13 éve írtuk
Aki szabálytalanul a Petőfi hídon át érkezik Budára, akarva-akaratlan egy épületkolosszus előtt találja magát. Igen, ez a Villamoskar leendő kollégiumának impozáns felhőkarcolója. Lesz. De mikor? Nagy érdeklődéssel indultunk utánanézni a dolognak. Mint idegenek, beléptünk az "Idegeneknek tilos a bemenet" tábla mellett, de ez csak nekünk tűnt fel. Két sápadt arcú, munkában megfáradt villamoskari hallgató igazított útba, mondván, ne őket kérdezzük. Aztán jött egy kékköpenyes, 15 éves büszke ifjú, aki kérdéseinkre való válasz helyett csak mellényzsebéből majdnem kipottyanó collstockjára pillantgatott. Azt viszont tudta, hogy a művezető bármikor ráér egy kis interjúra.
– Laci bácsi, itt vannak az újságtól! – kiáltott a művezetőnek. Tőle aziránt érdeklődtünk, hogy állnak a munkával.
– A határidő 1980. augusztus, ez az eredetileg tervezett határidő. Vállalatunk kb. húsz hasonló építkezesen dolgozik, ezek közül nem ez a legfontosabb. Ezért van a jelenlegi kapacitáshiány és munkaerőgond. Sajnos, ha így haladunk, nem leszünk kész a jövő nyárig. Megfelelő létszámmal pedig könnyen elkészülhetnénk.
– Ennek enyhítésére dolgoznak diákjaink az építkezésen. Mennyiben jelent ez segítséget, tudnak-e hasznos munkát adni nekik?
– Feltétlenül, segédmunka mindig akad, páran bent villanyszereléssel foglalkoznak. Sajnos azért vannak problémák. Az első két csoport igen rendesen dolgozott, de ma például négyen hiányoznak innen, amott azok is csak ülnek. (Mutat a két sápadtarcúra.) A másik, hogy a tájékoztatást a létszámról csak az előző nap délután kapjuk meg a KISZ-től, így nem mindig tudunk kellőképpen fölkészülni a foglalkoztatásukra. Reggelenként félóra elmegy az adminisztrációval, nehezen lesz meg a létszám, volt olyan, aki a születési év helyett anyja nevét mondta. Humorképpen? Nem tudom.
– Teljesítménybérben dolgoznak?
– Igen, hát tulajdonképpen 12 forint óránként, száz százalékos előre megállapított teljesítményért, most ezt nem érték el.
– Hallottunk valamilyen tervmódosításról.
– Igen, éppen folyamatban van. E hónap elején az egyetem bejelentette azon igényét, hogy az alagsorban tornatermet szeretne.(Az építkezés három éve tart már!) A tervezők szeptember végéig készítik el a tervmódosítást, a megoldás kézenfekvő volt: az eredetileg bőröndtárolóból lesz tornaterem, WC-nek, mosdóknak is jutott hely. Az egyetem pedig fizeti a plusz költséget a feledékenységért. Egyebet nem nagyon mondhatok – búcsúzott az építésvezető, és ismét visszanyerte igazi énjét, hangos szóval serkentette munkára az arra ténfergő néhány egyetemistát. Hát így épül az egyetem új büszkesége, s minden problémával együtt lehet, hogy mégis idejében kész lesz!
Schubert-Wallner