Stratégiai Buli

Hosszú szünet után két hete ismét megjelent az Impulzus; a reakciókból arra következtetünk, hogy nagyon hiányzott már az újság. Hiányzott az a fórum, ahol a különböző vélemények, felfogások egyenlő félként kerülhetnek szembe egymással. Rögtön az első számunk egy-két írásával sikerült megbolygatnunk néhány olyan dolgot, amelyek eddig sokak számára nem jelentették vita tárgyát. A reagálások hevességéből ítélve azonban talán mégsem lesz haszontalan beszélni róluk. Először Radnóti Tibort, A KKB egyik legagilisebb tagját szólaltattuk meg.

– Szerintem az teljesen természetes, ha az önkormányzat beleszól a kollégium életébe. Az nem biztos, hogy ezt a KKB-nak kell megtennie. Sokkal jobban örülnék, ha lennének más olyan erős szervezetek is, akik véleménynyilvánítással és megfelelő nyomással tudnák legalább úgy befolyásolni a kollégium közéletét, mint a KKB. Mint ahogy valamennyire meg is van pl. a titkári reszort, érdekvédelmi reszort, de a többi körnek is lehetne nagyobb szava. Folyik itt azért lobbizás is, ha szükség van rá.

A másik, hogy azok a körök ill. azok a társulatok, akik rendeznek valamit, például egy hétközi rendezvényt, nagyon sokszor elfeledkeznek arról, hogy ők valamilyen közegben működnek. Ez itt egy kollégium, amelynek az alapvető feladata, vagyis amire eredetileg készült, az nem az, hogy itt ilyen jellegű rendezvények legyenek. Amire kötelezve vagyunk az az, hogy itt lakjanak az emberek. Megcsináltuk a kollégium stratégiáját, amiben elmondjuk, hogy azonkívűl, hogy itt ágy meg meleg víz van, ezernyi dolgot tartunk még fontosnak, első helyre téve a közösségteremtést, közösségformálást. Ugyanakkor, amikor valaki szervez egy ilyen bulit, az sokszor azt hiszi, hogy itt minden erőforrás az övé, neki senkinek ezért nem kell felelnie, senkinek nem kell elszámolnia. Ha valami félresikerül, akkor az az ő baja, és így tovább. Mi a KKB részéről meg mindennek sokszor a másik oldalát látjuk. Valami félresikerül, például egy Dezső-buli végén megjelenik hat rendőrautó, hogy tömegverekedés van a Schönherz Kollégiumban, akkor nem a Dezső-bulinak lesz ebből baja, mert a Dezső-buli csak egyszer van egy évben, hanem akkor bezárják a többi bulit, vagy kilövik a Várklubot alólunk, és akkor padlóra kerülünk, vagy legalábbis elég furcsa helyzetbe. Szóval itt ma ebben a helyzetben a KKB az, akinek arra kell figyelnie, hogy az egész rendszer, úgy, ahogy van, működőképes legyen. Ebbe sajnos olyan is belefér, hogy egy-egy helyen ki kell jelölni a határokat: eddig tudunk menni és nem tovább. Ugye itt a belépőkkel volt gond. A hétközi rendezvényekből hasznunk nem nagyon van, és nem is azért csináljuk, hogy hasznunk legyen. Hasznunk a Várklubból van, az kifejezetten szerencsés, ha egy hétközi rendezvény is hasznot hoz. A hétközi rendezvényt azért csináljuk, hogy a kollégistáink jól tudjanak szórakozni. Természetesen jön be egy-két külsős ember is, meg lányok nélkül nagyon nehéz lenne szórakozni, ez csak néhány embert elégítene ki itt a kollégiumban. Tehát olyan bulit kell csinálni, hogy sok lány bejöjjön, de nem célunk az, hogy hétköznaponként 1200 ember tomboljon itt. Ez már a buli színvonalát is rontja. Na most, ha egy bulin már kezd kezelhetetlenül sok ember lenni, akkor annak egyik módja, hogy ezt visszafogjuk, az, hogy felemeljük a jegyárakat. Ha nagyon nagy tömeg van egy buliban, az sajnos a költségeket is megnöveli, mivel itt azért elég nagy zúzás van. Ha Slacit megkérdeznétek, ő megmondaná, mennyi pénz megy el utólagos karbantartásra, javításra. Tehát fölemeljük a jegyárakat valamennyire, hátha az visszafogja az embereket. Meg kitaláltuk azt, hogy 11 óra után már nem lehet bejönni a buliba, mivel általában ilyenkor szokott a rücskösebb része bejönni a külső embereknek. A lányok szerintem már 11 előtt megjelennek, már az a réteg, aki ide szokott járni. Szóval próbáljuk védeni a saját érdekeinket. Néha persze hozhatunk nem kellően átgondolt döntéseket, itt van például a Táncklub meg a Rongyláb Party, akik először a legfelső jegyárkategóriába kerültek. A KKB futott róla még egy kört, hogy hogy is van ez, megéri-e nekünk stb. Ha ők úgy gondolják, hogy alacsony jegyárakkal is kulturáltan és jól tudnak működni, akkor amíg nagy gondok nincsenek, mi megadjuk a lehetőséget.

