A külföldi utamról annyit, hogy a barátnőm ment volna ki egy félévre tanulni Dániába, s én is vele mentem volna. De mivel ez neki nem jött össze, ezért egyikünk se megy.

– Hallottam olyan híreszteléseket is, hogy itt akarsz maradni a Műegyetemen.

– Ezt nem tudom, hogy kitől hallhattad. Persze semmi sem lehetetlen, de egyelőre nincsenek ilyen terveim.

– Ha már itt tartunk, miért erre az egyetemre jelentkeztél? Egyáltalán, ide akartál jönni?

– Gyerekkorom óta modellezek. Régi álmom volt, hogy repülőmérnök legyek. De sajnos a jelentkezésem évében nem indult ilyen szak. Első év után gondoltam arra is, hogy átmegyek az ELTE számítástechnika-matematika szakára, felvételiztem is, de a szóbelire már nem mentem el.

Aztán itt a közlekedéstechnika ágazatot választottam, mert nem akartam évet kihagyni, és ez is érdekes.

– Emellett persze mérnöktanárira is jársz?

– A mérnöktanári számomra egy érdekes kaland. Pedagóguscsaládból származom, és mindig is vonzott az oktatás. Ebben a képzésben sok humán ismeretet tanultam. Elképzelhető az is, hogy valaha egy középiskolában fogok tanítani.

– És mit keresel az Államigazgatási Főiskolán?

– Először is szeretnék több lábon állni, másrészt érdekel, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen kettős végzettséggel. És persze élvezem is a dolgot.

– Ezek szerint szeretsz tanulni?

– Inkább úgy mondanám, hogy ismereteket szerezni. A biológiától a jogig tényleg minden érdekel.

– És vizsgázni is szeretsz?

– Azt hiszem, vizsgázni senki se szeret, főleg ha rákényszerítik. Persze ami érdekel, abból szívesen mérem fel a tudásomat. Másrészt számomra a vizsga egy érdekes játék, hogy adott esetben mit tudok kihozni magamból akár abszolút nulláról indulva is.

– Ezek szerint megválogatod, hogy mit engedsz be a fejedbe, a többit meg nem veszed halálkomolyan?

– Bizonyos szempontból nincs jogom szelektálni, mert az oktatóim dolga eldönteni, hogy mitől leszek mérnök. Másrészt az egyéni érdeklődést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vannak dolgok, amiket nem vagyok hajlandó elfogadni.

Sajnos a műegyetemi képzés egyre inkább olyan irányba tart, mintha gépeket gyártanának futószalagon. Bejön az emberanyag, beleöntik a tudást, mondjuk végig kell olvasnia néhány méter magas jegyzetkupacot, aztán kijön a végtermék. Nem mérnököket, hanem értelmiségit kellene képezni. Ennek az embertípusnak pedig nem lenne szabad különböznie, akár orvos, jogász vagy mérnök az illető.

– Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?

– Nincsenek konkrét terveim. Sok mindennel akarok foglalkozni akár rövidtávon akár hosszútávon, de csak olyasmivel, ami érdekel. Az élet sok kihívást hozhat. Felelőtlenség lenne előre eldönteni.

Másrészt viszont meg is kell élni valamiből.

– Úgy tudom,aktív sportoló is vagy.

– Inkább csak voltam. Többek között vívtam, cselgáncsoztam, aztán kikötöttem a focinál. A sport nagyon kell, ellensúlyozza a szellemi leterhelést. Sajnos egyre kevesebb időm van rá. Meg a korábbi sérüléseim miatt is abba kellett hagynom. Jelenleg a Csatornázási Műveknél játszom a Bp. II. osztályban, csak úgy levezetésképpen.

– Mi a szereped a pályán?

– Leginkább irányító középpályás szeretek lenni, bár sokszor csatárnak kell beállni.

– Gyakran látunk a TV-ben is...

– Igen, ez a világ egy másik területe. Kéthetente csinálunk egy műsort egyetemistáknak. A címe: FELSŐFOKON. Négyen találtuk ki és összehoztuk. Most pedig lesz egy ötrészes 25 perces különkiadás is.

Régebben persze szerepeltem a rádió majd a TV sportosztályán is, mint riporter. Erre azonban már végképp nincs időm.

– Láttam, hogy irkálsz újságokba.

– Jelentek meg cikkeim itt-ott. Ez számomra időtöltés, másrészt pénzkereset. Mint már említettem, valamiből meg is kell élnem.

– Térjünk vissza a HK-s ténykedésedre. Mai fejjel újra elvállalnád az elnökséget?

– Habozás nélkül!

Sajnos rosszkor távozom. Úgy néz ki, hogy kezd kialakulni valami diákmegmozdulás, valami hangulat – főleg a tandíj körül. A lendületet tovább kell vinni.

– Mit szerettél volna elérni? Mi sikerült és mi nem?

– Egy ilyen lökést szerettem volna adni a hallgatói mozgalomnak. Nem volt látványos, de talán a mélyben megindultak változások. Remélem, hogy lesz egy élénk hallgatói mozgalom.

Sok részletkérdésben nem sikerült eredményt elérni. Ilyen például a kollégiumok ügye vagy a nemzetközi kapcsolatok.

Ugyanakkor sikerült is sok dolog, különösen a tantervi előirányzatok, jegyzet, kari és egyetemi HK közötti kapcsolatok, vállalkozói tevékenység, belső szervezeti kérdések.

Az élet majd igazolja, hogy előrelépés volt-e.

Ami jó lett volna, ha nagyobb propagandát tudtunk volna kifejteni, ha többen lettünk volna.

– Végül mi a véleményed a saját népszerűségedről?

– A népszerűséget nehéz lemérni, ismertnek kell lenni hozzá. Nem tudom, hogy az Egyetemen mennyire vagyok ismert. De akik közelebbről ismernek, azok azt hiszem, kedvelnek.

Nem keresem a népszerűséget, de szeretem hallatni a hangomat, nem zárkózom el a szereplésektől.

– Köszönöm a beszélgetést. És remélem, hogy időnként tájékoztatsz minket az országos eseményekről...

Kincses Zsolt