Ember
Mondd el nekem, hogyha tévedek,
ha rosszul látom az életet.
Mert miattunk ég a tengerünk,
míg csak panaszkodunk, s szenvedünk.
Mondd el nekem, hogyha tévedek,
hisz' érzem, ami rossz, jobb lehet!
Persze könnyen legyint, hogy soha,
a gyáva, lusta és ostoba.
Mondd el nekem, hogyha tévedek,
mert látomásokba révedek.
Holott van még régi valóság,
hol tombol az önző gyarlóság.
Épp ezért fáj, hogyha ébredek,
kínoznak dübörgő vérerek.
Lüktet az élet, most mit tegyek?
Kérlek...
mondd el nekem, hogyha tévedek!
Zoli