SSSL – Szent Schönherz Senior Lovagrend
A kezdet
Az 1991. év nyarának utolsó heteiben nagysikerű közös Gólyatábort rendeztek az akkor még szakonként működő seniorok. A Házban működő elszigetelt csapatok ekkor találtak egymásra, ott szembesültek először igazán az együttes munka hatékonyságával és hangulatával. A felbuzdulást megragadva, néhány nappal a Gólyabál után a Kisrablóban elfogyasztott vacsora során fogant meg az ötlet: szervezett keretek között kellene tovább folytatni a fiatalok istápolását. Az akkori nevelőtanárok a frissen összeállt, most már ténylegesen gárdának nevezhető csapattal elhatározták, hogy megalapítják a Lovagrendet. Alapító okirat gyanánt elképzeléseiket a helyszínen a Kisrabló étlapjának hátuljára vésték, hogy az utókor is "lásson, tudjon", és minden jelenlévő aláírásával hitelesítette szándékát.
Története
Valahogy imígyen indult az SSSL hivatalos története. Az első Nagymestert Iván személyében az ominózus vacsora után két héttel a földszinti nagyteremben választották meg, és mintegy hagyományt teremtve fotelbe ültetve körbehordozták a földszinten és a kollégium előtti parkolóban. A következő fontos lépés a kemencei elsős tábor volt, ahol igazán összekovácsolódott a kemény mag, aminek nem kis lökést adott az akkori KKB lekezelő magatartása.
Az első közös kirándulás Mátraházán volt 92 tavaszán, amikor is a Borgazdaság pincéjében ihletetten elhatározódott, hogy a kirándulások ezentúl félévente rendszeresek lesznek, és kizárólag a történelmi borvidékekre koncentrálnak, avagy azok 200 kilométeres körzetére. Itt történt meg az első lovag- és apródavatás is.
Kezdetben a lovagok kommandósként járták a Házat, mindenütt lehetett számítani rájuk, ahol valaki ember- és ötletanyagban szenvedett hiányt. Sajnos egy idő után mindez az eredeti célok elérésének a rovására történt, így a csapat a háttérbe vonult, mivel energiáit kizárólag az elsősök istápolására szerette volna fordítani. A háttérbe vonulás a 90-es évek közepén történt, és annyira jól sikerült, hogy akkorra a teljes Lovagrend létszáma néhány főre esett vissza, hiszen az alapító tagok nagy része akkor fejezte be egyetemi pályafutását. A mélypontról egy fiatal, ám tettrekész nevelőtanári gárda, no meg az általuk regrutált, zömmel friss másodéves senior csapat mozdította ki a Lovagrendet. Így 95 óta egy töretlen ívnek lehettünk tanúi. Függetlenségét megőrizve a Lovagrend nem alakult hivatalosan körré, hanem önmeghatározásként az ellipszist aggatta magára, mint kollégiumi szervezeti forma.
Felépítése
A Lovagrend a megalakulása óta hagyományosan több kasztból épül fel. A legfőbb irányító és – a demokratikus diktatúra jegyében – döntéshozó szerv a Hetek Tanácsa. Tagjai közé a mindenkori Nagymester 6 tagot választ, aki lehet várúr (nevelőtanár), lovag vagy apród. Irányító és véleményformáló szerepet tölt be a lovagok kasztja, az apródok kasztjába pedig azon seniorok kerülhetnek, akiket tevékenységükért a Lovagi Kerekasztal arra érdemesnek tart. A Lovagrend végrehajtó szerve a seniorgárda, mindenki tagja lehet aki szívesen egyengetné a gólyák kezdő lépéseit az egyetemi élet rögös útján. A seniorgárda előszobája a juniorok kasztja, ahová a frissen végzett gólyák léphetnek, ha teljesítik az első akadályt, a Gólyatábor megszervezését. A fent említett kasztokon kívül voltak és vannak különböző önszerveződő kasztok, mint például a manók kasztja (manó az, akinek ránézésre manó alkata van), vagy az akadémia.
Apród, illetve apródból lovag az lehet, aki arra érdemesnek találtatott, és próbán bizonyítja rátermettségét a lovagi erények terén. Ha a lovag-jelölt a próbán megfelel, akkor részt vehet a lovaggá avatás ceremóniáján. Ekkor az újdonsült lovagra az elismerés jeléül lovagi leplet húznak, de előbb a Nagymestertől elszenvedi az utolsó olyan pofont, amit még szó nélkül kell eltűrnie. Az új lovagnak választania kell lovagi nevet és címet. Így lett az idők során a Lovagrendnek udvari szállítója, kincstárnoka, főétekfogója, tévémagisztere vagy pornói apátja. Az apród viszont a sikeres próbatétel után lovagrendi korsót kap annak jeléül, hogy immár a Lovagrend sorait erősíti, majd választania kell egy lovagot, akinek a fegyverhordozója lesz.
Ahogy egyre inkább megerősödött a Lovagrend szellemisége a Ház berkein belül, úgy lett egyre több ereklyéje is. Ilyen például a Nagykönyv, amit ma már nyugodtan lehetne Vándorkönyvnek nevezni, annyit utazik a Lovagrend és a készítője között. Ebben a kódexben fektették le a Lovagrend alapszabályát, célkitűzéseit, és ide vésik be a nagyobb események krónikáját. A hatalom jelképe a Nagymesteri sapka, az Excalibur, valamint az Országalma, amit gyűlésenként egy megfelelően méretezett unicumos üveg képvisel.
A célok
Mivel foglalkozik konkrétan a Lovagrend, illetve a seniorgárda? Természetesen minden elsősöket érintő kérdéssel. Ez a komplex feladatkör két nagy részre bontható: a tanulmányi és a közösségi törődés. Tanulmányi téren jegyzetekkel, jótanácsokkal, konzultációk és próbaZH-k szervezésével próbálják meg erősíteni a gólyák egyetemi pozícióját. A senior az, akihez mindig oda lehet menni, ha probléma vagy kérdés van, és ő az, aki odamegy a gólyához kérdezés nélkül is. A gólyák nagy részének az egyetemi élet a Gólyatáborban kezdődik. Itt alapvető és nélkülözhetetlen információkkal tömik meg a begyét. Aki ne adj Isten nem jelent meg a Gólyatáborban, az beköltözéskor kellő kényelmetlenségek közepette pótolhatja lemaradását. A szorgalmi időszak legnagyobb eseményei a Qpa és a Gólyabál. Ezeken elválik, hogy képes-e a gólya a leendő mérnöki élet komolyságát, az értelmiségi lét terhét elviselni – ehhez is elengedhetetlen a seniorok segítsége. A jó közösséggé kovácsolás fontos eszköze a szintkirándulás, az összeszokást segíti elő a seniorok által elkészített első közös szintvacsora is, amelyet rendszerint hamarosan követ a második, a harmadik... A Gólyaszerda megfelelő alkalmat nyújt minden gólya számára, hogy betekintést nyerjen a Házban működő körök munkájába, de az első két félévben csak kacérkodni célszerű az ezekben felvállalt feladatokkal. Mindent a maga idejében!