Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Tragédia az erdőben

Info Site

Az Info Site pozitív tapasztalatai alapján a villamosmérnököknél, sőt más karokon is megjelent a sürgető igény hasonló tanulmányi oldal készítésére és használatára.

Kiadványkészítés és igényesség

"...nézessük át egy hozzáértő emberrel..."

Egy kis irodalom

Cím nélkül, Acélemlék, Bolond vagyok, Balaton, Cím nélkül 2., Különleges vagy...

Életem története

Talán amikor első komoly keresetedből megvetted, amiről addig álmodtál? Vagy amikor elbuliztad? Vagy amikor Ő megcsókolt? Vagy az első alkalom?

EHK-tükör

HK news

Lakhatási - OKT - Neptun - Névváltozás

Levelezzünk!

„Szia Kedves Idegen!"

Elavult, öreg szakik

Kispéter Zita, V. Vill.

Amorphis

Már megint ezek a finnek... :)

Az elmúlt két évben megjelent zenei cikkek közül jónéhány szólt ennek a kis északi népnek fiai és lányai által alapított zenekarokról. Néhányan pár éve kezdték csak (Nightwish, Sonata Arctica stb.); van, amelyikük régebben, és azóta környező országokból érkező tagokkal vegyült (Stratovarius); és van egy, amelyet immár tíz éve jegyeznek: Amorphis.

A cikk írásának az adja az aktualitását, hogy a Summer Rocks 2001-en lépnek fel először Magyarországon, méghozzá igen előkelő helyen :) : utolsó előtti fellépőként, közvetlenül a Rhapsody előtt.

Az együttes 1991-ben alakult egy gitáros és egy dobos vezetésével, akik kezdésnek még egy énekes-gitáros és egy basszusgitáros tagot szerveztek be maguk mellé. Egyetlen demó "feljátszása" után rögtön találtak egy kiadót, aki több lemezre szóló szerződést kötött velük.

Hangzásvilágát tekintve a "hagyományos" heavy metál, doom, death metál és a 70-es évek progresszív rock vonulatát ötvözi. Ez elsőre kicsit furcsának tűnhet, de tényleg ez a helyzet. Akár egy lemezt végighallgatva is feltűnnek az egyes elemek. A néhol egyértelműen Pink Floyd hatásokról árulkodó pszichedelikus billentyűsjáték (is), néhol a Deep Purple-re jellemző elektromos orgona hangja, időnként hard rock-os gitárjáték. (Sőt, az egyik számuk teljesen Jethro Tull-ra emlékeztet...) Legutóbb megjelent két albumuk előtt egyértelműen érezhető volt a death metal irányvonal, köszönhetően a zene hangulatának és az azt jól támogató hörgős énekhangnak. Ezek persze nem vesztek ki az új lemezekből sem, itt-ott visszaköszönnek. A tagok – saját bevallásuk szerint – mindig készek újat nyújtani, de semmilyen trendet nem hajlandóak követni.

Témaválasztásukban (és néha dallamvilágukban) gyakran a finn hagyományokhoz nyúlnak vissza. Így született a történelmi csatatérről elnevezett debütáló albumuk, a The Karelian Isthmus; a Kalevala költészetéből merítő, csodálatos intrójú Tales from the Thousand Lakes és a Kanteletar (ősi finn ballada- és versgyűjtemény) által inspirált szövegű Elegy címet viselő korong. Az itt megjelenési sorrend szerint felsorolt stúdióalbumokat követte a Tuonela és a tavaly megjelent Am Universum, melyek az előző lemezeknél dallamosabbra sikeredtek. A régi rajongók bizonyára más változásokat is elkönyveltek a zenekar javára, vagy kárára. Ezek közül az utóbbi álláspontra helyezkedő véleményt már hallottam...:) Mint a zenekar újkeletű ismerője (persze nem csak ez számít), én jobban szeretem az "új Amorphis"-t.

A felsorolt kiadások között általában mindig megjelent egy-egy kislemez, napvilágot látott egy teljes hosszában koncerten felvett anyagot tartalmazó lemez és egy válogatás is (a tízéves évforduló tiszteletére). A válogatást és a fentebb felsorolt albumokat ajánlom minden érdeklődő figyelmébe, a többi kiadást pedig inkább a megszállottaknak.

Az Am Universum-ról, mint legújabb albumról érdemes pár mondatot ejteni. (Természetesen nem arról van szó, hogy ez vagy akár a többi nem érdemelne meg oldalakat, de ez itt most nem az alkalmas hely és pillanat.) A jól sikeredett megnyitó, az Alone, sejtelmes billentyűs és visszhangzó gitárjátéka után hamar a "lényegre tér" és megadja a hangulatot a lemezhez. A Goddess (of the Sad Man) a folytatás, az egyik legjobb szám. Az énekhang mögött a szinte zajjá elmosódó billentyűsjáték tökéletes aláfestés. Ezt követi az elektromos orgona hangjára, második felében pedig erős gitárra alapozott Night Is Over. Ezután a lágy gitárral kezdődő, jól sikerült Shatters Within-t majd a zúzós Crimson Wave-et hallhatjuk. A Drifting Memories időnként gyors, időnként csak sodródó tempójával és a végén a "dallamot vesztett" gitárjával remekbe szabott darab. A Forever More majd a csendes és szomorú Veil of Sin következik gyengéd felvezetőjével, szívbe markoló szaxofonjával. A zeneileg remekül felépített Captured State talán a legjobb szám a lemezen. A magas tónusú gitár pont a megfelelő pillanatokban jelenik meg, majd az ismétlések alatt valami furcsa "amorf" eleggyé olvad a többi hangszerrel, talán ez teszi olyan tökéletessé... Remélem lesz szerencsém élőben is hallani. A záró Grieve Stricken Heart az elhangzott számoknak afféle ötvözete, kellemes befejezés.

Végül, akik mindezt összehozták (a jelenlegi felállás):

Pasi Koskinen – ének
Esa Holopainen – gitár
Tomi Koivusaari – gitár
Niclas Etelavuori – basszusgitár
Santeri Kallio – szintetizátor
Pekka Kasari – dob

http://www.amorphis.net/

Blue