Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Mikulás-kupa

Az EHK veri a Fideszt?

Regatta Objektív

"...a szervezők remélik, hogy segítették az egészséges életmód népszerűsítését."

Sporthírek

Király Dénes (Dezső), II. Vill.

Hajnal

"Gyilkolni készülök, megint."

10 éves a vírus

"One Half"

Miért érdemes egy állásbörzére ellátogatni?

Britney Spears az orvosi szakértők véleménye szerint még szűz

20 éves a PC

EHK-tükör

Várklubra föl!

A tavaszi félévben ismételten plakátok tucatjai hívták fel a figyelmet a várklubos rendezőfelvételre, de ennek ellenére kevés volt az érdeklődő. A rendezvény személyzeti főnökével, Takival beszélgettünk erről, remélve, hogy egy a Várklubot bemutató írás felkeltheti az olvasók kíváncsiságát.

Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a Várklubba folyamatos a rendezőfelvétel, minden évben vesznek fel újoncokat, frissítik a gárdát. Ez a mostani tagfelvétel azonban talán egy kicsivel fontosabb volt, mint a többi, mert a legutóbbi vizsgaidőszakban tartandó bulik lebonyolítását erősen megnehezítette a rendezőhiány. Természetesen nem arról volt szó, hogy elfogytak volna a rendezők, hanem arról, hogy a vizsgaidőszak gyakran nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk, és ez bizony megnehezíti mindennapi életünket, sokan pedig alapból nem érnek rá mindig rendezni. Valójában a jelenlegi gárda sem túl öreg, fiatal csapatról van szó, de azért nem árt a frissítés.

Valószínűleg azért volt olyan kevés érdeklődő, mert az emberek nincsenek tisztában a várklubos munka körülményeivel, és nem látják annak előnyeit. Sokan azt gondolják, hogy rendezőként minden hétvégén kell segíteni, de ez nem így van, mert egy hónapban elég négyszer dolgozni (pénteken és szombaton is van buli), így akár kétszer is haza tud menni az ember.

Mindazoknak, akiknek szükségük van egy kis mellékes keresetre, vagy csak gyakran maradnak a kollégiumban a pihenőnapokon, azoknak jó választás lehet a Várklub. Az újoncoknak ugyanúgy három próba van, mint egy hétközi rendezvény esetében. Ez azt jelenti, hogy háromszor kell úgy dolgoznia az új embernek, hogy közben egy várklubos figyel rá, és segít neki, amennyiben szükséges.

Ezután mindenképpen eldöntik, hogy az illetőt felveszik-e vagy nem. A Várklub előnye még az is, hogy hétvégi munkáról van szó, ezért nem muszáj kihagyni az előadásokat miatta, nem megy annyira a kipihentség rovására a dolog. Ugyanakkor az ember maga oszthatja be, hogy mikor szeretne dolgozni, mert egy, a Neptunhoz hasonló rendszerrel lehet jelentkezni akármelyik buli rendezésére. De a Várklub nem csak a munkáról szól, hanem az évek során kialakult közösségbe, baráti társaságba való bekerülés is része az egésznek. Nem mindenkinek adatik meg, hogy az első helyen álló budapesti egyetemi klubban rendezhessen, és ráadásul még tízezres nagyságrendben keressen. A Vár fontos szerepet játszik az SCH gazdasági életében, mert a hétközi bulik egy részét annak bevételéből finanszírozzák. A rendezők sok időt töltenek együtt, a közeljövőben paintballozni és gokartozni fognak majd, nyáron pedig táborozni mennek.

