Pondró II.

Ezúttal a kisfiú az anyjával sétált kézenfogva.

– Anyu! Mit csinál a néni?

– Dolgozik.

Elkerekedett szemek.

– Este?

– Igen, ő este dolgozik.

– Mit?

– Látod. Csak vár.

– Mire?

Sóhaj, kelletlenkedés.

– Kuncsaftra.

– Mi az, hogy kuncsaft?

– Akivel üzletet köt. Mint a kenyérboltban. Nem akarsz inkább a kenyérboltról beszélni? Mi volt az oviban?

– Én is köthetek vele üzletet?

Mosoly.

– Nem, kicsim. Csak felnőttek kötnek üzletet.

Az anya egy jegyautomatával kezd szenvedni. Eközben a gyerek csendben odalép a nénihez:

– Tarifa?

Néni:

– Nyolc rugó fél óra.

Gyerek:

– Sok. Túl ronda vagy. Csak cigi?

– Jössz egy fél órára, vagy lekopsz?

– Jól van. Akkor b*ssz egyedül! Hol kapok anyagot a környéken?

– Menj a stricimhez, ott van a kocsiban.

– Süti. Csumi.

TCHibo