– Valóban ez így önmagában nyersen nem sokat mond. Ennek ellenére nagyon sok minden bújik meg az egyes szavak mögött, amikről rengeteget vitáztunk. A közösségformálás talán a legegyszerűbb, mert mi egyszerűen arra gondoltunk, hogy ide beleértünk mindent, ami a Schönherz Kollégiumot kiemeli a többi kollégium közül. És itt nem az anyagi lehetőségekre, hanem az öszes többi dologra gondolok. Arra, hogy itt igazi közösségek élnek, az emberek ismerik egymást, segítenek egymásnak, együtt szórakoznak. Leélnek itt 5-6 évet úgy, hogy jól érzik magukat. A közösséget nem tudom jobban definiálni, meg kellene nézni egy szótárban. Nekünk Schönherz Kupánk van, Csillagtúránk van, ballagásunk van, hétközi kulturális rendezvényeink, köreink vannak, amelyek önszerveződőek, folyamatosan virágzanak vagy éppen elhalnak, ha megszűnik irántuk az érdeklődés. Ezt értjük mi közösségformáláson. Nagy vita volt arról, hogy mit tartunk a kollégium legnagyobb érdemének, és arra jutottunk, hogy ezt. Nagyon fontos, hogy itt meleg víz van, számítógépes hálózat van, meg kisbolt, és így tovább, de ennek ellenére a legfontosabbnak a közösségi életet tartjuk.

– Igen, ez egy érdekes probléma. Lehetne azt mondani rá, hogy ez megfogalmazás kérdése: ki kényszerít kicsodát. Ugye itt arról van szó, hogy ki kerül ki a kollégiumból. Szerencsére ezt nem a KKB dönti el, hanem az évfolyamok maguk, legalábbis így működik a rendszerünk. Én egyszerűen nem tudok jobb dolgot kitalálni. Ha azt mondjuk, hogy a kollégium legnagyobb előnye, hogy itt közösség van, akkor az ne lakjon a kollégiumban, aki ezt a közösségi életet nem tudja értékelni. Itt az úgynevezett melegvíz-fogyasztó kollégistákról van szó, akiket egész héten nem látni, csak amikor éppen jönnek ki a szobájukból és indulnak az egyetemre. Az egy kényszermegoldás, hogy ki kell raknunk embereket, senki nem akarta, hogy ez így legyen. Kérdés tehát, hogy kit tegyünk ki? Ha azt mondanánk, hogy az oktatás a legfontosabb, akkor a tanulmányi eredmény lenne a mérvadó, ha a pénz számítana, akkor az kerülne ki, aki a legkevesebb szponzori pénzt hozza a kollégiumnak. Mi azt mondjuk, hogy a közösségi életet szeretjük. Így az megy ki, akinek az albérlet csak annyiban jelent változást, hogy nem látja a BSTV-t. Egyébként valószínűleg az elsősök túlérzékenységéről van szó, hiszen a felsőbb évesek tudják, hogy nem kell megszakadniuk ahhoz, hogy elismerjük a munkájukat.

– Ez egy nagyon jó kérdés: éppen ezért csináltuk a stratégiát. Megváltozik a kollégium státusza, változnak a körülmények. Két dolgot tehetünk: vagy sodródunk az árral és mindig az adott felmerülő problémára igyekszünk válaszolni, vagy pedig megpróbáljuk befolyásolni, irányítani a minket érintő folyamatokat. Ehhez viszont tudnunk kell, hogy merre akarunk menni, mit tartunk értéknek. Ezért csináltunk egy értékrendet, ez a kollégium stratégiája. Bár a körülményektől nem tudjuk függetleníteni magunkat, de ezek után minden helyzetben úgy tudunk dönteni, hogy képesek legyünk megőrízni a kollégium jelenlegi közösségi arculatát. Vagyis felkészültünk az elkövetkező évek kihívásaira.

– Nagyon remélem, és mondom, a stratégiánkat is ennek a szellemében fogalmaztuk meg, ennek segítségével szeretnénk túlélni a változásokat. Szóval nyugodtan szóljatok, ha úgy érzitek, hogy sorvad a közélet, mert akkor valamit nagyon elrontottunk.

-hl-