Főzőrovat

Főzzünk megint, gondoltam, mert az jó...

Mit is? Hát megyünk ugye az EU-ba, kéne nyitni kicsit. Mostanság a paprikáskrumpli nem menő, a gulyásfőzés hagyományát már csak a germán turistacsoportok tartják életben. Mit tegyünk hát, hogy megtartsuk az Impi főzőrovatának nemzeti jellegét, s egyben sugározzuk az Unió felé, hogy jövünk, akarunk, meg hogy "IGEN!"? Hát főzzünk valami viszonylag európait (szétmarjatorkomezértélvezem típusú paprika egyből kiesett), de mégis magyart! Legyen nagyon finom, mégse hivalkodó! Legyen kicsit különleges, de sugározzuk, hogy akár nap mint nap lehetne ilyen a csatlakozás után! Legyen nehéz elrontani, ne okozhasson csalódást (igen, mi is kimentünk szombat éjfélkor a pontonhídhoz, és igen, nekünk sem volt ott, igen, mi is anyáztunk egy keveset), ne lehessen PR-szempontból ellenünk fordítani!

Mindezt szem előtt tartva választásunk szinte magától értetődik: francia hagymalevest főzünk.

A neves magyar alapanyagok megvannak: makói hagyma, MiZo habtejszín, Horvátrozi fehérbors. Franciának francia ugye... Iiigen, azt hiszem, a többi is stimmel.

Lássunk akkor a lényeget! Szociálisan érzékenyek vagyunk, főzzünk a szobatársainkra, családunkra is; nézzük, mi kell hozzá négy főre: