XXVIII. Schönherz Qpa
Újra megtörtént. Ez volt a XXVIII.
Kíváncsian vártuk, hogy milyen színvonalú Qpát hoz össze a Tehénke Alapítvány, akik ugye nem az eltúlzott igényszintjükről híresek. Kellemesen csalódtunk. Már a plakátokon és a qpakiadványon is látszott, hogy van fantázia a rendezőgárdában. Később ugyan mutatkoztak hiányosságok – a vidéki napra való kiutazásnál is voltak döccenők (döccenők – érted?). Tény, hogy kedvezőbb lett volna, ha kevesebb a külsős rendező, de mindent összevetve színvonalas Qpának lehettünk szem- és fültanúi.
A nevezés a már jól megszokott formában (danolászás, tizes sörváltó) zajlott. Hasonlóan nagy sikerrel zárultak a már jól bevált rendezvények, a SKEBU (a Baby Lady tényleg nem fogad el idegentől édességet :-)), a Casanova-bál és a végső "ereszdelahajamat" SKUBU. Azt hiszem, senkinek nem kell bemutani az ilyen jellegű bulikat. Bár voltak olyanok, akiknek tudtunk érdekes mozzanatokat feltárni az előző estéből másnap. :-)
Tüntettünk is. Az FM előtt (gy.k Földművelődési Minisztérium :-)). A tüntetők lelkesedésével egyenes arányban állt a helyszínre érkező rendőrök száma. Egy idő után rájöttek az agyukkal (ööö..., izé, megmondtuk nekik :-)), hogy ez itt nem egészen komoly. Ezzel párhuzamosan ment a polgárpukkasztás, határozottan élveztük a járókelők arcán tükröződő megrökönyödést. Visszafelé a ritmikus sportgimnasztikára kényszerített 2-es villamos nem-qpázó utasait szórakoztatta a tisztelt társaság sárga színű, ugró állatfaj kialakításával.
A túra alatt ismét bejárhattuk a tavalyról már megismert útvonalat. A csapatok felvértezték magukat az időjárás viszontagságai ellen megfelelő mennyiségű "fagyásgátlóval", ami megadta a dolgok alaphangulatát. A feladatok főleg e filmekből készült performance-ok bemutatásából áltak, ami egy idő után kezdett egyhangúvá válni. A csapat néhány tagjának borüzemű versenyautóvá alakítása viszont minden résztvevő tetszését megnyerte.
A klubnapon bilirádozhattunk, dartsozhattunk, lehetett csocsózni, ultizni, kő-papír-ollót játszani. Tehát a villanykar reménységeinek sikerült végre elszakadni a gépeiktől és más humanoidok által is kedvelt játékokat játszani. Persze előkerült ennek inverze is: Delta Force-t, Warcraft2-t, NFS4-et, Quake3-at játszhattak a játékőrült csapattagok, valamint nosztalgiázhattunk a régi kedvencekkel: Dyna Blaster, Tetris, Pacman és társaik.
Dalos kedvű villamosmérnök-palánták különböző stílusú énekekkel szórakoztatták a különböző lánykollégiumok lakóit és persze a környező lakókat. A legtöbb helyen rücskölésbe, ill. a hölgyek részéről különböző dalolásgátló anyagok (üveg, tojás, tej, néhol dinnye) kidobálásával végződött a szerenád. Szerintem sokkal hangulatosabb lenne egy igazi, igényes szerenádot tartani. Nem feltétlenül kell hozzá gyönyörű hang, csak némi megfelelő hozzáállás. (Persze ehhez szükség van a másik félben rejlő minimális igényszintre is, ami – úgy tűnik – nem mindenütt van meg.)
[Hmmm... ahogy én láttam, főleg a másik féltől függ a dolog kimenetele. A HAB-bal tavalyelőtt már nem emlékszem, hol voltunk, de ők határozottan aranyosak voltak, és élvezték, hogy strapáljuk magunkat a felderítésükre (emlékszem, ahogy a mostani FEKOSZ-elnök úr néhány macsó társával mérsékelt férfi-sztriptízt adott elő). Most a Bercsényi kollégiumnál lehettem szemtanúja, hogy szegény elsőseinket hogy hajigálták meg mindenféle szeméttel a tisztelt leendő építész kollégák, hatalmas rücsköt generálva az útra a saját kollégiumuk előtt... – Tom]
A városi nap most egy kissé máshogyan zajlott, mint az eddig megszokottak. Nem feladatokat kellett végrehajtani, egyetlen cél a helyes útvonal megtalálása volt a nem éppen bőbeszédű instrukciók alapján. Vajon mit rejt pl. a "Nyugati 19, északi 43, TE0019" helymegjelölés? Bizony, ez egy nyilvános telefonfülke a Nyugati Pályaudvarnál. Több órás utazgatás és találgatás után az alapján pontozták a csapatokat, hogy ki jutott messzebbre.
Szintén új színfoltot jelentett a Vágó István féle vetélkedő. A jó hangulat biztosítékát Vágó egyénisége, profizmusa jelentette, és ez be is jött a technikai nehézségek ellenére.
A Tehénke dizájnhoz teljesen jól illett egy vidéki nap gondolata. Öt busz szállította a vállakozó résztvevőket egy Ceglédbercel City Centertől nem messze lévő tanyára. Itt újra próbára tették a csapatok kreativitását. Aratódalokat énekeltünk, infós trágyát gyártottunk, volt pisilőváltó, búzabomba gyártás, ürgeöntés. Lassan előkerült Tehénke igazi arca (bár igazi állat tehenet nem láttunk). :-)
Az utolsó nap a szokásos feladatáradat beadásával telt. Aki még nem vett részt ilyenben, annak nehéz leírni a dolog fílingjét. Adott egy nagy adag eszement feladat, egy rakás eszement ember és képezzük a két halmaz Descartes-féle szorzatát. A hatás elképesztő, és kellőképpen szórakoztató mind a résztvevők, mind a szervezők számára.
Az este folyamán kétszer is nekifutottak fiaink a 100-as sörváltónak, nem is akármilyen eredménnyel. Az első próbálkozás után a közönség hatalmas "500 alá!" skandálása hatására újra nekikezdtek, és 491 másodperccel újra megdöntötték a világcsúcsot (egyébként már az első futam is új rekord volt).
Ezután megtekinthettünk egy 10-es női sörváltót a Sch.ü.sch.ü. csapat jóvoltából. Elég jók voltunk ahhoz képest, hogy volt, aki ott ivott először nagyobb mennyiségű sört először. (Igen, ez az öntömjénezés helye. :-))
Végül az eredményhirdetéssel és megfelelő mennyiségű bor kiosztásával zárult le az idei Schönherz Qpa.
Igazság szerint egy ilyen rendezvény hangulata leírva már közel sem olyan, mint a való életben (sőt, tapasztalataim szerint még a videofelvételek sem tükrözik az egész hangulatának tizedét sem). Mindenkinek ajánlom, hogy egyetemi évei alatt legalább egyszer vegyen részt egy Qpán, akár egy már kialakult csapattal, akár a saját baráti körével. Azután úgyis visszajár majd évről-évre. Ugyanis a Qpán csak egy csapat nyer, de mindenki gazdagabb lesz egy élménnyel.
Stúdiósok! Szerintem sokan szívesen megnéznénk a beadott videókat!
Rzsó