Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Mákdaráló

"Hát igen..."

Amatőr rádiós, profi űrkutató

Interjú Gschwindt András tanár úrral

Sport rovat

"Powered by Schönherz DSK"

Les fleurs du mal II

Koncertajánló

Medveczki Gábor (Medu), II. Info.

CERN – a járókeretes müonok birodalma

Részecskegyorsító: kalandok föld felett és föld alatt

Aranyember menzája

"Azt nem ma kell. Hol volt csütörtökön?"

Impresszum

A Villany Szakest Házirendje

"Mélyen Tisztelt Villamosmérnöki és Informatikus Alapító Szakest, Tisztelt Elnök Úr, Csodálatos Háznagy, Tisztelt Védnök!"

Túlélhetjük-e a technikát?

második rész

2002-t írunk. Túlléptük már az ezredfordulót, az új század hajnalában élünk. Ez a jövő százada. Ez lesz a mi századunk, amelyben életünk nagyobb részét éljük... Tudomány és technika – ez lett a két meghatározó dolog. De vajon hol a határ? Véget ér-e valaha ez a birodalom? S ha igen, akkor van-e remény a túlélésre?

Barlang. Talán ott kezdődött az egész. Az ősember (távoli ősapánk) behúzódott egy barlangba a vihar elől, az időjárás elől, a társai elől. Aztán később saját házat épített magának – fából, nemezből, kőből. A házak egyre közelebb kerültek egymáshoz, s kialakultak az első települések. Romos várfalak, ősi helységnevek őrzik az ókor és a középkor emlékeit. A házak anyaga ugyan megváltozott az elmúlt évszázadban, de az építkezés irama nem lassult... Falvak, városok, nagyvárosok, metropoliszok, technopoliszok...

A technopoliszok lényege, hogy a kutatás és a termelés földrajzilag is közel helyezkedik el egymáshoz. Egy gazdasági, kulturális, tudományos együttes, amely bizonyos kívánalmaknak megfelel. Amerikában például ilyen a Szilíciumvölgy, amely San Francisco és Los Angeles között található. 1854-ben létesítettek a térség fővárosában, Palo Altoban egy egyetemet, amelyet az alapítója után Stanfordnak neveztek. Az 1930-40-es években indult fejlődésnek (ekkor fedezték fel az olcsósága miatt); az első iparvállalat 1964-ben települt be. Stanford "az egyetem, ahol várják a modern kutatás iránt érdeklődőket" szlogennel hírdette magát, s jöttek is a szépreményű ifjú tudósok. A terület az olcsó telek szempontjából is vonzó – a lakosok száma gyorsan nőtt, újabb és újabb vállalatok települtek be. Ez a hirtelen növekedés azonban olyan szociális problémákhoz vezetett, amelyek még napjainkban is megoldásra várnak. Vagy beszélhetünk a japán technopoliszokról. Ők – tanulva az amerikai példákból – irányításuk alá vették ezek szervezését. 1983-ban hirdették ki egy korábbi pályázat eredményét: 253 pályázó városból 19 kapott lehetőséget arra, hogy 2005-ig technopolisszá váljon. Európában a francia Sophia Antipolist érdemes kiemelni (ezen a helyen új energiaforrások felfedezésén dolgoznak és modern biológiai kutatásokat folytatnak), valamint Cambridge-t. Kis hazánkban Miskolc, Győr és Székesfehérvár nevét lehet a jövendőbeli technopoliszok körében emlegetni.

