A harmincadik parancsolat: Csillagtúra

Bizony, már a 30. Csillagtúránál járunk! Idén a Butabi Gájz vállalta fel a nemes feladatot, hogy megrendezze egyik legrégebbi hagyományunkat; azt hiszem, a szervezésre nem lehet panasz, de ne siessünk ennyire előre!

Az első meglepő élményünk a rézfúvós banda felvonultatása volt, minden egyes csapatot ők fogadtak a megfelelő indulókkal. Sajnos a pálinka-útravalók valahogy elmaradtak, egyes tehénkék mindenesetre így is jól érezték magukat... Az egész túrára jellemző volt a bulihangulat (érdekes módon), legtöbben nem a feladatokra koncentráltak – amelyek viszont cseppet sem voltak szokványosnak nevezhetőek, éppenséggel ez a legnehezebb feladat a szervezők számára: valami újat mutatni. Szóval volt haiku*-írás, film-pantomim, totók, műveltségi teszt. Qpához hasonlóan jó eredményt csak a sok főből álló csapatok tudtak elérni (meg akik nem voltak matt részegek). Az egyik állomáson de profundis merült fel a probléma: az amatőr rádiós kérdéseket elfelejtették átadni az illetékeseknek; ennél nagyobb hibát azonban nem tudott találni e sorok írója. Arra azért figyelhettek volna a fiúk, hogy a repcsi ne csak a fák közé szórja a nyeremény-kuponokat (mellesleg ez volt talán a leglátványosabb momentum aznap).

Miután mind a huszonvalahány csapat betántorgott a Nagyrétre, megkezdődhetett a 2. felvonás: vacsi és koncert (utóbbiról lásd keretes írásunkat). Amit ki lehet külön emelni, az az esélykiegyenlítős malomjáték: undorító HP elfogyasztása minden egyes levett figura után. Néhányan csak a kibiceléstől rosszul lettek. :) Akik túlélték az estét, azok meghallgathatták Jeges Ernő performance-ét, türelmetlenebbek "aki nem bírja, ne igyon", illetve "eredményhirdetést!!!" skandáltak; végül erre is sor került. Aztán persze jött az ünneplés, örvendés, ahogy kell.

Soha rosszabbat!

Jani,
Pussziket brancs

* A haiku egy kötött szótagszámú japán versforma, akit érdekel, az Index fórumon talál róla topic-ot.