A Várklubba alapvetően három poszton keresnek embereket, melyek a következők: büfés, rendfenntartó és takarító. A rendfenntartók, más néven sárga pólósok munkaköre homályos folt sokak számára. Van olyan kollégista, akit az a tévhit riaszt el, hogy ezzel a poszttal csak erőszak és verekedés jár együtt, mások azért nem szeretik őket, mert rövidnadrágban, melegítőben és sportcipőben nem engednek be senkit. Az este folyamán összesen hat poszton dolgoznak sárga pólósok. Ezek közül az egyik legfontosabb a kapu, ahol a beengedő és kiengedő oldalt is biztosítják. Itt zajlik az emberek szűrése, melynek során a bejárathoz beosztott rendfenntartók a bejutni kívánók ruházata és alkoholszintje alapján eldöntik, hogy ki mehet be, biztosítva ezzel a buli alapvető igényességét. A hivatásos kidobók a beléptetésben segítenek. A jegyszedés szintén sárga pólós poszt, továbbá vannak úgynevezett cirkáló emberek, akik a bulizók között járkálva figyelik, hogy rendben zajlanak-e odabenn a dolgok. Vannak rendfenntartók a két lépcsőházban is, a vendégek feljutását, illetve a rövidnadrágos, papucsos kollégisták lejutását megakadályozandó, valamint a buli alatt az alagsorban zajlik a kollégistabeléptetés, amit szintén sárga pólósok intéznek. A kidobók csak akkor lépnek munkába, ha valami olyan történik, ami a rendfenntartók képességein, hatáskörén túlmutat, például ha két száz kilós kigyúrt fószer üti egymást. Szerencsére ilyen nagyon ritkán fordul elő, de ha mégis megtörténik a baj, akkor riasztóval lehet jelezni azt, és így pár percen belül megérkezik a segítség. Tulajdonképpen ez a poszt eléggé általános jellegű, mert üvegeket is szednek, és poharakat is visznek vissza az ebben a munkakörben dolgozók. Összefoglalva a fő feladat tényleg az, hogy az emberekkel kell foglalkozni, rájuk kell figyelni, ezért a sárga pólósokon múlik leginkább a buli igényessége.

Lehetőség van takarítóként is a Várklubban dolgozni. Valószínűleg mindenkinek elég egyértelmű, hogy ez a munkakör mit takar, de azért néhány szóban érdemes megemlíteni. Elsősorban az üvegeket és poharakat kell leszedni az asztalokról, és visszavinni a legközelebbi büfébe. Ezenkívül, ha megtelnek a szemetesek, hamutartók, akkor azokat kell kiüríteni. A kiömlött ital feltörlése, és az összetört poharak, sörösüvegek eltüntetése még az ő dolguk. Fontos megemlíteni, hogy a buli utáni takarítás teljesen külön kezelendő az éjszakaitól, azt természetesen külön pénzért vállalják el takarítók, vagy rendezők. Büfésként alkalma nyílik az embernek különböző szeszes és alkoholmentes italok megismerésére, és a vendégek barátságos, de nem túl bizalmaskodó kiszolgálására. Egy büfésnek mindenképpen ügyelnie kell arra, hogy értékkel dolgozik: drága italokkal és pénzzel, ezért neki nagyon oda kell figyelnie, át kell látnia a különböző helyzeteket. Ebben a munkakörben is sok lehetőség rejlik, például ha bekerül valaki a büfébe, és egy-két hónap után, amikor már megszerezte a kellő rutint, szeretne megismerkedni a koktélozás rejtelmeivel, akkor az idősebb mixerek megmutatják neki az alapokat, és utána már csak az illetőn múlik a dolog. Ha összegyűlik mondjuk öt-hat ember, aki koktélozni szeretne, akkor a Vár támogatásként kifizeti a tanfolyam díját, melynek elvégzése során mixer-oklevél szerezhető. A büfés életnek talán a koktélkészítés a legszebb része, amikor lehetőség nyílik a kreativitás kiélésére, és különféle színes italok készíthetők, melyek nemcsak finomak, hanem jól is néznek ki.

A büfések feladata a szerda-csütörtöki pakolás is, amit minden kollégista ismerhet a liftkimaradások miatt. Munkájuk a buli napján a hűtők telepakolásával kezdődik, mivel nyitásra az italoknak kellően hidegnek kell lenniük, majd zárás után rögtön fel is töltik azokat. A büfések teljes mértékben munkájukra koncentrálhatnak, mert a pultban van beépített riasztógomb, ezért ha esetleg valaki nem akar fizetni, vagy valami probléma van egy vendéggel, akkor a kidobókat kell hívni, tehát ilyen szempontból minden rendező maximálisan biztosítva van. A takarítófolyosókon is van riasztó, és még számos könnyen elérhető helyen.

Mindkét nap, tehát pénteken és szombaton is este fél kilenckor kezdődik a rendezők munkája, a zárás pedig pénteken reggel négykor, szombaton ötkor van. Fél kilenctől körülbelül tíz percen keresztül tart a rendezői megbeszélés, büféseknek a büfés megbeszélés, melynek során a főrendező illetve a büféfőnök elmondja a teendőket, az este aktualitásait, úgymint az aznapi fellépő zenekar nevét, az érvényes italakciókat és minden fontosabb tudnivalót. Fény derül a rendfenntartók beosztására is, mert ők három váltásban dolgoznak az éjszaka folyamán, tehát három poszton tevékenykedik minden sárga pólós.

