Műegyetemi Állásbörze a közgázosokért

avagy
A Kizsákmányolás Felsőiskolája

Az idén immáron másodszor került megrendezésre a Budapesti Műszaki Egyetemen az állásbörze. Célja, hogy egyetemünk végzős hallgatói könnyebben találjanak munkát. Tavaly mintegy 150 műegyetemista jutott így álláshoz, ugyanakkor a többi egyetemekről is szép számmal voltak itt érdeklődők. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a plakátok eljussanak a főváros felsőoktatási intézményeibe. Nem véletlenül.

Mondom, nem véletlenül! Mert az állásbörzén résztvevő cégek többsége feltételként kikötötte, hogy csak akkor jön el, s akkor kínálja az állásait, ha lesz közgázos hallgató is. Ezt persze meg lehet érteni. Nem akarnak potyára pénzt kidobni az ablakon. S miért kelljen két vagy három állásbörzére is befizetniük a részvételi díjat, mikor a szükséges embereket összeszedhetnék egy alkalommal is? Meg aztán nem is biztos, hogy a közgázon rendeznek ilyesmit.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha az itt megrendezendő állásbörzén más egyetemek hallgatói – főleg közgázosok – is részt vesznek, akkor a rendezvény költségeiből miért ne venné ki a részét mondjuk a Közgáz hallgatói képviselete is?

Hogy miért nem? Ugyan, mi okuk lenne rá?! Hiszen hívják őket. Nélkülük nem is lenne Műegyetemi Állásbörze (SIC!). S hogy hívják őket, az nekik is jó, de hogy ezért fizetni?! Ha egy közgázos fizetne, azzal alkalmatlanságát bizonyítaná. S ha történetesen nem jönnek el, akkor a Műegyetemre fognak haragudni az állásokat ajánló cégek. Nekik kevésbé érdekük ez a rendezvény, mint nekünk, miért ne használnák ki a helyzetet?

No meg különben is. Kapnak ők állást bárhol. Nem kell nekik ahhoz állásbörze, hogy elhelyezkedjenek, mint holmi műegyetemi népségnek.

-ncs-