Fiókmélye
Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Sinclair Lewis: Rabitz

Nobel-díjas amerikai regény
Fotografálta: Sinclair Lewis

Első fejezet

A ház, amelyben Mr. Rabitz ezen a délutánon uzsonnázott, alma-jamet és corned-beefet, a Threepot-Street százhuszonnyolcadik telkén épült, és a teleklajstromban 5248-as számon volt található, fent, az oldal szélén, kék ceruzával bekeretezve. A kék ceruzát Mr. W. Lightan Thompson boltjában vásárolta a derék Mr. King, telekkönyvi hivatalnok; ennek a Thompsonnak a negyedik utca kilencvenes számú barakkjában volt a boltja, egy kis domb mögött, aminek magassága nem ütötte meg a két métert, rajta körülbelül kilencven sárga kavics és néhány papírszelet volt látható. A "Thompson és Veje" feliratú bolt cégtáblája egyenesen szelte keresztbe az ajtó felső peremét, négy csavarral volt odaerősítve, ezek közül a harmadik kissé kiállott, és a felirat "T" betűjének a szára valamivel kopottabb volt már – abban az időben, 1929. okt. 4-én – a többinél. Ez azért volt, mert Mr. Green, a városka egyetlen cégtáblafestője, egy magas, szikár ember, a prériken túlról, Cincinattiból hozatta a festéket, és a posta késedelmessége miatt gyakran került anyagzavarba: ilyenkor vízzel hígította a kátrányt. Mr. Green magas, köpcös emberke volt, határozott vonásokkal, ugyanis minden vonása határozottan vonásszerű volt. A homlokán egy diathermiás eljárással eltüntetett bibircsók helye volt látható, halványan, a szeme kékes, inkább világos, ötszázkilencvenhat hajszálból álló bajusza arcának körülbelül a közepéig ért, szabályos fülek keretezték a keskeny arcot, és az álla alatt bőr volt neki.

Ötvenkilencedik fejezet

Ezekután, hogy az olvasó a mellékszereplők alakjáról némi fogalmat kapott, talán itt az ideje, hogy leírjuk a szobát, amelyben Mr. Rabitz, mint említettem, corned beefet és alma-jamet uzsonnázott. Ez a szoba négyszögletes volt, alul padlóval, felül tetőzet zárta be. A sarokban mahagóni-szekrény, egyetlen ajtóval: az ajtó kinyitásával négy polc vált láthatóvá, ezeken a polcokon Mr. Rabitz fehérneműje foglalt helyet – kilenc kék ing, alsónemű, keménygallérok, krikettsapka, és egy golffelszerelés. A golffelszerelést a harmincadik fejezetben említett Mr. Haukland ajánlotta Rabitznak: ezt ott elfelejtettük megemlíteni, amiért bocsánatot kérünk az olvasótól, az ilyen rendetlenség, mely könnyen a valószínűség rovására megy, s az író hitelét alkalmas rontani, nem fog többet előfordulni – végre is nem vagyunk holmi európai romantikus képzelődők, akik hetet-havat összehordanak, ami eszükbe jut, és nem lehet őket ellenőrizni. Tehát Mr. Haukland ajánlotta a golffelszerelést, de hogy ez hol és hogyan történt, azt majd a következő regényünkben fogjuk fotografálni, ezt a regényt helyszűke miatt, és mert már sürgönyöztek Norvégiából, be kell fejeznünk, ja igaz, az olvasó nyilván sejti, hogy Mr. Rabitz, miután elfogyasztotta uzsonnáját, gondosan lesöpörte nadrágjáról a morzsákat, majd felállt, elment nyaralni, megismerkedett a huszonhetedik fejezetben leírt Mrs. Hopkinssel, két év múlva elvette feleségül, s miután első gyermekük, Károly elesett a világháborúban, Teddy fiuk kislánya huszonnégyéves korában megnyerte a szépségversenyt, és lelőtte harmadik férjének csábítóját.