Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Csillag túrás

"Pedig ez nem így van."

Interjú Dr. Recski András professzor úrral

Nem az tart sokáig, amíg valakiről megállapítom, hogy elégtelen a tudása, hanem az, amíg őt meggyőzöm erről.

Ember

Cím nélkül

Tudtad, hogy Neked is van MŰSORod?

Impresszum

EHK-tükör

"Ezt az országgyűlés szavazta meg."

Csabula Kenderzsupsz válogatott költeményei

Új Vár Klub

Impresszum

A vándor

Az út hosszú volt, évtizedekben mérhető. Még fiatal volt, amikor elindult a Mester nyomában. Azóta háta meghajlott, lába meggyengült, de töretlenül haladt tovább. Néha el-elgondolkodott, nem kellene-e letelepednie valahol, de mindig továbbindult. Hajtotta a vágy, hogy megtalálva a Mestert elérje célját. Nap mint nap új faluba érve megkérdezte, hallottak-e Róla. Már kezdte feladni a reményt, mikor három éve a nyomára lelt. A hír megduplázta erejét, és egyre közelebb került. Közelebb, közelebb... míg egy hete azt hallotta, hogy a Mester csak két napja ment tovább. Már, már bármikor megláthatom – gondolta –, és az utat fürkészte.

Egyszer csak egy alak bontakozott ki a ködben. A vándor lába megremegett, elgyengülve elesett. Felkelt, reszketeg hangon felkiáltott: "Mester! Mester! Várjon!" Szeme könnybe lábadt. Megtalálta, amit keresett, elért az út végére. Az alak megfordult, közeledni kezdett. – "Mester, Mester, évtizedek óta keresem, kérem, segítsen, tanítson!" – Célba ért.

"Tanítsalak? Miért, ki vagy te?" "De, Mester, én..." elhallgatott, és gondolkodni kezdett. Arca megrándult, mintha megütötték volna. Egy pillanatra eluralkodott rajta a kétségbeesés. A kétségbeesést fájdalom, csalódás, majd üresség követte. Az alak távolodni kezdett. A vándor kiegyenesedett, szeme kitisztult. "Köszönöm!" – kiáltott. "Mit?" "Hogy tanítottál!" – mondta elégedetten, és elindult az úton, melyen mindig is járt, de sohasem vett részre.

Hajdu Péter

"A tudás nem hatalom: kötelesség!"