Egyre inkább divatba jönnek a metropoliszok. A hatalmas városok, ahol több millióan élnek. Mindez rengeteg dolgot von magával: hatalmas dugók az utakon, gyorsan fejlődő tömegközlekedés, naponta több millió utazó ember, a környezetszennyezésről és a szmogról nem is beszélve. Itt szeretném megemlíteni a szennyezés egy másik formáját, amelyről sajnos nagyon keveset beszélünk. Ez pedig a fényszennyezés. Vagyis amikor a városi közvilágítás lámpái – a rossz beállítás miatt – nem lefelé, hanem felfelé szórják a fényt, amikor különböző épületeket reflektorokkal világítunk meg, amikor bevásárlóközpontokra hatalmas, villogó neoncsöveket helyeznek. A csillagos égbolt pedig egyre halványabb lesz a városokban – Budapesten esténként csupán egy-két csillagot látni. Vidéken pillanatnyilag még jobb a helyzet, azonban a fényszennyezés az elmúlt években jelentősen növekedett. A gond azonban nem csak az, hogy városokban nem lehet csillagászati megfigyeléseket végezni, hanem a környékén sem – a városi fények több kilométeren keresztül zavarók. (Budapest fényei pedig a fővárostól 100 km-re is meglátszanak). Arra is gondolnunk kell, hogy nem csak egyedül vagyunk a bolygónkon – az állatokat is rendkívül zavarja. Kutatók megfigyelték, hogy a túlzott fény hatására a kakasok rosszkor kukorékolnak, a költöző madarak pedig egyszerűen eltévednek – nem tudnak rendesen tájékozódni az éjjeli fények miatt. Ugyan a Nemzetközi Csillagászati Unió 1997-ben állást foglalt a fényszennyezés kérdésében: "A csillagos ég az egész emberiség öröksége, ezért érintetlenségét meg kell őrizni.", azonban a jelenlegi tendenciák azt jósolják, hogy a csillagos égbolt harminc éven belül csak a mesékben fog létezni.

Az építkezés azonban nem állhat le, hiszen egyre többen vagyunk a Földön, és újabb és újabb lakhelyekre van szükségünk. Az alapterület pedig nem elegendő, ezért a földet és a levegőt egyaránt birtokba vettük. A föld alatt jelen pillanatban csak különböző katonai bázisok léteznek, azonban vannak tervek olyan lakókomplexumokra, amelyek a tengerszint alatt találhatók. Sőt, előbb vagy utóbb be fogunk hatolni a tengerbe is. A tenger alatti kupolavárosok – legalábbis tervekben – már nem csak a sci-fi regényekben léteznek. A toronyházakról és a felhőkarcolókról pedig nem is kell sokat beszélni. A világ három legmagasabb épülete jelen pillanatban: Petronas Tower (hely: Kuala Lumpur, magasság 451m), Sears Tower, Jin Mao Towers. De épül már Indiában a Maharishi Védikus Vishwa Prasászan Rádzsadháni, azaz a Védikus Tudomány Világközpontja, amely a maga 667 méterével tör majd a csúcsra. De nézzünk csak meg egy kicsit közelebbi példát: jelen pillanatban 1000-en élünk egy 1164,34 m2 bruttó alapterületű épületben, amely 67,5 méter magas. (Az épület teljes alapterülete: 18324 m2, azaz kiterítve több mint három focipálya területét foglalná el.)

Miközben építkezünk, folyamatosan csökken a zöld területek aránya. Egyre kevesebb az őserdő, a füves terület – a természettől kapott dzsungel helyett megjelent az ember alkotta betondzsungel. Mindez magával vonja a termőföld csökkenését, a különböző növényvegyszerek megjelenését, a talajszennyezést és a légszennyezést. A Föld népessége pedig egyre nő, újabb és újabb lakhelyekre és irodákra lesz szükség.

Vajon hova fog mindez vezetni? Isaac Asimov az Alapítvány és a Birodalom című művében megfogalmaz néhány jövőképet. Az egyikben az emberek a Földön hatalmas kupolavárosokban élnek, s már annyira megszokták az őket körülvevő mesterséges környezetet, hogy nem tudnak kimenni a szabad levegőre. A másik bolygókép ennél sokkal durvább: az egész bolygó (a Trantor) egyetlen egy hatalmas város, amely több szinten borítja be a bolygót, s a felszínén csupán egyetlen egy kis helyen van szabad tér.

(Folytatjuk!)

Bacsi

Az íráshoz a Tudomány és technika a XX. században című
tárgy jegyzetét (is) felhasználtam. Köszönet Kassai Lászlónak.