A főrendező általában úgy osztja el az embereket, hogy kapu vagy bulis poszt mellett egy nyugisabb ülő poszt szintén jusson mindenkinek. Ez azért jó, mert télen nagyon hideg van a bejáratnál ácsorogni, viszont benn a buliban lehet melegedni, de akár pihenésre is van mód, például a lépcsőházak bejáratánál ülve. A következő dolog a helyszín berendezése, a fotelek, asztalok és a többi bútor elhelyezése. Mindez nem igényel negyed óránál több időt. Amikor megtörténtek az előbbi előkészületek, akkor hozzáfognak a kiürítéshez, melynek során elküldik a bulihoz nem tartozó embereket, a papucsos kollégistákat, meg az egyébként is bemászkáló külsősöket. Tíz harminckor van nyitás mindkét nap, de a buli igazán csak fél tizenkettő felé indul be, majd négyig vagy ötig tart, és végül kiürítéssel zárul. Aztán bezárják a kaput, miután minden vendég megkapta kabátját, majd lezajlik a visszapakolás, ami szintén gyorsan megy, negyed óra, húsz perc alatt megvan. A takarítók és a sárga pólósok visszavisznek mindent a helyére, a büfések pedig feltöltik a hűtőket, ami egy picit talán tovább nyúlik. Az este rendezői megbeszéléssel, illetve a büféseknél büfésmegbeszéléssel ér véget. A főrendező értékeli a bulit pár szóban, aztán mindenki elmondhatja, hogy mi tetszett vagy nem tetszett neki, a próbáztatók értékelik a próbázókat, megállapítják a bevételt és a vendégek számát. A hivatalos dolgok befejeztével egy közös reggeli következik, de a pénteki és a szombati buli között is sok programot szerveznek maguknak a rendezők, gyakran fociznak, de voltak már a Széchenyi fürdőben is. A Várklubosok jóval tágabb keretek közt mozoghatnak, mint a hétközi bulik szervezői, így szinte minden hétre szerveznek vacsit, sőt egymás születésnapjának megünneplésére is van lehetőség.

Sokan azt gondolják, hogy minden rendfenntartónak kétajtós szekrénynek kell lennie, de ez ritka nagy butaság. Inkább a határozott, jó kiállás a fontos, nem pedig a hatalmas izomkötegek. Egyszerűen azt kell tudomásul venni és érezni, hogy vigyáznak az emberre, ezért nem is volt rá mostanában példa, hogy sárga pólóst megütöttek volna. De ameny-nyiben ez mégis megtörténne, akkor annak igen súlyos következménye lenne a tettes személyére vonatkozóan. Érdemes megemlíteni a rendfenntartójelöltek két tipikus hibáját. Az első a rendezetlen mozgás, tehát az, hogy az illető, jelleméből adódóan nem találja a tömegben a helyét, nem tudja úgy bejárni a termet, hogy sokat lásson, de ugyanakkor kellően gyors is legyen. A második pedig a kapuban, a beengedésnél történő határozatlanság, mert ott bizony meg kell mondani a nem megfelelően öltözött vagy gyanús alakoknak, hogy nem fognak bemenni a buliba, bármennyire erősködnek. A takarítóknál nem árt a nagy munkakedv, bár ez minden poszton szükséges, továbbá az kell még, hogy üveget ne hagyjanak el, legyenek figyelmesek, koncentráltak és mindezek mellett gyorsak is. Az ezen a poszton dolgozók szintén sokat látnak a buliból, gyorsan körbejárják a termet. A büféseknek pedig pontosnak kell lenniük, jól kell tudniuk fejben számolni, és náluk sem árt a gyorsaság. Mindezek mellett egy jó büfés kedves a vendégekkel, ha úgy adódik, vált is velük néhány szót, nem csak mogorván lecsapja a pultra az italt. Ugyanakkor náluk nagyon fontos a megbízhatóság és a precízség azért, mert értékkel dolgoznak. Általánosan elmondható, hogyha az emberen lehet látni, hogy lelkesen csinálja a munkáját, és szívvel-lélekkel dolgozik, akkor egyik poszt sem nehéz.

Szóval az a lényeg, hogy nem kell félni a Várklubtól, eddig még senki sem halt bele. Nyugodtan jelentkezhet bárki (kollégisták és nem kollégisták egyaránt) rendezőnek. Alapvetően a Várklub mindig is villanykaros rendezvény volt, és remélhetőleg az is marad a jövőben.

Hory