Pondró II.
Ezúttal a kisfiú az anyjával sétált kézenfogva.
– Anyu! Mit csinál a néni?
– Dolgozik.
Elkerekedett szemek.
– Este?
– Igen, ő este dolgozik.
– Mit?
– Látod. Csak vár.
– Mire?
Sóhaj, kelletlenkedés.
– Kuncsaftra.
– Mi az, hogy kuncsaft?
– Akivel üzletet köt. Mint a kenyérboltban. Nem akarsz inkább a kenyérboltról beszélni? Mi volt az oviban?
– Én is köthetek vele üzletet?
Mosoly.
– Nem, kicsim. Csak felnőttek kötnek üzletet.
Az anya egy jegyautomatával kezd szenvedni. Eközben a gyerek csendben odalép a nénihez:
– Tarifa?
Néni:
– Nyolc rugó fél óra.
Gyerek:
– Sok. Túl ronda vagy. Csak cigi?
– Jössz egy fél órára, vagy lekopsz?
– Jól van. Akkor b*ssz egyedül! Hol kapok anyagot a környéken?
– Menj a stricimhez, ott van a kocsiban.
– Süti. Csumi.
TCHibo